Lekvárfőzés IR-módra

Húú, ez most a 3. év, hogy főztem? Vagy a 4.? Van bolti cukormentes lekvár, de drága is, meg a xillitesben nagyon sok a szénhidrát, így némi segítséggel (köszi, @42!), elkezdtem lekvárt főzni, méghozzá cukor nélkül.

Kitérő: igen, lehet cukor nélkül lekvárt főzni. Nem, nem a cukor tartósít. Igen, ehető lesz. Kár, hogy ezt az a srác nem fogja olvasni, aki rohadt aggresszíven, vehemensen állította 2 éve, hogy márpedig cukor nélkül nem lehet lekvárt főzni. Nekem meg otthon állt a polcon a kész lekvár... /o 

Szóval, én főztem már:
- eperlekvárt, ami baromi folyékony lett, így inkább öntet, mint lekvár, de az íze jó
- almalekvárt, mert egyik évben annyi almánk volt, hogy egy ikeás babakád teljesen tele volt vele
- őszibaracklekvárt, mert nyami

Általános apróságok

• A pektint nem kell bekeverni, hanem rá kell szitálni, folyamatos kevergetés mellett, vagy összekeverni az édesítővel.
• Érdemes venni egy nagy szájú tölcsért, úgy gyorsabban megy a töltés.
• Keverni kell, mert leég!
• A befőttesüvegek aljára kell írni hogy hány grammos, mert a kifőzésnél lejöhet...
• Dunsztolás és számolás lejjebb.

Eperlekvár

Recept itt.

Én 10g pektint raktam 1 kg eprenként, így lett szilárd.

Almalekvár

Nyári alma, házi, bio. Hamar tönkremegy, rengeteg volt belőle. Elég hasraütős volt minden mennyiség.

1. Az almát csak négyfelé vágva magoztam és kukactalanítottam

2. lereszeltem a konyhai robotgépem nagylyukú reszelőjén (héjastól), tettem bele negyedannyit, vaníliát és fahéjat

3. egy nagy lábosban főztem úgy egy órát, sűrűn kavargatva, addig, amikor már nem érződött nyersnek. 

4. a végén kilónként (kb.) 20 g pektint raktam bele.

5. az egyik adagot a végén kicsit megturmixoltam botmixerrel, jót tett neki. (Ha nem halt volna ki az almafánk, legközelebb lehet, hogy a kislyukún reszelném vagy egy részét vagy az egészet.)

6. Üvegezés, dunsztolás.

Őszibarack lekvár

Mivel cukormentes, érdemes drágább, édes, nagyszemű barackot venni. Idén kaptam olcsón lekvárnak való barackot, kisebb szemű volt és nem túl édes, ami cukorral oké. Illetve sokkal tovább tartott a héjazás így.

1. Barackmosás. Én ilyenkor egyből X-alakban be is vágom a héját az alján minden szemnek.

2. Leszedjük a héját: pár centi vizet felforralok és beledobok annyi szemet, amennyi elfér, megforgatom, míg mindenütt éri a forró víz. Csipesszel kiszedem, megvárom, míg kicsit kihül és leszedem a héját. Akkor jó, ha már leválik a héja ahogy megfogod. Ha nem, még érdemes visszarakni a forró vízbe.

3. A barackot kimagozom és kicsit összenyomkodom/szétszedem és felrakom főni.

4. Ízlés szerint rakok bele negyedannyit, esetleg fahéjat, sűrűn keverem.

5. Mikor már rendesen szétfőtt, pektint rakok bele.

6. Üvegezés, dunsztolás.

Dunsztolás

1. Építesz egy dunsztolókuckót. Az lehet egy paplanokkal kibélelt fotel, ágyneműtartó, láda. A tetejére is paplan, párna, stb. kerül és csak akkor nyitod fel, mikor beraksz egy üveget, gyorsan, hogy ne szellőzzön. Ebben kell kihűlnie az üvegeknek, pár nap alatt.

2. Főzés előtt el kell mosni az üvegeket és a kupakokat. (Éljen a mosogatógép.)

3. Menet közben fertőtlenítjük az üvegeket: amikor már mindjárt töltenéd a lekvárt, 2-3 centi vizet felteszel forrni egy nagy, nem túl mély lábosban (mély serpenyőben). Abba bele kell állítani fejjel lefelé az üvegeket, amíg at nem forrósodik és ugrálni nem kezd a gőztől. A kupakot mellédobod, vagy egy másik edénybe. 

