Érintés.

Mondjuk én testkontaktot mondanék, de ez szebb, tényleg. Kicsiként persze sokat ringattam meg hordoztam Titát, de miután már kinyílt a világ, meg már nem bírtam el, nem igazán igényelte, hogy odabújjon, összebújjunk. Szoptattam, főleg kartartásban, meg úgy, hogy szemben ült az ölemben, és itt ki is merült az igénye az érintésre. Mélyen legbelül kicsit fájt ez nekem, mert hát vannak gyerekek, akik bújnak az anyjukhoz és hát Tita nem... Igen, ő kis vagány dömper volt, és ez tök jó, tudom én, de akkor sem bántam volna némi időszakos anyásságot. :D
Ha bármi baj volt, "Ciiciiiiiii! Aja, Ciiiiciiiii!" ha kapott cicit, a világ összes gondja megoldódott hirtelen és kész. (Két éves kora +/- 3 hónap) Bárki kérdezte, hogy hányszor szoptatok egy nap, azt mondtam, 800x. :D Aztán amikor ez lecsökkent, pláne, mikor drasztikusan, napi 2-3 alkalomra, akkor rájöttem, hogy néha azért olyan kis kerge Tita, mert anyahiánya van. Szóval elkezdtem tudatosan többet ölelgetni, és ő is elkezdte kérni, hogy "Megringass.", ha valami baj volt.
Aztán szeptemberben átköltözött a "nagyágyába", a saját szobájába, és akkor jött az esti szoptatás után a "Mellémfekszel?" és az "Ittmaradsz kicsit?" és az "Anyahiányom van." Szóval azóta este is odabújok hozzá egy kicsit, bármennyire is nehéz ez nekem, mert a sötétben, vízszintesben, a jó meleg paplan alatt a szuszogó gyerekkel, pillanatok alatt elalszom... Meg van, hogy reggel is odabújok hozzá, ha épp úgy van időm és még nem kelt fel, és kiskiflizünk, vagy a Vavával bábozunk (beszélgetünk, hogy ki hogy aludt, Vava ugrál, mert kell neki is egy trambulin, Vava puszilgatja Titát és néha anyát is, stb.)
Ilyen napokon tartósabb a béke is, mert egyébként itt a hisztikorszak ám...

Külön alvás.

Tegnapra virradóra aludt Nudli az új ágyában először, a gyerekszobában, ami a hálószobánk mellett van közvetlenül. Egy órát ott feküdtem mellette, én már háromszor elaludtam, de ő a cumi hiányában nehezen aludt el. Cuppogott csomót, meg gyömködte a vavát. :D Aztán megágyazott a sötétben a macirongyának (kék), és a nappaliból bevonszolt nagy díszpárnán kinyúlt, mint egy kis béka.

Alszik

Éjjel fél 2-kor lefejelte az egyik keresztfát, a csattanásra riadtam fel, most van egy lila folt az orra felett a homlokán. Üvöltött, megvigasztaltam, de inkább álmost volt, mint sebesül: Anyaaaa, aludjunk! Hatkor megjelent, hogy hol a cumim? És befeküdt mellém az ágyba. Mert volt egy ilyen kísérlet, hogy cumi nélkül alhat csak a nagyágyában. Tegnap délután inkább a kiságyában aludt... csak legyen cumi. Az éjjeli műsor után aludt 4 órát. :D Én is tudtam volna.
A délutáni alvás után körbebugyoláltuk a kemény felületeket, betömködtük a lyukat a matrac és a fal között és a gumis lepedő alá is került az ágy szélére egy pokróc-hurka, leesés ellen. Este kapott cumit (mert apa lemaradt a cumimentességről és beígérte neki, és egyébként is elég zaklatott volt miatta),  és hálózsákba bújt és csak ötkor kelt először. De akkor is csak a vavát nem találta, utána visszafeküdt. Aztán f9-kor kelt.

Én tegnap este, 2.5 év után először villanyt gyújtottam lefekvéshez és bevittem egy kislámpát. És annál olvastam. Az üres kiságy nagyon fura. Nagyon-nagyon fura. De legalább végre van esélyem, hogy a papír alapú könyveimmel is haladjak. De hol a kisbabám???
(Cici ügyben úgy tűnik, nem eszik olyan forrón a kását, kevesebbszer marad ki a kettőből egy, mint nem. De akkor is, kérem vissza a kisbabám!)

