Nagylány vagyok, azaz dráma van

Tegnapelőtt Tita kitalálta, hogy a nagylányok már nem alszanak a plüssállatokkal. Kérdeztem, miért nem, erre mondta, hogy az oviban a Jázi (5) sem alszik semmivel. Szóval tegnapra virradóra Vava nélkül aludt. Elég nyudtalanul. Éjjel egyszer odacsempésztem mellé, akkor piszkálta kicsit a bajszát félálomban és onnantól béke volt.
Majd az oviban is egyedül aludt...

Vava a szent cica. IKEÁ-s, van belőle 4 darab, mert cserélgetjük, meg egy mindig az oviban lakik a zsákban. Vava azért Vava, mert akkor kapta, amikor még minden négylábú kutya és macska vava volt és kész.
Vava helyes megnyugató pozíciója az alábbi GIF-en látható.

Tegnap sokat beszéltem vele arról, hogy mitől lesz valaki nagylány (megtanul úszni, bicajozni, iskolás lesz, tudja, hogy van, amikor muszáj szót fogadni, stb.), és hogy nyugodtan aludhat a haverjaival (Vava + 1 kisvakond, a Vaki és egy óriási, rózsaszín viziló, Vizi). És hogy én is a nagy macimmal aludtam, meg egy rongyival. Hazafelé is beszélgettünk, mondtam, hogy a Vava szomorú lesz, erre közölte, hogy a "Vava csak egy játék". Azt hittem, megszakad a szívem.

Este próbáltam forszírozni, hogy aludjon a Vavával, mert látszik rajta, hogy ez neki fáj. Amikor tegnapelőtt megpróbáltam Vavát elhelyezni az ágyában, eltolta, majd átment lefelé biggyedő szájú fal felé beforduló, illetve csapkodó durcigyurciba.

Tegnap negyed 11-kor még nem aludt, időnként látszott rajta, hogy szomorú. Kérdeztem, hogy ki mondta, hogy ettől lesz nagylány, és erre kinyögte, hogy "Én gondoltam." Próbáltam ikszedszer is elmondani a nagylányság kritériumait... hogy ez butaság, nem ettől lesz nagylány.

Beszéltettem a Vavát, mondtam, hogy akkor anyával fog aludni, azt persze nem akarta, aztán mégis áthozta hozzám, aztán visszavittem és ki akartam menni, akkor elkezdett bömbölni, odabújtam hozzá, Vavástól, pillanatok alatt elaludt és reggel is ölelgette a Vavát, úgy aludt.

Éjjel egyszer ébredt, sikítva, hogy pókot látott (később ez pók van a hajambanra módosult), megnyugtattam, pisilni már vitte a Vavát is.

Tök jókedvűen ébredt és az ovis példányt is bevitte magával a csoportszobába. Remélem, most már béke lesz.

Házi relaxáció

Mostanában nem annyira egyszerű itthon altatni, majd igyekszem erről is írni. Tegnap este meglehetősen fáradt voltam, meg Tita is, mert pénteken és szombaton nem akart elaludni ebéd után és 5-kor kidőlt és aludt egy-egy órát, vasárnap meg 20 percet Szegeden a buszon és a vonaton (a buszon állva aludt el :D). Az oviban meg két órát alszanak és az kevesebb, mint amihez szokott.
Szóval 20.45-kor ágyban volt, meséltem neki (versenyt ásítoztunk közben) majd picit odabújtam, puszilgattam, de mondtam, hogy megyek, mert én is nagyon fáradt vagyok. Kiment még egyet pisilni és látszott, hogy kezdi magát felpörgetni, attól meg az ég óvjon.
Szóval mikor lefeküdt, kínomban a fejére tettem a fejem, és random relaxációs mesét mondtam a sötétben:
- Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Tita-autó. A Tita-autó ment az úton, brrrrmmm, így. Gyorsan ment, nagyon gyorsan. Képzeld el, hogy te vagy az autó. Elképzelted? [halvány bólintás] Megy az autó az úton, brmmmm, de lassítani kell, mert jön egy kanyar. A kanyart laaasssaaaan kell bevenni. Egyre lasssssaaaabbban ment, aztán odaért a kanyarhoz és szép lassan befordult jobbra. Aztán már oda is ért a házikóhoz, ahol volt egy garázs. Bement, lekapcsolta a lámpát [két ujjal lecsuktam a szemét], éééés már aludt is. Jó éjszakát. - és kimentem.
És bakker úgy maradt. Én voltam a legjobban meglepve. :D
Meg negyed órát füleltem, hogy tényleg alszik-e... Aztán meg meglátjuk, működik-e másodszor is... :D

Fogd rá a nyuszira!