4. Csipesszel kiveszem a tetőt, hadd száradjon meg, ez pár másodperc. Szilikon edényfogóval kiveszem az üveget, tölcsér bele, töltés. Ha van segítség, ő kupakot tesz rá és mehet a dunsztba. 

5. Amikor kihűlt, meg kell nézni, h a kupakok benyomhatok-e. Ha igen, azt kell először megenni. 

Számolás

1. A gyümölcsöt le kell mérni nyersen, pucolva, kiszámolni belőle az össz ch-t.

Esetemben 11848 g barack volt. Az 1066 g CH.

2. Az üvegeket, kupakokat lemérni, ráírni alkoholos filccel (üveg aljára, mert leázik!) és összeadni az összeset (majd levonni a fel nem használtakat).

Első képen bal oldal: kupakok: gramm és darab (750 g összesen). Mellette a "Valós", ahányat fel is használtam (390 g). Jobb oldalon az üvegek lemérve, majd ceruzával kihúzva a fel nem használtak. Összesen 12060 g volt az üveg, de csak 6272 g volt amit fel is használtam.

3. Kihülés után minden lekvárt lemérni, összeadni, levonni belőle az üvegeket és kupakokat.

Második kép bal oldal: minden lekvárosüveg lemérve. Lekvár + üveg + kupak: 16274 g. Kivonva belőle a kupakokat (390 g) és az üvegek súlyát (6272 g), kijön, hogy a lekvár összesen 9612 g.  

4. Az összes lekvár összch-ja az össz nyers gyümölcsé. Így kiszámolom, hogy mennyi lekvárban van 10 g ch és azt ráírom a címkére.

11848 g barackban van 1066 g CH, tehát 9612 g lekvárban is ugyanennyi van. Az a kérdés, hogy 100 g lekvárban mennyi a CH, szóval 100x1066-ot elosztok 9612-vel. Tehát kb. 11 g CH van 100 g lekváromban.  

Mínusz tizenkettő

Még szeretnék fogyni pár kilót, szóval nem lezárásként írom ezt a posztot, csak azért, mert a héten ketten is megjegyezték, hogy nem ismertek meg. :D

Az egyik barátnőm tavasz óta nem látott:

- Meg sem ismertelek. Mármint a sziluettedet. Aztán a vigyorgásból leesett, hogy te vagy az.

A másik a Ringatós lány volt, aki nem ismert meg elsőre, pedig még az Almássyról ismerjük egymást.

Jól esett mindkettő, na. 

Novemberben választotta le magát Tita, utána voltam terhelésen, decemberben endokrinológusnál és karácsony előtt elkezdtem szedni a Merckformint (inzulincsökkentő). Januárban voltunk egy dietetikusnál, aki picit változtatott az addigi diétámon és lejjebb is vitte az adagot 160g-ról 140-re. És innen kezdtem el fogyni. Különösebben nem sportoltam, lépcsőztem az ötödikre, rollerezek, görkorizom.

Szép lassan haladok, nem sürgős. Van még miből fogyni. :)

Note to self

A diéta visszanyal: ahányszor mellézabálok, mindig megbánom. (Oké. 90%-ban.)
Ez a hamburger rossz volt. Konkrétan rosszul vagyok. És nem a vércukorszintem miatt, hanem csak forog a gyomrom...
A múltkor az az isteni illatú fehér kifli... na, olyan rosszat rég kóstoltam. Az a Nescafé 3in1, amikor még nem diétáztam, csak cukormegvontam. Úgy köptem volna ki, mint a rajzfilmekben szokás, szanaszét spriccelve mindenfelé...
Ezekre kéne emlékezni és nem belelépni újra meg újra ugyanabba a kutyaszarba hibába.