Megint változunk.

Az van, hogy végre berendezzük a gyerekszobát, és Tita eléggé be van sózva, hogy nagy ágya lesz. Mondtam neki, hogy a nagy ágyban már nincs cumizás, az csak a kicsiben.
Eddig velünk egy szobában aludt, a saját kiságyában, de hallottam, ahogy szörcsög, cuppog, szuszog, magyaráz, forgolódik, nyünnyög, van. Mostanában hajnalban meg-megjelent, hozzámbújt kicsit, majd visszament aludni a saját ágyába... Mondjuk ez gondolom onnan sem lesz akadály.
A másik meg, hogy mostanában már amúgy is csak reggel-este kért cicit, meg ha valami nagy balhé volt. :) De ez is kikopóban van, a szombat este kimaradt, vasárnap délelőtt eszébe jutott, de se este, se ma reggel...
Korábban is gondolkoztam rajta, hogy vajon tudni fogom, hogy na, ez az utolsó? Gondolom, még lesz pár alkalom, de búcsúzni kell. Kb. olyan szívfacsaró ez, mint amikor pár hetesen néztem, hogy ilyen kicsi sem lesz már soha... És most is kurva nehéz megállni, hogy ne bőgjek, mint a záporeső. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz a szoptatást elengedni.
Jöhet a gyászmunka...

Alkohol

N. férje belekortyolt valami piásüvegbe. Lecsaptam rá:
- Mit iszol, B? Whiskeyt?
- Nem, ez A..... (valami mandula-marcipán illatú női pia, a nevét már el is felejtettem) Kértek?
N. nem kért, N. húga meg én kértünk, én nyilván csak épp belenyaltam a pohárba, finom volt. A maradékot a húg itta meg. Mondtam, hogy én néha cidert iszom, de már egy üvegtől is nagyon vidám bírok lenni.
N. a kóstolgatás közben:
- Hmm, én a [mittoménmilyen] bort szeretem, a [nemtoménkiknek] van egy ilyen könnyű fehér bora, abból egy komolyabb mennyiség is lecsúszna. - Elmerengek egy pillanatra, hogy na, jó lenne már inni, mi? - Meg tudnék inni belőle vagy egy decit!
A húggal összeröhögtünk, hogy az ám a mennyiség!
- Én azt hittem egy üveggel minimum!
- Kismamák beszélgetnek... - mondta N.

Hol a zokni?

Ma például az összecsomagolt pelenkából került elő az egyik, miután körbetúrtuk az egész pelenkázót. A gyerek ugyanis vetkőzik. Zoknit, szandált, sima nadrágot simán levesz, hurrá.
Ezért meggyőződésem, hogy aki a gyerekruhákat tervezi, gyereket nem sokat látott... lábfej nélküli kezeslábas, főleg olyan, ami bár pantentos alul, a lábszár alján a szűkítés az egybe van varrva, szóval ahhoz le kell venni a szandált, és kibújtatni mindkét lábát, hogy tisztába lehessen rakni... Tépőzáros szandál: 3 másodperc. Szűkebb zokni: 5. Tágabb: 1.
A járókában általában csak az egyik lábát csupaszítja le, pelenkázás közben mindent leszed, amit ér. A szandált előtte néha megpróbálja meg is rágni.
Mikor 74-es méretre váltottunk, vettem nagy nehezen pár kezeslábast, de kevés volt, mondták is, hogy ekkora méretben már nem nagyon szokott lenni, ami meg volt, az rózsaszín volt... De végül a 3-4. helyen sikerült. Azokat nehezen veszi le. :D
És ha már színek. Mivel 95%-ban kölcsön kapjuk a ruhákat, szavam nem lehet a színösszeállításra, de azért ha tehetem, a rózsaszínt kerülöm, vagy legalábbis igyekszem mellé mást is ráadni. Nehéz ügy. Anyósom mesélte, hogy vidéken a bababoltban nem tudott nemrózsaszínt venni. És engem is hülyének néztek, mikor az említett 74-es kezeslábasból nem vittem el a rózsaszínt. Pedig annyi jó szín van! Arról nem is beszélve, hogy mondjuk a fűben, sárban, homokozóban inkább játsszon valami sötétebb színűben. Szerencsére van sok semleges (fiú) ruhánk, azokat adom rá sokszor. Meg persze néha a ruhákat is, de mondjuk kék harisnyával, csakazértis.
Van egy irtó cuki sötétkék kapucnis pulcsija, a kapucni belül piros-fehér csíkos. Erre megkérdezte valaki, hogy lány vagy fiú-e Nudli. Mondtam, hogy lány. "De sötétkékben van!" /o\ Szőke, kék szemű, tök jól áll neki. És van sötétkék nacija és body-ja is, utóbbi fehér pöttyös és szuper. Grrrr.

