Arról akartam írni, hogy január 23-a óta itthon voltam, csak már szülés előtt sem esett jól az üldögélés. Először szabin, aztán betegszabin, aztán egy hetet táppénzen. Volt még egy csomó elintéznivaló, vezetni jártam, meg dokikhoz. Mivel éjszakánként sok darabban aludtam, nappal is elég sokszor aludtam, hol délelőtt, hol délután, hol mindkétszer. Igyekeztem tartani magam ahhoz, hogy napi egy programot vállalok, az úgy elég is volt. A fennmaradó időben olvastam, pihentem.
Gyorsan elszálltak ezek a hetek. :)
A melóhelyemmel volt egy búcsúvacsoránk, eredetileg úgy volt, hogy az enyém, meg a másik szerződéses srácé, akinek velem egy időben mondtak fel, de mire eljutottunk magáig a vacsoráig, az egész részlegemé lett, mert áprilissal felmondtak az egész bandának. Szóval végül talán az én szerződésem él a legtovább, ami röhej. Jól időzített Rita, nagyon jól.
Ami a dokikat illeti, 2 db ctg-n voltam, az egyik úgy el is húzódott, hogy végül nem jutottunk el az aznap délutáni egyetlen betervezett szülésfelkészítőre a Szent István kórházba. A kisasszony kb. végigaludta a ctg-t, szóval vagy 40 percet ültem ott a 20 helyett, utána meg még a vizeletvizsgálat, meg a doki, szóval lecsúsztunk róla. Majd a következő héten, gondoltam én. Addigra már meg is született. :D
Ami a vezetést illeti, a forgalmi vizsga előtt két nappal sikerült szülni. Mikor hívtam az oktatóm, ő csak nevetett, mondta, hogy amikor hallotta a hírekben, hogy front van, már tudta, hogy nem fogok jönni. Szóval ezt majd egy kicsit később újra megpróbálom. :)
Showing posts with label harmadik trimeszter. Show all posts
Showing posts with label harmadik trimeszter. Show all posts
Tuesday, March 10, 2015
Saturday, February 21, 2015
Az arányokról.
Máma túráztunk. Kosztolányi - Fehérvári úti piac - Allée. Ott ebédszünet. Móricz. Kávészünet a Mekiben, majd a Bartókon újra a Kosztolányi. 2,4 kilométer. Legyen 2,8 km, mert az épületeken belül is mászkáltunk. Plusz itthon a liftet épp költözködők foglalták, és ácsorogni kellett vagy 5-8 percet, mire leengedték. Mire hazaértem, úgy éreztem magam, mintha kb. a 10x-ét mentem volna, mintha végigmentünk volna egy Kéktúra-szakaszon. Ami után persze járt az egy óra ájult alvás a kanapén.
Tuesday, February 17, 2015
Lassan vége.
Még elmondom majd párszázszor magamnak, hogy el is higgyem. Mert az agyam egyik fele teljesen elvan azzal, hogy egy évszázada terhes vagyok, a másik fele meg számolja vissza a napokat aaaaa [most a hasamra ütök és mondok egy dátumot] március negyedikéig. Volt már február 25. és március 5. között minden, nekem a negyedike jön be, akkor van a papám szülinapja, szóval arra gyúrok. :D Szóval egy hét. Vagy kettő. Vagy három, ha esetleg mégis tovább akarna bent maradni, de valahogy ezt nehezen hiszem.
Egyébként gyűlnek a jelek: fáj, húzódik, folyton feszül a hasam, szarul alszom, tegnap szerintem volt egy darab jóslófájásom is.
[innen TooMuchInfo]
Nem, nem olyan volt, mint a menstruációs fájdalom, vagy legalábbis nekem nem, a tegnapi nem. Nekem a derekam is szokott fájni, meg a térdemig a combizomba is átsugárzik, de ez most csak az alhasam volt, a csak szigorúan idézőjelben, mert fájt. Úgy fél percig, és ide keressen mindenki egy csúnya jelzőt. [/TMI]
Egyébként jól vagyok. :)
Egyébként gyűlnek a jelek: fáj, húzódik, folyton feszül a hasam, szarul alszom, tegnap szerintem volt egy darab jóslófájásom is.
[innen TooMuchInfo]
Nem, nem olyan volt, mint a menstruációs fájdalom, vagy legalábbis nekem nem, a tegnapi nem. Nekem a derekam is szokott fájni, meg a térdemig a combizomba is átsugárzik, de ez most csak az alhasam volt, a csak szigorúan idézőjelben, mert fájt. Úgy fél percig, és ide keressen mindenki egy csúnya jelzőt. [/TMI]
Egyébként jól vagyok. :)
 |
| 38. hét |
Monday, February 16, 2015
A köldökparáról.
Jó, szóval hallottam csomó mindent, ami miatt lehet(ne) parázni terhesség alatt/előtt/után. De az a kifejezés, hogy "kiforduló köldök", ez az egyik legszőrborzolóbb dolog, amit hallottam. Eleve elég mély köldököm van, és olyan, mintha belülről néznénk egy elkötött lufi-szájat. Még én sem szeretek belenyúlni, érzékeny, nem fáj, de nagyon nem jó érzés. És ahogy elképzeltem, hogy mondjuk a vége kifelé áll, és ahhoz fog minden ruha dörzsölődni... Brrrr.
Amikor látványosan elkezdett nőni a hasam, folyton azt néztem, még mennyi van belőle, ki fog-e fordulni, szét fog-e húzódni. A köldököm környékén a bőr kicsit más színű, és ez viszketett a legjobban, de szerencsére ez utóbbit a napi egyszeri körömvirágkrémes kenegetés elmulasztotta. A köldököm még mindig megvan. Most kicsit széthúzódóbb, nyilván nem olyan mély, és belenyúlkálni továbbra sem fogok, de nem vészesen érzékeny, sokkal rosszabbra számítottam. Talán már erre a két (?) hétre így is marad.