A mérleg a legjobb barátom, megint

(2015. december elején írtam)
3 hete úgy döntöttem, hogy a mérleg a legjobb barátom. Mármint a konyhai. Mivel a kilók nem nagyon mozdulnak rólam, meg az inzulinrezisztens FB-csoportban is azt mondták, hogy akinek GDM-e volt (terhességi cukor), az jó eséllyel inzulinrezisztens, csak nem tudta. Persze tesztelni nem lehet csak ha már nem terhes vagy szoptat az ember, mert ez a kettő elvileg alapból IR-állapot. (Mondjuk akkor nem értem, hogy miért nem kell mindkettő alatt mindenkinek diétáznia...)
A terhesség alatti 150g CH helyett szoptatás alatt 200-at lehet enni, hat étkezésre elosztva. Az első pár nap azt gondoltam, hogy bakker, én nem bírok _ennyit_ enni! Mármint ilyen sokat. Reggel és pótvacsira ugyanis csak lassú CH-t ehetünk, ami pl. a teljes kiőrlésű kenyér. És ki a tököm akar este 10-kor megenni két szelet kenyeret?

Az első két nap még meg is jegyeztem, hogy jéé, a sok, jól elosztott, jó CH-tól mennyi tejem lett! Lett is tőle mellgyulladásom, fene egye meg. Az első időkben megúsztam, ilyenkor kellett belefutni. Szerencsére csak egy délelőtt tartott a java. [innen horror a bekezdés végéig] Elzáródott az egyik tejcsatornám, később látszott, hogy bleb-em volt, ami egy kis bőrhógyagocska a bimbón, ami el tudja zárni az utat. Szóval egész délelőtt a forró zuhany, fejés és (sikertelen) szoptatás háromszögében telt. Végül annyira sikerült masszázzsal megindítani a tejet, hogy Nudli végre hajlandó volt félálomban egy fél órát mellen lenni. Én közben épp hogy nem bőgtem. Doboltam a lábammal, csillagokat láttam. Rohadt egy dolog ez. És persze mondanom sem kell, hogy kb. mára nem fáj kurvára, csak úgy elviselhetően. Sokat segített, hogy még aznap délután sikerült megint sima sárga lanolint is szerezni, mert ami volt, azt már továbbadtam...

(2016. április)
A karácsonyt kicsit nehéz volt túlélni, megint mézeskalácshegyek nélkül. Már kicsit homályos, de azt hiszem minden nap egyetlen darabot megettem. Aztán az újévet megint egy fél mellgyulladással kezdődött, hasonló eredménnyel, mint a múltkor, csak gyorsabban túllettem rajta, már volt rutinom...

Az elmúlt időszak legnagyobb kihívása az, hogy az ember hajlamos a legkönnyebb utat választani pl. kisétkezésekre, meg ch-pótlásra nagyétkezésekkor: diétás édességeket enni.

Kilóügyileg meg szépen lassan haladok: 82-vel kezdem a terhességet, 88 körül szültem, utána 75-76 lehettem, majd hat hetesen 80, utána, mire sikerült a szoptatásmizériát normalizálni, szépen visszahíztam. Kényelmesebb is volt "rendesen" enni, meg ettől is vártam, hogy több tejem legyen, bár nem rajtam múlt, hanem Nudli izmain. Novemberben 86 voltam, most 81 vagyok. Most kezdem megint egész jól érezni magam a bőrömben, bár hasból még mehetne lejjebb. Meg hát láttam, hogy a 75 működhet. Csak lehet, hogy nem 200 g-mal, vagy azzal is, csak lassabban. Meglátjuk.

A cukor vége

Ééééés vége! Hálistennek.

Szóval az úgy volt (erről már írtam egy korábbi posztban), hogy a kórházban kb. le lettem szúrva, hogy de szülés után is diétázni kell ám, aztán csupa olyan kaját kaptam, amit nem is ehettem volna... Szóval továbbra is rendeltem/ettem a BéresAlexandra féle CH-számolós kaját, meg ettem gyümölcsöt, mert egyszerűen azt kívántam, de nagyon. Meg a gullón csokis kekszet, szintén hozzáadott cukor nélküli, diétás.
Itthon az elején főleg diétás kajákat ettem, csak többet, meg nem számolgattam. Szép lassan ettem fehérlisztes és fehrécukros dolgokat is, de egyszerre mindig keveset. Néha méregettem, de nem vittem túlzásba, azt mondták, hogy másfél órával kajálás után nem mehet 8 fölé. Főleg azért nem mértem egyébként, mert ritkán voltam ébren egy-egy rendes étkezés után másfél órával... :D
Az ötödik héten voltam a diabetológián, terhelésesen. Itthon kellett meginni a 75 g cukrot (továbbra is blőőőe), nem esett valami jól, még ablakot is kellett rám nyitni, hogy ne hányjam ki... Szerencsére bennem maradt, de szoptattam is, és rohadt éhes voltam. Apukámmal találkoztam a Keletinél, ő jött tologatni a babakocsit, míg bemegyek. Háromnegyed 9-kor értünk oda, pont akkor nézett ki a diabetológiás nővér, aki eddig is gondozott, integettem neki, hogy itt a kölök, nézze meg, egyből levágta, hogy terhelésesre jöttem, behívott, levette a vért, majd kikunyeráltam, hogy ráállhassak a jobb mérlegükre is. 80 kg, azaz kettővel kevesebb, mint amit meztelenül a terhességem előtt mértünk... És az a szép, hogy eddigre már tuti hogy híztam 2-4 kilót... Most nyilván felszedek párat, 4 hónap féléhezés után. De nem érdekel, vagy legalábbis ezt állítom. :)