Nudlit egyébként érdekli az öltözködés, rég óta segít: dugja a kezét, lábát, segít vetkőzésnél is. Pár napja pedig a szandálját is megpróbálta egyedül felvenni. Az első keresztpántig jutott a lábbedugással.

Szoptatni nem lehet szandálban, ez is tuti. Terpeszben ül az ölemben velem szemben és miközben eszik, szépen leoperálja a lábáról a szandált. És nagy büszkén mutatja, hogy na, íme. :D
A szoptatós topjaimat is folyton macerálja: az akasztó kapcsok bármeddig érdekesek. Az alsókat néha meg is rágja. És nekem is segít vetkőzni, csak az a baj, hogy főleg a pólókivágásaimat húzkodja.

Éjszakák, szoptatás, erre kell emlékezni

Múlt hét előtt két hónapig nagyon szarul aludtunk. Volt, hogy kb. óránként kelt, hol evett, hol nem. De jobbára azért üvöltött egy kört. Hol maradt lelki erőm, hol nem. Hol ringattam, hol elaludtam a fotelban a kezemben a gyerekkel, hol nem. (Lábtámaszom van, nem esik le, meg a cumiját a számban szoktam tartani, ha elbóbiskolok, kiejtem, arra felébredek.) Rosszabb hajnalaimon félálomban már érveltem és vitatkoztam Nudlival (nem, nem működik), legrosszabbkor még veszekedtem is. Ilyenkor Peti felébredt, elringatta (kb. két perc alatt, én meg előtte órákat szenvedtem) én meg próbáltam az idegtől szabadulni és gyorsan elaludni. Meg aludni amikor lehet, pedig mostanában napközben már ritkán aludtam. Meg az egyik anyaegyedülestém is úgy telt, hogy ők mentek látogatóba máshoz, hogy aludjak egyben három órát végre. Mert ha a másik szobában gőgicsél vagy felsír, arra is felkelek...

Na, de most már egy hete jobb. Az altatásról írok még majd külön, az is jobb, de itt most szerintem a Normaflore-nak köszönhetjük a dolgot. A napirendünkről is akarok írni, de amit most muszáj megörökíteni, az az, hogy van egy etetés fél egy és fél kettő között valamikor, és újabban ez a kedvencem. Nudli félig alszik. Mikor felsír, többnyire még fent vagyok, gyorsan kiveszem, suttogok neki valami megnyugtatót, beülök a fotelomba, ő nagyon jól eszik, továbbra is félálomban. Nem nyüsszög, hogy melyik mellem, nem nézelődik tíz másodpercenként leválva a háta mögé, nem vadássza a pulcsimadzagjaimat, csak eszik. Szuszog, eszik. Cuki. Az utolsó egy-két percben már csak jobbára alszik, néha szív egyet-kettőt, majd beremeg az alsó állkapcsa, közben az egyik kezével kicsit átölel(i a mellem), totál béke és nyugalom. Mielőtt végleg bealszik, nagy lendülettel kiköpi a mellem, kicsit hátralendül, kézzel együtt, majd visszadöccen és alszik a karomban. Szuszog, alszik, k.o. Felállok, beviszem, hasra leteszem, alszik tovább. Ez a legjobb, az az utolsó pár perc.

A tapintatos férj dala.

Bumfalva, Bumfalva ott lakom én, ott gyártjuk a tejet Riska meg én. De ha a Riska nem ad tejet, együtt megyünk a napközibe.