(Csütörtökön a CTG-n a másik lánynak, aki ott volt velem egy időben, tökéletesen ki volt lapulva a köldöke, úgy széthúzódott a bőr rajta, hogy csak az eltérő bőrszín miatt látszott, hogy hol van/volt neki. Na, ez sem volt semmi látvány. :D)
Amikor látványosan elkezdett nőni a hasam, folyton azt néztem, még mennyi van belőle, ki fog-e fordulni, szét fog-e húzódni. A köldököm környékén a bőr kicsit más színű, és ez viszketett a legjobban, de szerencsére ez utóbbit a napi egyszeri körömvirágkrémes kenegetés elmulasztotta. A köldököm még mindig megvan. Most kicsit széthúzódóbb, nyilván nem olyan mély, és belenyúlkálni továbbra sem fogok, de nem vészesen érzékeny, sokkal rosszabbra számítottam. Talán már erre a két (?) hétre így is marad.
(Csütörtökön a CTG-n a másik lánynak, aki ott volt velem egy időben, tökéletesen ki volt lapulva a köldöke, úgy széthúzódott a bőr rajta, hogy csak az eltérő bőrszín miatt látszott, hogy hol van/volt neki. Na, ez sem volt semmi látvány. :D)
Sunday, February 15, 2015
Dokik, 36. és 37. hét
36. héten először diabetológia. A 35. heti rutin labor eredményeivel elégedettek, bár picit paráztam, mert ketont (acetont) találtak a vizeletemben, ami elvileg az éhező szervezet jele... Csak legyintettek, hogy hát éhgyomri volt, nem? Hát ja. Főleg, hogy fél 9-re mentem a nőgyógyászhoz, aki akkor adott beutalót a laborba, és 9-kor vették le a vért, nekem meg elvileg nyolcig meg kéne reggeliznem. Szóval kopogott a szemem.
A vizeletet vinni kellett, ami elvileg azért vicces, mert nyilván tele lesz baktériumokkal a szállításra használt üveg miatt, szóval a 3+-es eredmény nem jelent semmit.
Szerdán jött a védőnő, gyorstalpaló szülésből és szoptatásból. Szerencsére túl sok újdonságot nem mondott, kivéve talán azt, hogy a hazaérés utáni első két napban jön ő is meg a gyerekdoki is.
37. hét elején megint diabetológia. A vérnyomásom továbbra is tankönyvi (gondolom utána visszaállok a 90/60-ra), a súlyom 87,3 (ezzel elégedettek), viszont valami vese értékem magasabb, mint a normál, de még határon belül, egyelőre nem kell aggódni, mindenesetre megismétlik a vizsgálatot. Ez elvileg attól lehet, hogy sok fehérjét eszem. Szóval bármit eszek, az valamit felborít. :D
Rákérdeztem a málnalevélteára, amit a védőnő javasolt volna, ha nem vagyok cukros. Kiröhögtek, hogy az már megint mi, és hagyjuk már a védőnők marhaságait. Na, mindegy, utánaolvastam, tényleg nem javasolják cukorbetegeknek.
Szülés alatt ihatok gyümölcslevet, meg ehetek szőlőcukrot, ha hagyják, mivel ez komoly fizikai megterhelés, szóval nem baj, ha több CH-t veszek magamhoz. Szülés után másnap reggelizzek rendesen, majd mérjek vércukrot. Terhelés hat héttel később, otthon kell meginni a löttyöt, és csak bemenni két órával későbbre, hogy akkor vegyenek vért.
Szerdán ultrahang. A hasam a mászkálástól jó keményre szokott váltani, és így volt ez odafelé menet is. Szegény kölöknek egy pici mozgástere sem volt, szóval most nem tudott tiltakozni az abúzálás ellen. Minden értéke remek, a lepény fiatalos, a köldökzsinórban jó a flow (:D), őkisasszonysága meg saccperkábé 2900 gramm. Cuki ufóka, kezei a feje előtt, továbbra is fejjel lefelé. És tök vicces, hogy alig pár hete (na jó, hónapja) még csak a köldököm alatt húzgálták a műszer fejét, most meg nagy ívben az egészen, az aljától a tetejéig.
Megdicsértek, hogy ügyesen diétázom, mert tökéletesen átlagos a magzatvíz és a kölök súlya is. Ezt nagyon jó volt hallani, egész nap vigyorogtam tőle.
Csütörtökön mentem CTG-re. Mivel az Auróra utcai épületet épp szétverik, így valami ideiglenes helységben üldögéltem több mint fél órát a két gumiszalaggal meg érzékelővel a hasamon. A kölök pulzusa úgy 140, kivéve, mikor mozog, mert akkor 170-ig is felmegy. Már ha hajlandó megmoccanni. Nem nagyon akart, így az asszisztens nyomkodta-rázogatta a hasam. Előtte kérdezte, mi lenne, ha ennék egy kis csokit. :D Amikor mozog, akkor egyébként nyomkodni kell egy gombot, így látszik, hogy a pulzusemelkedése oké, meg hogy a méhösszehúzódás az nem fájás, hanem a rugdosás....
A korábbi vizeletvizsgálatos 3+ mellé ott helyben is csináltak egy gyorstesztet, ez negatív. A streptococcus és egyéb mindenfélék is negatívak, sőt, ellenanyagot sem termelek, szóval azonos rh-jú a vérünk.
A doki szerint: lassan pakoljak össze, de rohanni még nem kell, a gyerek jön lejjebb, az már látszik, de egyelőre ennyi. Ja, és még "szögezzük le, hogy a gyerek jól van, maga meg egészséges". Egyébként érezzem jól magam, a vérvételes lilafoltom pedig gyönyörű, ő is megmutatta a magáét. Köv. CTG szerdán.
A vizeletet vinni kellett, ami elvileg azért vicces, mert nyilván tele lesz baktériumokkal a szállításra használt üveg miatt, szóval a 3+-es eredmény nem jelent semmit.