5 nap a szülészeten

Továbbra is TMI, felnőtt tartalom és egyebek.

Hétfőn este 11-kor vittek le a szülészetre, tolókocsiban. Az éjszakás nővér helyből azzal indított, hogy diétázom-e, mondtam, hogy hát igen, de azt mondták a diabetológián, hogy enyhíteni lehet már a diétán. Ő azt mondta, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Én ráhagytam, bántam is én akkor ott. Bevittek a szobába, a nővér kérdezte, pisiltem-e már. Mondtam, hogy hogyne, többször is, míg vajúdtam. Ááá, nem, azóta. Dehogy is. Feküdtem, örültem, hogy élek, a babámat bámultam, pisilni? Hát azt nem. Hát, eddig eltelt két óra, még van négy órám a katéterig. Megpróbálom? Hogyne. Nos, frissen varrt gátsebbel az a 6 lépés a klotyóig, meg a leülés, meg az ülés, mint olyan, hát az nem egy leányálom. Húzódik, kurvára fáj. És ami akkor derült ki, hogy bár úgy érzem, mintha esetleg tudnék pisilni, hát nem. A nővér fél perc szenvedés után mondta, hogy hagyjuk, feküdjek le, ott egy palack víz, essek neki, mert tuti nem ittam eleget. Igaza volt, simán benyomtam a másfél litert. Aztán eltelt 20 perc, és nem azt éreztem, hogy pisilni kell, hanem hogy még jobban feszülnek a varratok. Fél perc alatt felszenvedtem magam az ágyból és okosan megpróbáltam, hogy akkor ez most a pisilni kell inger-e, az volt. Katéter megúszva. Meg még úgy kétszer eljátszottam ugyanezt a következő két órában. Nem is voltam különösebben álmos, az adrenalin gondolom még rendesen dolgozott bennem. Közben meghozták a gyereket is, kórházi ruhában, mert azt nem vittünk magunkkal. :D
Aztán azért elaludtam, Rita is aludt, totál ki volt ütve ő is, szegénykém.
Néha nyöszörgött, próbáltam mellre tenni, de egyébként aludtunk reggelig. Reggel lázmérés, etetés, alvás. A kedd el is ment gyorsan.
Az első meglepetés akkor ért, mikor hozták a reggelit. 3 db fehér zsemle, vaj, felvágott. Mondtam, hogy de én diétázom, a fehér zsömlét én nem ehetem meg. Csak pislogtak. Mondtam, hogy mindegy, hoztam olyan kenyeret, ami diétás. Az ebéden már kb. meg sem lepődtem. Rizs, rántott hús. Krumplipüré. Lekváros piskóta. A főtt ételekből konkrétan nem ettem semmit. Ez valszeg a kímélő menü, csak kurvára nem a 150 grammos szénhidrát diéta. Ami azért egy kórházban elég meglepő. Mi lenne, ha tényleg számítana, meg ha nem rendeltem volna már arra a hétre úgyis kaját, amit valaki minden nap be tud nekem hozni?