Az éjjeli etetésről

Kb. egy hónapja kelünk, mmint én órára, ő meg rám. Éjfél körül teszem le aludni, három körül csörög az óra, majd fél négytől fél hétig alszunk újra, meg esetleg fél kilenctől tizenegyig.*
Egyik nap kicsit megcsúszott az esti szüttyögésem, és egykor feküdtem le, így végül toltam az etetést négyre, hogy három órát aludjak első körben is. Négykor felkeltünk, fél ötig etettem. Amikor is már kezdett felkelni a nap és egész világos lett. Kisnudli szeme így kipattant, láttam a szemén, hogy Reggel van, mit játszunk? Kedvesen mosolygott, gügyögött, cuki volt és zabálnivaló, de fél öt volt. Azt hittem elpattan az agyam. Karban kétszer is elaludt, nekem is koppant le a fejem a fotelban, tetejében másnap mentem vezetni, szóval nem ártott volna, ha kialszom magam a lehetőségekhez mérten, de ha le akartam tenni, felébredt és üvöltött. A harmadik ilyen próbálkozás után kimentem én üvölteni a fürdőszobába. Az első eset volt, hogy szükségét éreztem volna egy bokszzsáknak. Hatig küzdöttem, akkor sikerült lerakni. Peti fél nyolckor kelt, mi kilencig húztuk. Tanultam a hibámból...

Egyébként most átalakul a bioritmusa, úgy érzem, két napja nem pont akkor alszik, mint eddig. Az előbb is elaludt este 9-kor, és le is lehetett rakni az ágyába, meglátjuk, mi lesz ebből.

* A tanácsadó azt mondta, hogy öt óra a max. ami a tejmennyiség csökkenése nélkül eltelhet két szoptatás közt.

Markol.

Kisnudli mostanában lelkesen markol, ami épp a keze ügyébe kerül. Szoptatás alatt olykor a bőrömet, jobb esetben, ha van melltartó rajtam, akkor annak a pántját. Tegnap elaludt a mellemen, egyik kezében a melltartó pántját szorítva. Nem tudtam kiszabadítani, meg nem is nagyon akartam küzdeni ezzel, nehogy felébredjen, úgyhogy a férjem kikapcsolta a melltartóm és Rita azzal együtt ment a kiságyba. Ki rongyival, ki plüssállattal, ki melltartóval alszik...

Egy kis Dévény

Most voltunk egy dévényes gyógytornásznál, és jelentem, ez egy jó döntés volt. Egy nagyon kedves nő a gyógytornász, és nagyon megnyugtató, pozitív hozzáállású. Kicsit kikérdezett, megnyomkodta Rita arcát, míg aludt, majd mikor felébredt, akkor alaposan átnézte és átmasszírozta a száját, nyelvét, ínyét. Rita szegény persze üvöltött.
Azt mondta, hogy a nyelve és a nyelvmunkája teljesen jó, viszont az arca-pofazacskója fül felöli részén az izmok le voltak tapadva, mert azokat kb. nem is használta. Így érthető, hogy miért fáradt el pár szívás után, miért nem lett egyre hatékonyabb. Aztán belül, a felső íny és az arc száj feletti, csücsörítésre való része közt van mindkét oldalon valami kis hártya, ami szintén feszes volt, így nem tudta elég nagyra nyitni a száját. Szóval az is csoda, hogy ennyit tudott szopni, amennyit.
A masszázs végeztével megnézte, hogyan szopik, és a technikája jó, és egészen aktívan szopott is vagy húsz percig.
Aztán mondtam, hogy miket mondott a doki, de azt mondta rá, hogy Rita izmai egyáltalán nem feszesek, sőt, nagyon ügyes, mert háton fekve még nem is kéne tudnia a fejét jobbra vagy balra billenés nélkül középen tartani, valamint hogy nagyon figyelmes, és nagyon cuki. :) A dokira, védőnőre ebből a szempontból ne hallgassak, Rita hízik, és minden gyerek más, még valószínűleg 2-3 alkalom, és teljesen jók lesznek az izmai, ő meg szépen megerősíti őket az evéssel. Aztán majd hízik talán jobban is.
Most meg itt alszik rajtam és én is sokkal kisimultabb vagyok.