Szerdán jött a védőnő, gyorstalpaló szülésből és szoptatásból. Szerencsére túl sok újdonságot nem mondott, kivéve talán azt, hogy a hazaérés utáni első két napban jön ő is meg a gyerekdoki is.
37. hét elején megint diabetológia. A vérnyomásom továbbra is tankönyvi (gondolom utána visszaállok a 90/60-ra), a súlyom 87,3 (ezzel elégedettek), viszont valami vese értékem magasabb, mint a normál, de még határon belül, egyelőre nem kell aggódni, mindenesetre megismétlik a vizsgálatot. Ez elvileg attól lehet, hogy sok fehérjét eszem. Szóval bármit eszek, az valamit felborít. :D
Rákérdeztem a málnalevélteára, amit a védőnő javasolt volna, ha nem vagyok cukros. Kiröhögtek, hogy az már megint mi, és hagyjuk már a védőnők marhaságait. Na, mindegy, utánaolvastam, tényleg nem javasolják cukorbetegeknek.
Szülés alatt ihatok gyümölcslevet, meg ehetek szőlőcukrot, ha hagyják, mivel ez komoly fizikai megterhelés, szóval nem baj, ha több CH-t veszek magamhoz. Szülés után másnap reggelizzek rendesen, majd mérjek vércukrot. Terhelés hat héttel később, otthon kell meginni a löttyöt, és csak bemenni két órával későbbre, hogy akkor vegyenek vért.
Szerdán ultrahang. A hasam a mászkálástól jó keményre szokott váltani, és így volt ez odafelé menet is. Szegény kölöknek egy pici mozgástere sem volt, szóval most nem tudott tiltakozni az abúzálás ellen. Minden értéke remek, a lepény fiatalos, a köldökzsinórban jó a flow (:D), őkisasszonysága meg saccperkábé 2900 gramm. Cuki ufóka, kezei a feje előtt, továbbra is fejjel lefelé. És tök vicces, hogy alig pár hete (na jó, hónapja) még csak a köldököm alatt húzgálták a műszer fejét, most meg nagy ívben az egészen, az aljától a tetejéig.
Megdicsértek, hogy ügyesen diétázom, mert tökéletesen átlagos a magzatvíz és a kölök súlya is. Ezt nagyon jó volt hallani, egész nap vigyorogtam tőle.
Csütörtökön mentem CTG-re. Mivel az Auróra utcai épületet épp szétverik, így valami ideiglenes helységben üldögéltem több mint fél órát a két gumiszalaggal meg érzékelővel a hasamon. A kölök pulzusa úgy 140, kivéve, mikor mozog, mert akkor 170-ig is felmegy. Már ha hajlandó megmoccanni. Nem nagyon akart, így az asszisztens nyomkodta-rázogatta a hasam. Előtte kérdezte, mi lenne, ha ennék egy kis csokit. :D Amikor mozog, akkor egyébként nyomkodni kell egy gombot, így látszik, hogy a pulzusemelkedése oké, meg hogy a méhösszehúzódás az nem fájás, hanem a rugdosás....
A korábbi vizeletvizsgálatos 3+ mellé ott helyben is csináltak egy gyorstesztet, ez negatív. A streptococcus és egyéb mindenfélék is negatívak, sőt, ellenanyagot sem termelek, szóval azonos rh-jú a vérünk.
A doki szerint: lassan pakoljak össze, de rohanni még nem kell, a gyerek jön lejjebb, az már látszik, de egyelőre ennyi. Ja, és még "szögezzük le, hogy a gyerek jól van, maga meg egészséges". Egyébként érezzem jól magam, a vérvételes lilafoltom pedig gyönyörű, ő is megmutatta a magáét. Köv. CTG szerdán.
Tuesday, February 10, 2015
Csak röviden.
Példaképeim a teknős és a pingvin. Lehetőleg egyszerre, vagy legalábbis keresztezve őket.
Ülni rossz. Néha feküdni is. Perpetuum mobile.
Tökre szerettem, évekig csak ágyrácson és matracon aludtam. De most nagyon örülök, hogy olyan ágyat vettünk, ami 1, ágyneműtartós, szóval sok cucc elfér benne 2, pont ülésmagas és egy jól irányzott láblendítéssel oldalfekvésből már az ágy szélén tudok ülni.
Zöldborsóleves! <3
Igen, leesett. Még délelőtt.
Az asztal messze van. Igen, leettem magam. Igen, annak ellenére, hogy kézzel eszem. És még az asztal alatt nem is láttad, mi van.
Azon, hogy mindkét kismama-melegítőnadrágom a mosásban van, nem segít, ha azt ismételgetem, hogy "Nem jön rám semmi!". A bőgés sem. Ezt a fejét fogó másik énem is megmondta.
Az a "holnap" még csak két napja volt!
"Ezt már féllábon is!" Nem, féllábon semmiképp. A nadrágvételhez is másodpercekig egyensúlyozok. Vagy leülök.
37. hét. Hétfő óta nem lenne koraszülött, ha megszületne. :)
Ülni rossz. Néha feküdni is. Perpetuum mobile.
Tökre szerettem, évekig csak ágyrácson és matracon aludtam. De most nagyon örülök, hogy olyan ágyat vettünk, ami 1, ágyneműtartós, szóval sok cucc elfér benne 2, pont ülésmagas és egy jól irányzott láblendítéssel oldalfekvésből már az ágy szélén tudok ülni.
Zöldborsóleves! <3
Igen, leesett. Még délelőtt.
Az asztal messze van. Igen, leettem magam. Igen, annak ellenére, hogy kézzel eszem. És még az asztal alatt nem is láttad, mi van.
Azon, hogy mindkét kismama-melegítőnadrágom a mosásban van, nem segít, ha azt ismételgetem, hogy "Nem jön rám semmi!". A bőgés sem. Ezt a fejét fogó másik énem is megmondta.
Az a "holnap" még csak két napja volt!
"Ezt már féllábon is!" Nem, féllábon semmiképp. A nadrágvételhez is másodpercekig egyensúlyozok. Vagy leülök.