Látogatási tilalom van, szóval csak az üvegfalon keresztül láthatja Peti a bébit. Én nem nagyon bírom talpon még, szóval elég rövid a látogatás. Chatelünk meg fotókat küldözgetek emailben.
Délután kérdezik, hogy és széklet volt már? Addig nem lehet hazamenni, csak hogy tudjuk. Hát, fasza. Nem elég a pisilés, még ez is. Varratokkal, fájva, remek. Összenéztünk a másik simán szült csajjal, látszik, hogy ő is nagyon lelkes. A rettegés simán olvasható az arcunkról, így a nővér felajánlja, hogy ad glicerines kúpot, az segít, nem csinál hasmenést, csak fellazítja a székletet. Öngyilkos bátorsággal elfogadom, és tényleg segít. Mondjuk ettől még éppen eléggé szar érzés, de legalább ez is pipa, ez sem áll a hazamenetel útjában.

Szerdán szintén szépen telnek az órák, szoptatok, alszom, röhögünk magunkon. Félmeztelenül vagyok a szobában, nem esik jól a mellemen semmilyen anyag súrlódása. Délután berendelnek a csecsemősökhöz filmet nézni, tök vicces, mert az a norvég film, amit Ina May Gaskin emleget az Útmutató szoptatáshoz c. könyvben, amit nem is olyan rég olvastam. Mondjuk az, hogy egy sima széken kell ülni, még ha párnás is, az nem vicces. Pedig velem van a kerek, középen lyukas, fehér hungarocell golyókkal töltött ülőpárnám is. A film után a gyerekorvos magyaráz még, megnézi, hogy sárga-e valamelyik gyerek. Az enyém szerintem az, de szerinte nem.
Este hoztak egy nőt, negyvenpár éves lehet, sugárzik a boldogságtól. Idősebb férfi kíséri az ajtóig. Első gyerek, gátvédelem, büszke nagyon, szofisztikált, talán külföldi. Egyágyas alapítványi szobába kerül. Hamar kiderül, gőze nincs a csecsemőkről, egyáltalán. Másnapra már közepesen megviselt, nem tesz jót neki, hogy egyedül van. A csecsemősök brutál türelemmel magyaráznak, segítenek, elképesztőek. Nem mindenkinek való az egyágyas kórterem. Talán jobb lett volna, ha látja, hogy másik két kismama mit csinál, hogy csinál, ha van kihez szólnia. Pedig tényleg nagyon jól néznek ki az egyágyasok, saját fürdő, kinyitható kanapé apának (csak hát a látogatási tilalom...), csend, nyugi.
A normál szobák háromágyasak, fürdőszobával. A szobák kicsik, mert a fürdőszobákat utólag rakták be. Kb. 1 méter x 2,2 méter széles konténer, műanyag falakkal, úgy 20 centivel a padlószint felett. Egy klotyó, egy mosdó és egy kis mélyedés a zuhanytálca.

Csütörtökön délután bent tartották, kicsi a súlya és sárga. A sarkát megszúrták, együtt bőgtünk. Aztán továbbra is bőgve fejek, őt egy pelusban meg egy szemvédő maszkban a szoliba rakják. A melegben és sötétben elvan, mint a befőtt. De ez nem sokat segít nekem, kicsi vagyok, egyedül vagyok és tehetetlen. Háromóránként megkapom etetni, mivel nem tudok ülni, az ágyban félig fekve etetek, utána visszaviszem, fejés. Kétszer tíz percig. Nem túl kellemes érzés. A csecsemős részleg nagyon kicsi, a zárt ajtójukon belüli pici folyosón van pár kanapé meg fotel, de napközben ott nem lehet szoptatni, csak éjjel. Napközben egy szűk helységben lehet a fejőgép és a többi fejő nő mellett szoptatni, sima párnás konyhaszéken. Friss sebekkel isteni. Mondtam is, hogy a gyerekkel együtt nekem az nem megy, a kétszer tíz perc fejést is épp elég végigülni ott, ezért mentem inkább vissza az ágyamba, az legalább lifteztethető-dönthető.
Így sem elég egyébként, hogy etetem. Állati frusztráló, hogy kaja előtt-után mérlegelik, és "nulla", amit szopik. Kap pótlást, anyatejet, így nem fogy tovább, és a sárgaságnak is jót tesz. Nekem meg majd csak megindul a tejem, legalábbis őszintén remélem.
Peti jött látogatni, de pont előtte tartották bent Ritát, szóval aznap nem is látta. Próbál vigasztalni, de a hormonokkal szemben elég nehéz dolga van.