Mivel az gyermek elmúlt már 3 éves és a fogain is látszik, hogy cumizik (az alsó és felső első négy foga visszább ment az ínyébe), úgy döntöttem, hogy húsvét alkalmából elbúcsúzunk a cumitól.

Titának az esti alap úgy volt tavaly novemberig, hogy vacsi, fürdés, cici, fogmosás, vava, cumi, alvás. November után vacsi, fürdés, fogmosás, vava, cumi, mese, alvás. Betonbiztos sorrend és kellékek.

Múlt szombat este fürdés utáni törcsizésnél mondtam Titának, felkészítésképp, hogy akkor a húsvéti nyuszi jön majd és elviszi a cumiját. Letárgyaltuk, hogy ő már nagylány és aki 3 éves, az már nem cumizik, csak a kisbabák cumiznak és hogy a nyuszi elviszi a cumikat egy kisbabának, akinek jobban szüksége van rá. Mondtam, hogy amikor nyuszi elviszi, majd hoz cserébe valamit. Először brekuszt akart, aztán abban maradtunk, hogy vakondos kirakós könyvet kap majd másnap délután (hogy addig megvegyük... :D).
Megkérdezte, hogy ma? Ma. Ha már lúd, legyen kövér. Akkor nem várunk.

Írtunk levelet a nyuszinak, masnit kötöttünk a cumira, alá is írta a levelet (lásd jobb oldalt), és azt mondta, hogy a nyúl Kata pici babájának vigye el a cumiját. (Kata pici babája őszre várható, de sebaj.) Utána korrigált, hogy inkább vakondos matricás könyvet akar, ezt javítottam, illetve illusztrálta is a szöveg és a cumi között egy matrica van, kiszínezve. :D
Jobb oldalt fentről lefelé az aláírása látható, olvashatóan most írta le először a nevét, mikor mondtuk, milyen betűket írjon le.

Az volt a mákom, hogy Vakondos matricás könyv pont volt otthon dugiban, úgyhogy másnap reggel ezzel nem volt gond. :) Ott volt az asztalon, ahol a cumit hagyta.

Az esti mese után már meggondolta magát, kérte vissza a cumiját, de szerencsére Peti el tudta rámolni az asztalról a levelet és a cumit, mikor kikiabáltam a gyerekszobából, hogy nézze meg, a nyuszi itt volt-e már, és mire Tita kiment, már hűlt helyük volt: a nyuszi elvitte a cumikat. Merthogy emlékezett, hogy a konyhaszekrényben volt egy pót-cumi, azt kérte akkor, azt meg pár másodpercnyi instant pántik után úgy sikerült eldugni, hogy elmentünk együtt a létráért, P. meg eldugta abban a 20 másodpercben. :D

Ekkor szívszaggatóan zokogott úgy 5 percig, de megringattam, visszafeküdtünk és úgy egy fél óra szenvedés után végül velem aludt az én nagyágyamban... Vasárnap a délutáni alvást is ott abszolváltuk, mert egyrészt átállították az órát, másrészt cumihiánya volt. Amikor kihúztam a kezem a feje alól, szegénykém azt motyogta, hogy "Kérem a cumim!"
Vasárnap este már a saját ágyában aludt. Azóta elég nehezen alszik el esténként, de ennek most több tényezője is van: pelenkáról leszokás, új bútorokat szereltünk esténként, óraátállítás...