37. hét. Hétfő óta nem lenne koraszülött, ha megszületne. :)
Thursday, February 5, 2015
Szalad és mégis áll.
Szaladnak a napok, de valahogy mégis áll az idő. Eszem, akár napközben is alszom 2-3 órákat, napi kb. egy programpontot próbálok bevállalni, olvasok, pihenek. Olyan, mintha fel lennék függesztve az időben. A hasam hatalmas. Most, hogy már csak kicsit több mint 3 hét van (elvileg) hátra, olyan, mintha 1, mindig is terhes lettem volna, 2, sose lenne vége. Ami persze marhaság, de ilyen érzés.
Sunday, February 1, 2015
Az alvásról, megint
Karácsony táján kezdődött, a megfázással, meg az újfenti pisilni rohangászást kiegészítő, az éhesség miatt rugdaló kölökkel: többször keltem éjjel. Néha enni is kellett, néha csak elbotorkálni a fürdőig, meg inni, néha forró zuhanyozni, hogy meg ne fulladjak.
Aztán többet/mást ettem vacsira, az éhséglázadás elmúlt, a náthám is elmúlt, a felébredés maradt. 2,5-3 óránként ébredek. Pisilek, iszom, visszavackolok, elalszom, kelek újra. Majd kelek fél nyolckor, reggelizni. Aztán vagy van lehetőségem egy ráadás etapra napközben, vagy nincs. De egyébként is jóval felületesebben alszom, tegnap meg is lepődtem, mert kb. kiájultam este 9 után olvasás közben, és olyan mélyen aludtam, hogy még arra is csak épp, hogy kinyitottam a szemem, hogy Peti megmérte a vércukrom (mielőtt leragadt a szemem, mondtam, hogy szóljon fél óra múlva, mert mérnem kéne), aztán még egy órát aludtam ugyanígy. Az ágyba kapott pótvacsira felébredtem, szó se róla. :D
Úgy két hete nem megy már az odabújok a hátához c. manőver, a bal oldalamon alszom, magas párnával a fejem alatt, közepes kitömöttel a hasam-mellkasom alatt/mellett támasztékul, nagy kitömöttel a felhúzott térdeim között. Két kelés közben ritkán váltok pózt, bár néha a hátamon ébredek.
Elvileg háton nem annyira jó feküdni, mert valami ért elnyom így a kölök. Lehet benne valami, mert néha ha a hátamon fekszem, látszik, hogy erőlködik a keringésem, a hasamon látszik! a pulzusom... Szóval ezt nem csinálom inkább.
Aztán többet/mást ettem vacsira, az éhséglázadás elmúlt, a náthám is elmúlt, a felébredés maradt. 2,5-3 óránként ébredek. Pisilek, iszom, visszavackolok, elalszom, kelek újra. Majd kelek fél nyolckor, reggelizni. Aztán vagy van lehetőségem egy ráadás etapra napközben, vagy nincs. De egyébként is jóval felületesebben alszom, tegnap meg is lepődtem, mert kb. kiájultam este 9 után olvasás közben, és olyan mélyen aludtam, hogy még arra is csak épp, hogy kinyitottam a szemem, hogy Peti megmérte a vércukrom (mielőtt leragadt a szemem, mondtam, hogy szóljon fél óra múlva, mert mérnem kéne), aztán még egy órát aludtam ugyanígy. Az ágyba kapott pótvacsira felébredtem, szó se róla. :D
Úgy két hete nem megy már az odabújok a hátához c. manőver, a bal oldalamon alszom, magas párnával a fejem alatt, közepes kitömöttel a hasam-mellkasom alatt/mellett támasztékul, nagy kitömöttel a felhúzott térdeim között. Két kelés közben ritkán váltok pózt, bár néha a hátamon ébredek.
Elvileg háton nem annyira jó feküdni, mert valami ért elnyom így a kölök. Lehet benne valami, mert néha ha a hátamon fekszem, látszik, hogy erőlködik a keringésem, a hasamon látszik! a pulzusom... Szóval ezt nem csinálom inkább.
Tuesday, January 27, 2015
Csuklik és fáj.
Csuklik. Elég sokat, szegénykém. Nagyon vicces érzés. Elseje óta kb. minden nap legalább egyszer csuklott úgy 2-5 percig, de volt, hogy háromszor is. Ez kívülről hol látványosabb, hol nem annyira, és elvileg teljesen oké, de néha nekem sem annyira remek érzés.
Egyébként meg az elmúlt két hét nem volt annyira jó. Nyom a kölök. Hol jobban, hol kevésbé, de nyom. [Innen kicsit T(oo)M(uch)I(nfo), szóval akit nem érdekel/bírja, ne olvassa.] Nem vagyok egy doki, de briliánsan levontam a következtetést, hogy 1, ez nem aranyér, 2, a kölök nyomja a szöveteimet és ereimet a medencémben, és egyszerűen ez fáj. Néha annyira, hogy kb. nem bírok elindulni felállás után. Az első pár napi közepes pánik után (bakker, ezt így még hat hétig??) elkezdtem kísérletezni, és most már egészen oké a dolog. Az alábbi dolgok egyike, másika vagy mindegyike segített:
- Kriston-féle intimtorna (különös tekintettel a bemelegítés háton fekszik felhúzott lábakkal és nyit-zár a térdekkel részére)
- hideg-meleg váltózuhany
- csak és kizárólag szétvetett lábakkal ülni
- ha lehet, hátradőlve ülni
- gyakran felkelni ülésből
- alváskor oldalt, keményre tömött párnával a térdeim között feküdni (plusz még az a 3 másik párna, amivel kitámasztom magam)
- napi többször fél perc négykézláb, de könyökön, szóval a medence van a legmagasabban. Ez gyakorlatilag a Kriston-féle khmmm.... öblögetés, aminek nagyon hülye neve van, és annyi a lényege, hogy a vérkeringés meglóduljon.