Pénteken hajnalban kaptam vissza, ezzel buktuk is a pénteki hazamenetelt. Nem vagyok boldog ettől. Viszont igaza van a szobatársamnak, hogy jobb, hogy ott és akkor kiderült minden, mert ha hazamegyünk és utána akad probléma, akkor a gyereket le kell adni a kórházban és én nem lehetek ott vele. Szegény szobatársam gyereke valami fertőzést kapott, így antibiotikumos kúrára fogták, plusz 5 nap. Kapott egy branült a fejébe. (Horror!) A csaj másfél napot vajúdott a négykilós lányával, ő sem örömmel ült vagy mozgott, míg ott voltam.
A másik ágyon egy vasárnap éjszakai császáros kismama volt, ő már egész pöpecül járkált, de a hasizmai nem annyira funkcionáltak. Ő pénteken hazament, és este hoztak egy másik császárost. Egy "műtős vagyok, nem férfi" hozta be "ne zavartassuk magunkat", meg jött a nővér. Kapott még valami fájdalomcsillapítót, majd kb. egy óra múlva kihozták a babáját. Fejet emelgetni tilos, szóval semmit nem tud egyedül. Éjfél körül jött vissza a nővér, hogy na, akkor felkelünk. Folyamatosan beszélt hozzá, meg lassan csinálták, de ez bizony emberkínzás. Tudom, hogy muszáj felkelni, de nagyon szar volt még nézni is.

Péntek reggel kérdi a vizitelő fiatal doki, hogy hogy vagyok, mondtam, ülni nem jó. Megpaskolta a térdem, azt mondta, még még négy hétig így lesz. Kicsit sikoltva kérdeztem, hogy négy hétig? Neeeem, egy hétig. Pénteken többször ránk néz az egyik csecsemős nővér, ötvenes, platinaszőke, ezer gyűrűvel, dizőzhanggal. Nem ő a legkedvesebb nő a világon, de nagyon hatékony. Elrendez, megmutat, haladunk. Egyszer 10 g, egyszer 20 g, amit eszik. Viszont délutánra visszasárgul, szerencsére a dizőzhangú csecsemős nem várta meg az este nyolcat a teszttel, hanem délután háromkor megcsinálta, így a következő 12 órás napozás hajnali háromkor ér véget, nem reggel nyolckor. Reggel nyolckor megint teszt, ami még a hazabocsátási döntés előtt van, kellően alacsony a bilirubin szint, szóval mehetünk. Gyors telefon, pakolás, majd várakozás a zárójelentésekre. A gyerek üvölt, éhes. Megkérdem a csecsemősöket, hogy a lefejt tejem nem adjuk-e oda neki, azt mondják, hogy szoptassam meg, és ha még éhes, akkor megkapja. Megszoptattam, elaludt, de mire megkaptuk a zárókat, és kihívtuk a taxit, megint eltelt 2,5 óra, és üvölt... A váróteremben mell elő, megnyugtat, de nyilván nem tudok még egy órát ott ülni, szóval a taxiút üvöltéssel telik. Hazaérünk. Iszonyú jó érzés, Peti szépen rendet rakott, elrendezte a dolgokat. Beülök a fotelembe, szoptatás. Felmerül bennem, hogy szombat van, nem kaptunk tápszerre receptet, mi lesz, ha nem tudom jóllakatni szegénykémet?

Az alvásról, megint

Karácsony táján kezdődött, a megfázással, meg az újfenti pisilni rohangászást kiegészítő, az éhesség miatt rugdaló kölökkel: többször keltem éjjel. Néha enni is kellett, néha csak elbotorkálni a fürdőig, meg inni, néha forró zuhanyozni, hogy meg ne fulladjak.
Aztán többet/mást ettem vacsira, az éhséglázadás elmúlt, a náthám is elmúlt, a felébredés maradt. 2,5-3 óránként ébredek. Pisilek, iszom, visszavackolok, elalszom, kelek újra. Majd kelek fél nyolckor, reggelizni. Aztán vagy van lehetőségem egy ráadás etapra napközben, vagy nincs. De egyébként is jóval felületesebben alszom, tegnap meg is lepődtem, mert kb. kiájultam este 9 után olvasás közben, és olyan mélyen aludtam, hogy még arra is csak épp, hogy kinyitottam a szemem, hogy Peti megmérte a vércukrom (mielőtt leragadt a szemem, mondtam, hogy szóljon fél óra múlva, mert mérnem kéne), aztán még egy órát aludtam ugyanígy. Az ágyba kapott pótvacsira felébredtem, szó se róla. :D
Úgy két hete nem megy már az odabújok a hátához c. manőver, a bal oldalamon alszom, magas párnával a fejem alatt, közepes kitömöttel a hasam-mellkasom alatt/mellett támasztékul, nagy kitömöttel a felhúzott térdeim között. Két kelés közben ritkán váltok pózt, bár néha a hátamon ébredek.
Elvileg háton nem annyira jó feküdni, mert valami ért elnyom így a kölök. Lehet benne valami, mert néha ha a hátamon fekszem, látszik, hogy erőlködik a keringésem, a hasamon látszik! a pulzusom... Szóval ezt nem csinálom inkább.