Ilyet se hallanak sokat a lányok

Mármint, hogy egyél, mert híznod kell. Mondjuk nekem is mondták karácsony előtt a diéta miatt. Egyébként erről meg is vagyok győződve, hogy azért nem reklamált több kajáért, és azért alakult ki így a napirendünk és a kajálási szokásai, mert a diéta alatt sem kapott túl sokat enni. Születésekor is ilyen kis vékony volt. Izmos, mint állat, de vékony. Most is úgy tudja feszíteni magát, a fejét már a kezdetektől megtartja, a fürdés közben a lábával is meg akarja tartani magát, ahogy lóg a vízbe.
Na, de a kajálásról. Egy-két bőgés és egy alvás után úgy döntöttem pénteken, hogy méregetek pár napig, ha már Peti hozott mérleget, meg 3 óránként etetek napközben, meg fejek szoptatás után, és azt még a köv. szoptatás után megpróbálom megetetni vele, meg csinálok napi egy szaporítást. De nem vagyok hajlandó tápszerrel pótolni és éjjel felkelteni.
Azóta lassú növekedés van. Reggel az első kajálás 60-70 g szokott lenni csak mellből, az utána következő alkalmakkor 20-30 g-t eszik magától, és kb. ugyanennyi lefejt tejet kap etető-itató pohárból (ilyet használtak a kórházban is a hozzátápláláshoz). Ábra és link a honlapjukra.

Ábra és link a honlapjukra.

Úgy kell vele etetni, hogy a gyerek a nyelvét ugyanúgy hozzáilleszti alul, mint a mellhez, és a folyadékot az edény fel-le mozgatásával be kell hintáztatni és így kortyonként megy a szájába és nyeli le.

Pénteken 220 g, szombaton 270 g, szombaton 290 g, hétfőn 300 g, kedden már megint 250 g.

Mondjuk a mérleg 3 mérésből sokszor 3 különböző értéket mutat, szóval alig várom, hogy ne kelljen egyfolytában azt lesnem... A súlya egyébként eddig 10 g-vel több, mint pénteken volt, de ez még benne van a hibahatárban. Szóval egyelőre nem tudom, hogy elég lesz-e valaha a tejem/az étvágya, vagy nem. De rohadtul frusztrál, még akkor is, ha akkor sincs semmi, ha végül csak a tápszernél kötünk ki.

(Plusz egy borzasztó, hogy este 11 van, összebújunk, a hasamra-mellkasomra rakom, takaró ránk, meghitt gügyörészés, félig bealszik, majd rájön, hogy hopp, itt egy mell, nekiáll enni, majd akkor már a másik mellre is ráteszem, és akkor a félálombeli jóérzéses kellemes élmény után fel kell kelni, és méricskélni a végén... Ha már az elején nem mértem, a fürdés előtti meztelen súlyához tudom nézni, és ahhoz képest NULLA, amit szopott, pedig hát szopott, láttam-hallottam, ahogy nyelt, nem is keveset! És akkor ennyit a jóérzésről, már el is szállt. És még az előbb bukott is egy jó fél decit, volt mit! Grrrrrrrrrrrrr.)

Hogyan stresszeljünk halálba egy kismamát

Éppen kezdtem örülni neki, hogy úgy egy hete az a napirendünk, hogy éjfél felé elalszik, reggel hétkor kel, akkor eszik, majd újabb szunya 10-11-ig, kaja, sétálni megyünk, kb. egytől négyig alvás,  kaja, majd még egy kaja valamikor, fürdés, rövidebb szunyák, majd 11 körül kaja és utána alvás reggelig. (Szóval napi ötször eszik, fél-fél órákat.)

Ma voltunk csípőszűrésen. Negatív. De a doki szerint kicsi a gyerek, "a mai gyerekek nem így néznek ki". Igaz ami igaz, Rita girnyó. Rohadt erős, tartja a fejét, ki is emeli, ha olyanja van, erőseket rúg. Figyelmes, néz már. Keressem fel a gyerekorvosom.
Délután mentünk a védőnőhöz. Az ottani mérleg szerint 3060g, ami még mindig nem a születési súlya, szóval kevés. Hiába fejlődik értelmileg és izomzatilag, nem elég kövér. Szóval szerezzünk mérleget, egy hétig mérjük kaja előtt, kaja után. Napközben háromóránként keltsem fel ("a kettő még jobb lenne"), és etessem, ha kéri ha nem. Szoptatás után még fejjek, azt adjam még neki szopás után, vagy tápszert. Az éjszaka átalvás sem annyira jó, kéne etetni hajnali három felé, de ha nem megy, háááát jó. A védőnő egy hét múlva jön, megnézni, hogy hízik, meg a súlynaplót.
Ha az egész családban ilyen kicsik és vékonyak voltak a csecsemők, akkor is előbb meg kell próbálni a három óránkénti etetéssel felhízlalni, ha nem megy, akkor gasztroenterológus, és ha nincs semmi felszívódási probléma, akkor elfogadják, hogy családi örökség. (Kérdezném, hogy hol van itt az "igényszerint", meg az "egyéni különbségek"??)
Szóval úgy az 1-10-es skálán úgy 40 körül vagyok frusztrált jelpill.