Hát, kb. ennyi. A diéta óta ez az első komolyabban teher rész.
Egyébként meg az elmúlt két hét nem volt annyira jó. Nyom a kölök. Hol jobban, hol kevésbé, de nyom. [Innen kicsit T(oo)M(uch)I(nfo), szóval akit nem érdekel/bírja, ne olvassa.] Nem vagyok egy doki, de briliánsan levontam a következtetést, hogy 1, ez nem aranyér, 2, a kölök nyomja a szöveteimet és ereimet a medencémben, és egyszerűen ez fáj. Néha annyira, hogy kb. nem bírok elindulni felállás után. Az első pár napi közepes pánik után (bakker, ezt így még hat hétig??) elkezdtem kísérletezni, és most már egészen oké a dolog. Az alábbi dolgok egyike, másika vagy mindegyike segített:
- Kriston-féle intimtorna (különös tekintettel a bemelegítés háton fekszik felhúzott lábakkal és nyit-zár a térdekkel részére)
- hideg-meleg váltózuhany
- csak és kizárólag szétvetett lábakkal ülni
- ha lehet, hátradőlve ülni
- gyakran felkelni ülésből
- alváskor oldalt, keményre tömött párnával a térdeim között feküdni (plusz még az a 3 másik párna, amivel kitámasztom magam)
- napi többször fél perc négykézláb, de könyökön, szóval a medence van a legmagasabban. Ez gyakorlatilag a Kriston-féle khmmm.... öblögetés, aminek nagyon hülye neve van, és annyi a lényege, hogy a vérkeringés meglóduljon.
Hát, kb. ennyi. A diéta óta ez az első komolyabban teher rész.
Némi terhelés.
Szegény kölök alaposan megkapta múlt héten az ívet.
Szerdán moziban voltam, Big Hero 6, hát, hangos volt, alienezett. Meg végigülni sem volt annyira kényelmes.
Csütörtökön a karácsonyra kapott színházjegyeinkkel voltunk a Karinthy Színházban a Nők c. darabon. A szünetben leült mögénk Karinthy Márton, ez elég vicces volt. A darab a második vh. alatt játszódott, igaz, hogy egy bérházban és a pincéjében, de időnként lövöldöztek, meg repülők bombáztak. Remek volt. A közönség nagy része nyugdíjas volt, egy néni oda is jött hozzám, míg Peti a kabátokat hozta, hogy mikorra várom és hogy kislány vagy kisfiú. Meg hogy hogy bírtam a hangoskodást, és képzeljem, ő ezt személyesen is átélte, és üdvözli a gyermeket, ha megszületik.
Pénteken délelőtt voltunk ultrahangon. A gyermek szépen nő, kb. 2,3 kg, és továbbra is gyűlöli az ultrahangot. Háton feküdtem, a hasam jobbra-balra rengett, ugrált. Aztán a kölök nekiállt csuklani, így fel-le is remegett a hasam, szép szabályos ütemben. A képen is jól látszott, ahogy szegénykémnek rándul össze a kicsi hasa minden csuklásnál. Aztán a lábát felhúzta a fejéig, ami nem annyira jó stratégia a csuklás elmulasztására, és nem elég, hogy a csuklás miatt a szívverését képtelenség volt rendesen mérni, a köldökzsinórt is rugdosta. Mi - empatikus szülőkként - röhögtünk. Végül kb. mindent lemértek, minden jó. Este mentem vezetni, majd Petiék céges partijára egy kaszinóba. Nem is tudom, hogy gondoltam. Először is, svédasztal volt. Volt saláta meg hús, meg lelegeltem a gyümölcsdíszeket, viszont álló asztalok voltak. Kac-kac. Találtam egy fedett radiátort, oda letelepedtem, és három villa elhasználásával sikerült megvacsoráznom. Egyszerűen kiestek a kezemből... Aztán nem maradtunk sokáig, mert a mélynyomótól rengett a mindenem, nemcsak a tüdőm vibrált, hanem a hasamban a víz is, a kölök is nekiállt ugrálni, szóval végül is vacsiztunk egy jót és ennyi.
Szombaton pedig megint színházban voltunk, a Tótékon. Igen, rettentő humoros vagyok, ez az én karácsonyi ajándék ötletem volt. Nemzeti Színház. Míg eljutottunk Peti tesójához, az sem volt semmi, metrópótlás, séta, stb, keményedett a hasam, fájt, szenvedtem. Ott feküdtem kicsit, attól jobb lett. A színházban persze megint volt lövöldözés, meg kihangosítás (rádió), meg nagyon hangos zene, meg őrjöngés. (Meg rántotthús-szag. Konkrétan a színpadon sütötték...) Már az egész család engem nézett, hogy élek-e még. :D
Vasárnapra megmondtam, hogy sehová. Végül csak ebédelni mentünk, ott meg majd 45 percet vártunk a kajára, azt hittem, éhen halok, mert eleve csúsztak a kajaidőpontok...
Szerdán moziban voltam, Big Hero 6, hát, hangos volt, alienezett. Meg végigülni sem volt annyira kényelmes.
Csütörtökön a karácsonyra kapott színházjegyeinkkel voltunk a Karinthy Színházban a Nők c. darabon. A szünetben leült mögénk Karinthy Márton, ez elég vicces volt. A darab a második vh. alatt játszódott, igaz, hogy egy bérházban és a pincéjében, de időnként lövöldöztek, meg repülők bombáztak. Remek volt. A közönség nagy része nyugdíjas volt, egy néni oda is jött hozzám, míg Peti a kabátokat hozta, hogy mikorra várom és hogy kislány vagy kisfiú. Meg hogy hogy bírtam a hangoskodást, és képzeljem, ő ezt személyesen is átélte, és üdvözli a gyermeket, ha megszületik.