Elengedni vagy mégsem.

Itt a karácsony. Az idei karácsonyhoz elég sok mindent el kellett engedni. Pl. nem sütöttem idén mézest a cukor miatt. A szaloncukorra csak legyintettem. A kaják többségére is. Bécsbe sem mentünk, mert már nincs kedvem annyit gyalogolni. Aztán úgy volt, hogy sütök diabetikus diós sütit, de mivel a nagy szombati viharban eláztam, mint a fene, most épp inkább csak fekszem. Köhögök, náthás vagyok. Nem alszom jól. Szegény gyereket is alaposan összerázom vele, ő meg rugdal cserében.
A 24-i ebéd úgy lesz, hogy idejön a családom, szépen felpakolják az összes kaját, hogy ne nekem kelljen kimennem. Dióssüti nincs, de van szaloncukor, diabetikus. Lesz káposzta, a többire legyintek. A férjem meg vásárol, takarít, istápol, mert rendes.
Boldog karácsonyt!

Egy kis matematika.

Ha 82 kilóval kezdtem a terhességet május végén, október 16-án 85 kiló voltam, a gyerek a tegnapi mérések szerint 1300 g, én meg ma reggel 83 kiló voltam, akkor igaza van-e a dokinak, ha azt mondja vigyorogva, hogy akkor maga tényleg éhezik?

Jó, hétfőn megyek a diabetológiára, ahol sokkal NASA-sabb mérleg van, de most már nagyon kíváncsi vagyok, az mit fog mutatni.

A nődoki egyébként elküldött UH-ra, még karácsony előttre, hogy megnézzük, hogy a gyerek nem sokkal nagyobb-e a cukor miatt. A tegnapi szerint kicsit nagyobb az átlagnál, remélem nem akarnak ezzel paráztatni.

Bevásároltam.

Tegnapelőtt este leültem a Tesco házhozzszállítás oldalával, és bevásároltam. Így legalább nem kell cipekedni. Az árakat meg majd még azért hasonlítgatom, ha kisebb tételben kell ez-az.

Vettem:
- Norbi update és Activia ivójoghurtot
- kókusztejet
- kókuszlisztet
- zabpelyhet
- zabpehelylisztet
- diétás cappuccinót
- Abonettet
- xillites kockacukrot (nem ezt akartam, de póttermék volt)
- Canderel kakaóport
- Canderel csokit

Meg ma a piacon egy csomó zöldséget. :)
A boltban láttam mandulalisztet is, az árán pöttyet meglepődtem. 300g volt 1380. Meg összehasonlítottam a Tesco-val, és a Tesco jóval drágább... Kókuszliszt: 699 vs 429. Tescóból tényleg csak azt, ami cipekedős.

Ja, és ma reggel az is kiderült, hogy a liptóis kakaóscsiga mégsem annyira jó ötlet, azt ettem regglire, és magas volt tőle a cukrom. :(

Holnap sütök valamit a friss alapanyagokból. :)

A cukros élet apró örömei

Ebéd közben rájöttem, hogy maradt 20 g CH keretem! Vagy 10 percig azon agyaltam, hogy mit egyek: joghurtot vagy almát, vagy narancslevet igyak vagy...? Édes tervezgetés. :D

Számolgatok.

Kezdem már nem annyira megoldhatatlannak látni ezt az egész diétás számolgatást. A kiírásom szerint reggeli (8-ig bezárólag...), tízórai, uzsi és vacsi 25-25 g CH, ebéd 50.

A reggeli az tönkölykenyér, sajt, sonka, zöldség és tojás (főtt vagy ránotta). Lehet, hogy majd melegszendvics, hogy ne legyen uncsi.