Azóta mindenkinek elújságolja, hogy a nyuszi elvitte a cumiját és már ő olyan nagylány, stb. Az eddigi legidiótább válasz az volt erre, a játszótéren egy bébiszittertől, hogy
- Igen, ilyen önző volt az a nyuszi?
Alig győztem kimagyarázni...

Még most is sokkal később sikerül elaludnia, mint azt az óraátállítás önmagában indokolná, és a reggeli fetrengős ébredezésnél is hiányzik neki. Bár... tegnap reggel például bebújtam mellé 8.20-kor és nem ébredt fel rá, így nem is kezdett el nyígni, hanem úgy ébredt, hogy össze voltunk bújva és elképesztően cuki volt, nevetgéltünk és beszélgettünk és 10 orr-puszit is kaptam, szóval azért el tud feledkezni róla, ha úgy adódik. :))

Párbeszéd a jóéjtpuszihoz

Altatási idő után jó sokkal, ikszedszer már Peti megy be, hiába anyáért kiabál.

R: Apa, csinálj nekem szúrós vizet reggel!

P: Jó, de csak reggeli után. Reggeli után ihatsz...

R: Megihatlak?

P: Engem?

R: Igen, megiszlak. Tejjel. - ekkor eljátssza, hogy összeönti a hozzávalókat...

R: Most beleraklak téged is. - belerak

Megissza...

R: Megittalak.

P: Na jó, aludj. - próbál puszit adni.

R: - visszahőköl - Nem tudsz puszit adni! Benne vagy a pocakomban!

A kis alvástroll.

Mostanában általában 4 és 5 között harsan az "Anyaaaaa, nem találom a cumiiiiiimat/Vaváááááámat!". Odacaplatok, odaadom, jó esetben hamar visszaalszom. Tegnapra virradóra kétszer is kiabált, másodszor mondjuk inni akart, hatkor. Mára virradóra is asszem két kör volt, mindenesetre reggel nyolc körül nagyon boldogan jött át, amikor mondtam, hogy jöhet, mert már reggel van. Kb. másfél percre bebújt mellém, aztán nagy vidáman közölte, hogy olvas nekem ébredős mesét. Hiába tiltakoztam elhalón, becipelte a kisszékét, felkapcsolta a nagyvillanyt(!), üdvözült vigyorral bekukucsolt a fejemre húzott paplan alá, közölte, hogy nem jó helyen van a fejem a párnán, majd elcipelte a kisszéket a gyerekszobába, felkapcsolta a lámpát, megkereste a Pötty könyvet és bebújt mellém. És elkezdte mesélni. Az első felét tudja már fejből, utána meg-megkérdezte, mi van odaírva, de elolvasta. Aztán még egyszer elolvasta volna, de addigra már felébredtem teljesen. /o

Egyébként küzdünk.
A karácsonyi időben az este 10-es alvásból 11 lett, meg f12 (akkor már anya nagyon pipa szokott lenni). Pár napja áttértem arra, hogy fél 9-kor fürdés, utána egy mese, ének, odafekszem mellé, aztán viszlát. Persze még van, hogy f11-kor is azt hallom, hogy karattyol. És amikor lefekszem mellé, akkor nekiáll kukacolni, ficereg, forgolódik, egy pillanatra nem nyugszik le. Ha kimegyek, kikéri magának.
Aztán ha meg fel kell kelni, és hát nyolcnál tovább nem hagyom aludni, akkor meg megy a feszengés meg az üvöltés. De így járt... Délután egykor kidől és jó 3 órát alszik. Mint a tök. Lehet, hogy ez a sok, de egyelőre ezt nem akarom zavarni.

Külön alvás.

Tegnapra virradóra aludt Nudli az új ágyában először, a gyerekszobában, ami a hálószobánk mellett van közvetlenül. Egy órát ott feküdtem mellette, én már háromszor elaludtam, de ő a cumi hiányában nehezen aludt el. Cuppogott csomót, meg gyömködte a vavát. :D Aztán megágyazott a sötétben a macirongyának (kék), és a nappaliból bevonszolt nagy díszpárnán kinyúlt, mint egy kis béka.