Pénteken délelőtt voltunk ultrahangon. A gyermek szépen nő, kb. 2,3 kg, és továbbra is gyűlöli az ultrahangot. Háton feküdtem, a hasam jobbra-balra rengett, ugrált. Aztán a kölök nekiállt csuklani, így fel-le is remegett a hasam, szép szabályos ütemben. A képen is jól látszott, ahogy szegénykémnek rándul össze a kicsi hasa minden csuklásnál. Aztán a lábát felhúzta a fejéig, ami nem annyira jó stratégia a csuklás elmulasztására, és nem elég, hogy a csuklás miatt a szívverését képtelenség volt rendesen mérni, a köldökzsinórt is rugdosta. Mi - empatikus szülőkként - röhögtünk. Végül kb. mindent lemértek, minden jó. Este mentem vezetni, majd Petiék céges partijára egy kaszinóba. Nem is tudom, hogy gondoltam. Először is, svédasztal volt. Volt saláta meg hús, meg lelegeltem a gyümölcsdíszeket, viszont álló asztalok voltak. Kac-kac. Találtam egy fedett radiátort, oda letelepedtem, és három villa elhasználásával sikerült megvacsoráznom. Egyszerűen kiestek a kezemből... Aztán nem maradtunk sokáig, mert a mélynyomótól rengett a mindenem, nemcsak a tüdőm vibrált, hanem a hasamban a víz is, a kölök is nekiállt ugrálni, szóval végül is vacsiztunk egy jót és ennyi.
Szombaton pedig megint színházban voltunk, a Tótékon. Igen, rettentő humoros vagyok, ez az én karácsonyi ajándék ötletem volt. Nemzeti Színház. Míg eljutottunk Peti tesójához, az sem volt semmi, metrópótlás, séta, stb, keményedett a hasam, fájt, szenvedtem. Ott feküdtem kicsit, attól jobb lett. A színházban persze megint volt lövöldözés, meg kihangosítás (rádió), meg nagyon hangos zene, meg őrjöngés. (Meg rántotthús-szag. Konkrétan a színpadon sütötték...) Már az egész család engem nézett, hogy élek-e még. :D
Vasárnapra megmondtam, hogy sehová. Végül csak ebédelni mentünk, ott meg majd 45 percet vártunk a kajára, azt hittem, éhen halok, mert eleve csúsztak a kajaidőpontok...
Thursday, January 22, 2015
Tuesday, January 20, 2015
Pótlás - új év
Az új évet megint rögtön a dokikkal kezdtem. Védőnő, diabetológia hétfőn, csütörtökön nőgyógyász.
A védőnőnek mondtam, hogy fáj ez-az, de nem nagyon tudott rá mit mondani. A diabetológiás NASA mérleg szerint híztam 30 dekát, büszkék voltak rám. Az értékeim továbbra is jók, úgyhogy hurrá. A nőgyógyász már a 35. heti vérvétellel foglalkozott, ez már elég komolyan hangzik. Meg van már időpontom a szívhang és fájástevékenység mérős vizsgálatra is, anyám, borogass. :D
Továbbra is járok vezetni, elvileg 3-4 hét és mehetek vizsgázni.
Peti a szombati munkanap után vasárnap kiutazott Németországba, csütörtökig. Ez azért elég parás volt nekem, nem nagyon akartam egyedül maradni, meg reméltem, hogy a kisasszony nem az apja nélkül akar megérkezni. Attól azért elég rendesen bedühödtem volna. De szerencsére semmi ilyesmi nem történt. :)
A védőnőnek mondtam, hogy fáj ez-az, de nem nagyon tudott rá mit mondani. A diabetológiás NASA mérleg szerint híztam 30 dekát, büszkék voltak rám. Az értékeim továbbra is jók, úgyhogy hurrá. A nőgyógyász már a 35. heti vérvétellel foglalkozott, ez már elég komolyan hangzik. Meg van már időpontom a szívhang és fájástevékenység mérős vizsgálatra is, anyám, borogass. :D
Továbbra is járok vezetni, elvileg 3-4 hét és mehetek vizsgázni.
Peti a szombati munkanap után vasárnap kiutazott Németországba, csütörtökig. Ez azért elég parás volt nekem, nem nagyon akartam egyedül maradni, meg reméltem, hogy a kisasszony nem az apja nélkül akar megérkezni. Attól azért elég rendesen bedühödtem volna. De szerencsére semmi ilyesmi nem történt. :)
Monday, January 19, 2015
Pótlás - karácsony
Sikerült a nagy csattanással járó viharban szépen eláznunk, és még akkor nem is volt gond. Csak a combomon volt vizes a farmerem, hazaérve bebugyoláltam magam, de ez kevésnek bizonyult, forró fürdő kellett volna...
Másnap (vasárnap) lementünk Ráckevére. Ott már náthásodtam. Odafelé nem volt gond a HÉV-vel, de visszafelé egy állat volt a vezető, mivel nem voltunk sokan a HÉV-en, nyomta neki, mint a meszes. Ülésen pattogni 30 hetes terhesen pedig nem vicces, picit sem. Úgyhogy álltam. És próbáltam rúgózni. Szólni kellett volna, hogy ezt most miért? Ment mint az ökör, majd állt a megállókban percekig. Vágóhídról már taxival mentünk, annyira nem voltam jól.
Hétfőre aztán kidőltem. Köhögés, takonykór, ami kell. Éjszaka alig bírtam aludni, mert egy idő után a szájon át légzéstől kiszáradt a torkom, fuldokoltam. 3 felé ébredtem, enni is kellett, 3-4 óránként álltam be a zuhany alá. hogy a gőztől kicsit jobb legyen.
Szegény családom is így járt emiatt. A bátyám jött fel karácsonyra és a szüleimnél lett volna a kései vacsora, de így aztán kénytelenek voltak összepakolni az egész karácsonyi menüt, és átcuccolni hozzánk. Nekem volt káposzta, a többire csorgathattam a nyálam. Egyébként kb. ezerszer ettem káposztát, mert az egyszerűség kedvéért mindenkinek az t mondtam, hogy azt ehetek. :D
25-én Peti nővéréék mentek Ajkára, így velük mentünk, majd Ajkára lejöttek értünk a szülei. Többnyire ott is házon belül voltam, lassan javultam. Hétvégén disznóvágás is volt, abból sem sikerült kivennem a részemet. A hazatérést követően is főleg pihentem, a köhögés nehezen múlt. A szilvesztert otthon töltöttük, micsoda meglepetés. :) Utána még volt egy utolsó gofriparti, és vége is volt a két hetes (beteg)szabinak.