Tízórai és uzsi: variálhatók pl.: egy 0%-os hozzáadott cukros Activia joghurtital (11,8), egy alma (7-10?), Abonett (3/szelet), natúr joghurt, túró.
A Lipótiban van Dia-Wellness kakaóscsiga (26,7, de néha kell ennyi, ez a kedvencem), fahéjas croissant (16,6), túrós batyu (9,5), túrós barackos levél (26,5, de akkor inkább már a kakaóscsiga)

Ebédre most rendelek, egyelőre elégedett vagyok a Béres Alexandra féle menüvel, mivel nem rossz a kaja, a környékbeli kajáldák áránál még talán olcsóbb is, és mindenhez oda van írva, mennyi szénhidrát van benne.

Szóval akkor már csak a vacsi marad, amit komolyabban át kell gondolni.

Elég jó, hogy most már tényleg mindenen rajta van, hogy mi és mennyi van benne. Pl. a Lipótiban is van egy nyomtatott lista az adatokkal, és persze az előrecsomagolt dolgokra is rá van írva. Tanulságos böngészni. Főleg, amikor ilyenekbe fut az ember: a joghurt 330 ml, de a tápanyagok 100 grammra vannak megadva...

Ha esetleg valakit érdekelne, a Norbi Update 1 epres joghurt 315-320g.

Czukker.

Na, szóval ez most az így jártam.

Múlt csütörtökön voltam terheléses cukorvizsgálaton. Eleve féltem tőle egy kicsit, 10 óra koplalás után becaplatni, vérvétel, utána meginni 75 g glükózt, majd két óra dekkolás után megint vérvétel.
Ahhoz képest elég jól bírtam az éhséget, kicsit elgyengültem úgy fél 9 felé, de hősiesen túléltem. A cukros lötty rossz volt, mert a másfél deci vízben a cukor egy része nem oldótott fel, viszont a citrom, amit vittem magammal, határozottan sokat javított a lötty ízén.
Ami meglepő volt, hogy ki volt írva a betegfelvételnél, hogy emailben is lehet kérni a leletet, amit meg is tettem. Este 8-kor meg is érkezett a jelszóval védett zip(!!) az emailfiókomba, helló, 21. század! Terhelés előtt 4,6, utána 8,7. Előbbi jó, utóbbi 0,9-el több, mint a határérték. Volt még néhány csillagos értékem, de azok - mint azóta kiderült - szimplán azért vannak, mert terhes vagyok, azok meg a sima határértékektől eltérnek. Kibőgtem magam, majd némi lelki támogatást követően (köszi, Algernon, újfent), gondoltam, ezt akkor rövidre zárom.
Másnap felhívtam reggel a nőgyógyászom, mert a köv. gondozási dátum 3 hét múlva lenne. Két óra múlva már ott voltam, adtak egy telefonszámot meg beutalót a Péterfy diabetológiára, amit rögtön fel is hívtam, így hétfő reggelre már mehettem is. Meg is dicsértek, hogy milyen gyorsan ideértem, mert még látták az előző vérvétel helyét, és sokszor hetek telnek el potyára a terheléses után, mire dietetikus lát a kismama.
Vettek vért is már megint, megnézik 6 hétre visszamenőleg belőle, milyen volt a cukrom (ami kicsit sci-fisen hangzik). Meg állítólag magas a pulzusom, úgyhogy valami pajzsmirigyes vizsgálatot is megcsinálnak. Ma a reggeli után elég jó volt a cukrom: 6,3. Szóval most egyelőre elég a diéta, meg méregetni kell reggeli után egy órával a cukorszintemet, ami pöttyet problémás, mert amikor vezetni megyek reggel, akkor nem tudok bemenni a patikába méretni... Ja, és a reggelinek reggel nyolc előtt kell lennie. Szóval byebye cukor, fehérliszt és délig alvás...
Jövő hétfőre vinnem kell 24 órás vizeletgyűjtős mintát (well, blőeee), gondolom mérnek akkor is helyben. Mától egy füzetbe írnom kell, hogy miket eszem, kaptam diétás tájékoztatókat, jövő pénteken meg randi a diatetikussal, akivel átnézzük, mit nem ettem jól. A tájékoztatók mellett a Kalóriabázis oldala nagyon hasznos.