Alszik

Éjjel fél 2-kor lefejelte az egyik keresztfát, a csattanásra riadtam fel, most van egy lila folt az orra felett a homlokán. Üvöltött, megvigasztaltam, de inkább álmost volt, mint sebesül: Anyaaaa, aludjunk! Hatkor megjelent, hogy hol a cumim? És befeküdt mellém az ágyba. Mert volt egy ilyen kísérlet, hogy cumi nélkül alhat csak a nagyágyában. Tegnap délután inkább a kiságyában aludt... csak legyen cumi. Az éjjeli műsor után aludt 4 órát. :D Én is tudtam volna.
A délutáni alvás után körbebugyoláltuk a kemény felületeket, betömködtük a lyukat a matrac és a fal között és a gumis lepedő alá is került az ágy szélére egy pokróc-hurka, leesés ellen. Este kapott cumit (mert apa lemaradt a cumimentességről és beígérte neki, és egyébként is elég zaklatott volt miatta),  és hálózsákba bújt és csak ötkor kelt először. De akkor is csak a vavát nem találta, utána visszafeküdt. Aztán f9-kor kelt.

Én tegnap este, 2.5 év után először villanyt gyújtottam lefekvéshez és bevittem egy kislámpát. És annál olvastam. Az üres kiságy nagyon fura. Nagyon-nagyon fura. De legalább végre van esélyem, hogy a papír alapú könyveimmel is haladjak. De hol a kisbabám???
(Cici ügyben úgy tűnik, nem eszik olyan forrón a kását, kevesebbszer marad ki a kettőből egy, mint nem. De akkor is, kérem vissza a kisbabám!)

Megint változunk.

Az van, hogy végre berendezzük a gyerekszobát, és Tita eléggé be van sózva, hogy nagy ágya lesz. Mondtam neki, hogy a nagy ágyban már nincs cumizás, az csak a kicsiben.
Eddig velünk egy szobában aludt, a saját kiságyában, de hallottam, ahogy szörcsög, cuppog, szuszog, magyaráz, forgolódik, nyünnyög, van. Mostanában hajnalban meg-megjelent, hozzámbújt kicsit, majd visszament aludni a saját ágyába... Mondjuk ez gondolom onnan sem lesz akadály.
A másik meg, hogy mostanában már amúgy is csak reggel-este kért cicit, meg ha valami nagy balhé volt. :) De ez is kikopóban van, a szombat este kimaradt, vasárnap délelőtt eszébe jutott, de se este, se ma reggel...
Korábban is gondolkoztam rajta, hogy vajon tudni fogom, hogy na, ez az utolsó? Gondolom, még lesz pár alkalom, de búcsúzni kell. Kb. olyan szívfacsaró ez, mint amikor pár hetesen néztem, hogy ilyen kicsi sem lesz már soha... És most is kurva nehéz megállni, hogy ne bőgjek, mint a záporeső. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz a szoptatást elengedni.
Jöhet a gyászmunka...

Kiskifli.

A viharos együttalvás után pár napja mondtam neki, hogy kiskifli-nagykifliben aludtuk. Ez nagyon tetszik neki, apjának is magyarázta, hogy anya mondta, stb. Ő akkor lefekszik, kicsit összehúzza magát és kiskifli.

Ma reggel fél 8-kor ébredt, jött, bebújt mellém, mondta, hogy kiskifli. Illetve, hogy fiflifli, mert a cumit ki nem venné a szájából. :D Aztán vagy öt percig szuszogott mellettem, majd megkérdezte, világos van-e már (éljen a redőny!), majd nyolcig azt játszottuk, hogy "Anya, mondjad, hogy gyere ide kiskiflim!" Anya mondta, hogy "Gyere ide, kiskiflim!" Tita mondta, hogy "Jó, akkor odamegyek!" És felmászott mellém, elfészkelt, betakartam, 10 mp szünet, kimászás. "Beleszorult a lábam az alagútba, ami a takaró alatt van." Kitakar, lemászik. "Anya, mondjad, hogy..." Szerintem vagy negyven ilyen kört futottunk, de legalább kb. csukva lehetett a szemem, fekhettem és rövid időszakokra hozzám is bújt. A kiskiflim. :)