Megfázásra cukormentes és kismamakompatibilis gyógyszerek:
- Tantum Verde
- Nózi orrstift
- Wick vaporub
- izlandi zuzmó szopogatótabletta, köhögésre
- Unguentum nasale orrkrém
- tea, sós víz
Másnap (vasárnap) lementünk Ráckevére. Ott már náthásodtam. Odafelé nem volt gond a HÉV-vel, de visszafelé egy állat volt a vezető, mivel nem voltunk sokan a HÉV-en, nyomta neki, mint a meszes. Ülésen pattogni 30 hetes terhesen pedig nem vicces, picit sem. Úgyhogy álltam. És próbáltam rúgózni. Szólni kellett volna, hogy ezt most miért? Ment mint az ökör, majd állt a megállókban percekig. Vágóhídról már taxival mentünk, annyira nem voltam jól.
Hétfőre aztán kidőltem. Köhögés, takonykór, ami kell. Éjszaka alig bírtam aludni, mert egy idő után a szájon át légzéstől kiszáradt a torkom, fuldokoltam. 3 felé ébredtem, enni is kellett, 3-4 óránként álltam be a zuhany alá. hogy a gőztől kicsit jobb legyen.
Szegény családom is így járt emiatt. A bátyám jött fel karácsonyra és a szüleimnél lett volna a kései vacsora, de így aztán kénytelenek voltak összepakolni az egész karácsonyi menüt, és átcuccolni hozzánk. Nekem volt káposzta, a többire csorgathattam a nyálam. Egyébként kb. ezerszer ettem káposztát, mert az egyszerűség kedvéért mindenkinek az t mondtam, hogy azt ehetek. :D
25-én Peti nővéréék mentek Ajkára, így velük mentünk, majd Ajkára lejöttek értünk a szülei. Többnyire ott is házon belül voltam, lassan javultam. Hétvégén disznóvágás is volt, abból sem sikerült kivennem a részemet. A hazatérést követően is főleg pihentem, a köhögés nehezen múlt. A szilvesztert otthon töltöttük, micsoda meglepetés. :) Utána még volt egy utolsó gofriparti, és vége is volt a két hetes (beteg)szabinak.
Megfázásra cukormentes és kismamakompatibilis gyógyszerek:
- Tantum Verde
- Nózi orrstift
- Wick vaporub
- izlandi zuzmó szopogatótabletta, köhögésre
- Unguentum nasale orrkrém
- tea, sós víz
Wednesday, January 14, 2015
Sunday, January 11, 2015
Karácsony előtti dokik.
Dec. 19-re várt mindenki magához: nőgyógyász, ultrahangos és diabetológus.
A nőgyógyász streptococcusra szűrt (hálistennek negatív), majd közölte, hogy Boldog karácsonyt, aztán bejglit ne egyen!
Az UH-ra még BuBival érkeztem, mert nem értem volna oda a melóból. :D A kölök nő, már másfél kilós kb., azt mondták, egy héttel nagyobbnak néz ki, mint amit számolgattak, és február 25-öt tippelték dátumnak. Az igazán fura az volt, hogy egy képernyőre már nem fér rá, eddig azért a fejétől a fenekéig látszott egyben, most meg már vagy csak a fejét, vagy csak a testét látjuk egyszerre. Az UH-s nő egyébként nagyon jófej volt, ránkvigyorgott, közölte, hogy Boldog karácsonyt, és átállt egy fél percre 4Ds képre. :)
De a legsokkolóbb a diabetológia volt. A terhességet 82 kilóval kezdtem. Mikorra kiderült, hogy cukros vagyok, 85 voltam, 11. 10-én 86,5 voltam, majd december elején 86,3. Aztán most 85,2. Nem voltak boldogok a fogyástól. Meg attól sem, hogy mondtam, hogy hajnali 3-kor ébredtem, és addig dörömbölt a gyerek, míg rohadt éhség nem tört rám, és kénytelen voltam enni valamit 4 körül. Aztán sikerült visszaaludni. Szóval kevés a kaja, amit megeszek, illetve a kalória, azaz szó szerinti idézetben: túl jól diétázom, szóval a karácsonyi szünet alatt legyek kedves dőzsölni. Ilyet persze általában nem mondanak a kismamáknak, de... szóval zsírosabb húsok, szalonna, kolbász, tejszínhab a gyümölcsökhöz, este pedig pótvacsorára pl. Macisajt, mondjuk egy almával. Hízókúra van. Nem pont így képzeltem a terhességemet. :D
A nőgyógyász streptococcusra szűrt (hálistennek negatív), majd közölte, hogy Boldog karácsonyt, aztán bejglit ne egyen!