3. fog apropóján kis helyzetjelentés

Tegnap reggelre kibújt a - várakozásainkkal ellentétben nem a bal felső második hanem - a bal felső első. Ezzel együtt már előző, valamint arra virradó éjszaka is csak 2x kelt, és mára is csak kétszer, így talán mégsem halok bele a kialvatlanságba. Írni is részben azért nem írok, mert az elmúlt másfél hónapot vagy betegen (január) vagy kialvatlanságtól kóvályogva töltöttem. Mert persze megvolt az x óra, amit alvásra delegáltam, de a 2,5-3 óra ritkán. Sokszor az 1-1 óra sem nagyon. Persze jó kiscserkész ott és akkor alszik, amikor tud, így néha napközben én is aludtam, már ha hagytak.

Amikor épp nem, akkor próbáltam behozni a lemaradásaimat, olvastam. Meg lakást is keresünk. De erről később. Igyekszem blogot is pótolni, vannak félig megírt posztok a fejemben dögivel. :)

Alvás a hidegben.

Reggel fél 9-kor kelt, én aludtam az etetés után tovább, Petivel volt. Fél 12-kor, újabb etetés után persze, felöltöztettem, bezsákoltam, beraktam a babakocsiba, ráhúztam a babakocsi zsákját, és mire felvettem a cipőm, már el is aludt. Mentem vele pár kört a gangon, mert Peti porszívózott bent, nem akartam az ajtó előtt hagyni, nehogy felébredjen. Ráraktam a babafigyelőt a hasára. Takarítottunk, ebédeltünk, még mindig alszik, még mindig. 2-2,5 órát szokott egyben aludni, 3 óra elteltével azért már kinéztem. Mozgott. 3,5 óra után behoztam, arra felébredt. Éjjel is alhatna egyben ennyit...

December első hetében eléggé beteg voltam, egész héten itthon ültem, jól megfázva, torokfájósan. Hogy ne kelljen egyfolytában kézben altatnom, kitaláltam, hogy jól beöltöztetem és berakom a babakocsiba, és a gangon körözve elaltatom. Így sem úszom meg, hogy kimenjek, de legalább emberek közé nem kell menni, meg ha gyorsan elalszik, én be tudok jönni. Közben olvashatok a kindle-n (orral lehet lapozni, tudtátok?), ha elaludt, az ajtó ablakán kirakom a babafigyelőt, és kész.
Ez alatt az egy hét alatt tök jól kialakult egy rendszer, ami most épp kényelmes neki, így könnyű volt megfigyelni, hogy alakul a bioritmusa: ha 8-9 közt kelt, akkor 11.30-12 között kirakom, 14-14.30 között ébredt, 17 körül megint kiraktam 30-50 percre, 21.30 fürdetés, szoptatás, tápszer, 22.30 alvás. Első ébredés 1-1.30, utána változó, hajnalban akad egy 3-3,5 órás alvás, egyébként gyakran ébred. (Megint dagad az ínye, több helyen is.)

Egy ideje egyébként bevezettük a boldogra aludta magát kifejezést. Legalább két óra alvás után összehasonlíthatatlanul vidámabb, mosolygósabb, boldogabb.