Az UH-ra még BuBival érkeztem, mert nem értem volna oda a melóból. :D A kölök nő, már másfél kilós kb., azt mondták, egy héttel nagyobbnak néz ki, mint amit számolgattak, és február 25-öt tippelték dátumnak. Az igazán fura az volt, hogy egy képernyőre már nem fér rá, eddig azért a fejétől a fenekéig látszott egyben, most meg már vagy csak a fejét, vagy csak a testét látjuk egyszerre. Az UH-s nő egyébként nagyon jófej volt, ránkvigyorgott, közölte, hogy Boldog karácsonyt, és átállt egy fél percre 4Ds képre. :)
De a legsokkolóbb a diabetológia volt. A terhességet 82 kilóval kezdtem. Mikorra kiderült, hogy cukros vagyok, 85 voltam, 11. 10-én 86,5 voltam, majd december elején 86,3. Aztán most 85,2. Nem voltak boldogok a fogyástól. Meg attól sem, hogy mondtam, hogy hajnali 3-kor ébredtem, és addig dörömbölt a gyerek, míg rohadt éhség nem tört rám, és kénytelen voltam enni valamit 4 körül. Aztán sikerült visszaaludni. Szóval kevés a kaja, amit megeszek, illetve a kalória, azaz szó szerinti idézetben: túl jól diétázom, szóval a karácsonyi szünet alatt legyek kedves dőzsölni. Ilyet persze általában nem mondanak a kismamáknak, de... szóval zsírosabb húsok, szalonna, kolbász, tejszínhab a gyümölcsökhöz, este pedig pótvacsorára pl. Macisajt, mondjuk egy almával. Hízókúra van. Nem pont így képzeltem a terhességemet. :D
Saturday, January 10, 2015
Thursday, January 8, 2015
32.
Szaladnak a hetek. Nehezedem elfelé, lassulok, nem látom a lépcsőfokokat előttem és fáj ez-az. Nyom a gyerek, mmint a csípőmet. Ha a hátamon ébredek, teknősnek érzem magam, csak kalimpálok, mire sikerül az oldalamra fordulni. A gyerek rengeteget hancúrozik, lehetőleg este 11 és hajnali egy között. Ha Petihez bújok, őt rugdalja fenékbe. Én alszom és nyöszörgök. Aztán felébredek, többnyire háromkor. Aztán vagy sikerül rendesen visszaaludni, vagy nem.
A hasam mozog, ha épp olyanja van a kisasszonynak, látványosan. Egyébként fejvégű, szóval fejjel lefelé van, ami jó. Először elsején éreztem, hogy csuklik, azóta tán még kétszer. Elég vicces, ahogy piciket, ütemre rezdül a hasam.
Bögrét megtámasztani tökéletes a hasam teteje. Az ágyban tálcáról evés viszont felejtős, mintegy 20 centivel van arrébb a tálca, így viszont leeszem magam. :D
Mindenki azt kérdezgeti, hogy mennyi van hátra vagy hogy mikor szülök, nem azt, hogy hogy vagyok. Meg hogy van-e nevünk. (Nincs.)
A hasam mozog, ha épp olyanja van a kisasszonynak, látványosan. Egyébként fejvégű, szóval fejjel lefelé van, ami jó. Először elsején éreztem, hogy csuklik, azóta tán még kétszer. Elég vicces, ahogy piciket, ütemre rezdül a hasam.
Bögrét megtámasztani tökéletes a hasam teteje. Az ágyban tálcáról evés viszont felejtős, mintegy 20 centivel van arrébb a tálca, így viszont leeszem magam. :D
Mindenki azt kérdezgeti, hogy mennyi van hátra vagy hogy mikor szülök, nem azt, hogy hogy vagyok. Meg hogy van-e nevünk. (Nincs.)
Wednesday, December 31, 2014
Egység sugarú kör
Egység sugarú kört foglalok el a térben. Ahol korábban oldalazva elfértem, nos, ott már nem férek el. Felesleges is próbálkozni. (Egyébként remekül szórakozom, de tényleg.)
Wednesday, December 24, 2014
Elengedni vagy mégsem.
Itt a karácsony. Az idei karácsonyhoz elég sok mindent el kellett engedni. Pl. nem sütöttem idén mézest a cukor miatt. A szaloncukorra csak legyintettem. A kaják többségére is. Bécsbe sem mentünk, mert már nincs kedvem annyit gyalogolni. Aztán úgy volt, hogy sütök diabetikus diós sütit, de mivel a nagy szombati viharban eláztam, mint a fene, most épp inkább csak fekszem. Köhögök, náthás vagyok. Nem alszom jól. Szegény gyereket is alaposan összerázom vele, ő meg rugdal cserében.
A 24-i ebéd úgy lesz, hogy idejön a családom, szépen felpakolják az összes kaját, hogy ne nekem kelljen kimennem. Dióssüti nincs, de van szaloncukor, diabetikus. Lesz káposzta, a többire legyintek. A férjem meg vásárol, takarít, istápol, mert rendes.
Boldog karácsonyt!
A 24-i ebéd úgy lesz, hogy idejön a családom, szépen felpakolják az összes kaját, hogy ne nekem kelljen kimennem. Dióssüti nincs, de van szaloncukor, diabetikus. Lesz káposzta, a többire legyintek. A férjem meg vásárol, takarít, istápol, mert rendes.
Boldog karácsonyt!
Thursday, December 18, 2014
Kabát és ülőhelyek.
Így, pont így érzem magam.
Van egy jó nagy kabátom, sídzseki, pár számmal nagyobb, mint kéne, krémszínű, majdnem a térdemig ér, és a lényeg: összeér a hasamon és nem fázom benne. Aztán van hozzá egy fehér sapkám is. Szóval így nézek ki, mint szegény Baymax.
Az első héten, amikor hordtam, azon agyaltam, hogy hát nem vagyok egy túl nőies látvány így. De a praktikum most fontosabb, meg hát ez már megvolt, és kész. Aztán az is felmerült, hogy ebben bizony nem látszik, hogy terhes vagyok, szóval a kutya nem fogja átadni a helyét, ha kell. Többnyire végállomástól utazom, vagy olyankor szállok fel, amikor még nincs tömeg, szóval viszonylag ritkán kell számítanom az emberekre. A metrón többnyire már a megállóban lehúzom a kabátom cipzárját, így látszik a hasam, és így már többször átadták a helyet kedves emberek. És most volt 3 olyan eset is, amikor bizony a nagykabátban voltam, és ezek szerint látszik. Mert azonnal átadták a helyet.
(Egyébként megfordult a fejemben az is, hogy ha kellően fáradt vagyok, akkor a felmatricázott elsőbbségi helyekről bizony fel fogom állítani az embereket, de eddig még nem volt rá szükség.)
Subscribe to:
Comments (Atom)