Hidegfront

A tegnapi nap elég rosszul sikerült alvásügyileg. Dél körül aludt 40 percet, kettő körül 10-et (fél óra ringatás után), hat körül 45 perc nyűglődés és altatás után konkrétan 3-at. Nyolckor sétáltunk egyet, de végigsikoltozta, nagyon élvezte és nyilván nem aludt. Aztán kilenckor elaludt mellen, agyaltunk, hogy keltsük-e fürdetni és enni, de felébredt, éber volt, és jött is a dörgés-villámlás-szakadó eső. Kivittük az erkélyre. viháncolt a hűvösben. Átszellőztettük a lakást, ideiglenesen hűvösebb lett, reggelre ez elmúlt... Éjfél felé elaludt, ahogy szokásos. (Majd lesz egy napirendes poszt is.)
Hajnalban négykor evett, majd nyolc után is felébredt. Mire Peti elment dolgozni, végeztünk, leraktam a járókába, mire visszaértem a kávémmal a konyhából, elaludt, majd a nyikorgó parkettára felébredt, de felvettem és az ágyába raktam, ahol újabb negyven percet aludt. Apukám jött, én indultam volna, ekkor ébredt. Gyorsan etettem még egy kicsit, ez tízkor volt. Apu adott neki enni tápot negyed 12-kor, délben kidőlt. Kettő körül már nagyon etetnem kellett*, így járkáltam kicsit a szobában, de semmi. A fülébe szuszogtam. Semmi. Megcirógattam a hátát, viccesen kukacolt, de semmi. Felvettem, átpelenkáztam, még mindig aludt. Lemértem, mert kíváncsi voltam, hogy mennyit eszik, és mostanában eddig mindig csak esti utolsót mértem. Kihoztam, fotelba ültem, mellre tettem. Még mindig alszik. Evett, hosszasan a nempreferált mellemből. Váltottunk. Evett a másikból. Megmértem. Visszaraktam az ágyába. 14:40-kor nyögött és felemelte a fejét, de bevittem a cumiját, visszahajtottam a fejét, asszem visszaaludt. Itt tartunk most.

* iszsz: igény szerint szoptatott. de hogy kinek az igénye? hát most az enyém. :D

Altatás, már megint

Mióta elkezdett négykézlábazni, nem is olyan egyszerű elaltatni. eddig max. a fejét emelgette, és vissza-visszarogyott, most meg már kb. le kell fogni. Karban természetesen elalszik, de ezt az én hátam sem bírja, meg nem is akarom. Szóval igyekszem lerakni és mivel még magasan van az ágya, föléhajolok, szuszogok a fülébe, meg mondom, hogy minden rendben, itt vagyok, aludjál szépen. Mivel közel hajolok hozzá, így nem kezd el négykézlábazni, és előbb-utóbb elalszik.
Egyik nap aztán még kínomban elkezdtem neki elmesélni az aznapunkat, sikerült is úgy a délután hármas történésekkel álomba untatni a gyereket. Pár nap gondolkodás után megszületett Ligeti Kis Tündér (még lehet, hogy Nudli lesz a vége), ő Rita alteregója. Az ötletet azt hiszem worsitól hallottam először, és egyelőre úgy tűnik, működik.

Az éjjeli etetésről

Kb. egy hónapja kelünk, mmint én órára, ő meg rám. Éjfél körül teszem le aludni, három körül csörög az óra, majd fél négytől fél hétig alszunk újra, meg esetleg fél kilenctől tizenegyig.*
Egyik nap kicsit megcsúszott az esti szüttyögésem, és egykor feküdtem le, így végül toltam az etetést négyre, hogy három órát aludjak első körben is. Négykor felkeltünk, fél ötig etettem. Amikor is már kezdett felkelni a nap és egész világos lett. Kisnudli szeme így kipattant, láttam a szemén, hogy Reggel van, mit játszunk? Kedvesen mosolygott, gügyögött, cuki volt és zabálnivaló, de fél öt volt. Azt hittem elpattan az agyam. Karban kétszer is elaludt, nekem is koppant le a fejem a fotelban, tetejében másnap mentem vezetni, szóval nem ártott volna, ha kialszom magam a lehetőségekhez mérten, de ha le akartam tenni, felébredt és üvöltött. A harmadik ilyen próbálkozás után kimentem én üvölteni a fürdőszobába. Az első eset volt, hogy szükségét éreztem volna egy bokszzsáknak. Hatig küzdöttem, akkor sikerült lerakni. Peti fél nyolckor kelt, mi kilencig húztuk. Tanultam a hibámból...

Egyébként most átalakul a bioritmusa, úgy érzem, két napja nem pont akkor alszik, mint eddig. Az előbb is elaludt este 9-kor, és le is lehetett rakni az ágyába, meglátjuk, mi lesz ebből.

* A tanácsadó azt mondta, hogy öt óra a max. ami a tejmennyiség csökkenése nélkül eltelhet két szoptatás közt.