A szoptatásról

Nem voltam meggyőződve róla, hogy ez nekem menni fog. Anyukám szépen vezetett babakönyve alapján én nem anyatejes bébi voltam (sőt, három hetesen már alma- és narancslevet kaptam a tápszer mellé, ami azért komoly wtf), és fogalmam sincs, hogy miért, és megkérdezni sem tudom. De úgy tűnik, bármi is volt az ok, nem genetikus, mert én bizony szoptatok. \o/

Amikor megszületett, annyira készen voltunk mindketten, hogy nagyjából csak feküdtünk. Hiába volt a mellemen, esze ágában nem volt semmit csinálni a pihegésen és a kómázáson kívül. Éjjel is nagyjából aludt, de megpróbáltam szoptatni, mikor magához tért, de nem annyira érdekelte a dolog. Kedden, bár nyilván tudtam, hogy max. előtejre számíthatok, ahányszor cuppogott, annyiszor raktam mellre, ami nem volt egyszerű mutatvány, mert ülni nem tudtam, a fekve szoptatás meg azért volt macerás, mert egyik oldalról a másikra fordulni és átrakni a gyereket fájdalmas volt, és mivel csak az egyik oldalon volt fal, arra még vissza is kellett fordulni, mielőtt bealszunk. Szerdán is küzdöttünk a tejért, akkor én már sárgának láttam Ritát, de a gyerekdoki szerint nem volt az. Csütörtök délutánra viszont a vizsgálatok szerint is sárga volt, úgyhogy este egyrészt kékfény alá került, másrészt meg háromóránként mentem érte, hogy kihozzam etetni. Előtte-utána mérlegelés. Egy óra szoptatás, 10-10 perc fejés. Ezalatt adtak neki még tejet pótlásul, ha sikerült valamennyit fejni, akkor azt egészítették ki. A fejés egyébként működött, csütörtökről péntekre 4x fejtem, mindig egy kicsit többet, pedig előtte evett is.
A mérlegelés kurva stresszelő valami. Amikor egy óra szoptatás után is 0 a különbség az előtte-utána közt, na, az elkeserítő. Még akkor is, ha 10 grammra kerekít a mérleg. Péntek délelőtt volt az első alkalom, amikor 10 grammal több volt szoptatás után. Hihetetlen győzelemérzés volt. Aztán a következőnél megint 0, sőt, mivel visszasárgult, délután visszarakták a fénybe. Nem tudom, valaha is elfelejtem-e, ahogy egy szál pelenkában és szemmaszkban tök nyugiban fekszik összegömbölyödve az inkubátorban a fény alatt. Mondanám, hogy elhagyatva, de nem ő volt elhagyatott, hanem én.
Este sikerült valahogy a bal bimbómat felsebeznie, de aztán egy-egy csepp anyatejet sikerült minden szoptatás végén megspórolnom mellápolásra, ez nem vált vészessé. Peti aztán vett lanolinos krémet és akkor ezzel is, azzal is ápoltam magam. Mert persze fájt. Vékony, érzékeny bőröm van, nem örült az igénybevételnek. A fejés hatékony, de kellemetlen. A fejőgép szív-nemszív-szív-nemszív, hülye egy hangja van, olyan, mintha egy torzított hang azt mondogatná, hogy "Jáááj-jááááj." Miután már szaporodik a tejem, hirtelen rájövök, hogy azt mondja, "Király, király..."

What does the #fox# fejőgép say? (Hangfájl)

A csecsemősökről el kell mondanom, hogy szupersegítőkészek voltak. Volt, hogy egyik éjjel épp mindhárom kölök üvöltött a kórtermünkben, és erre megjelent az egyik csecsemős, és mindenkinek segített helyesen mellretenni, boldog cuppogásokkal teli csend lett rögtön. Többször körbejártak, segítettek, kijavítottak, hasznosak voltak. Amikor be kellett járnom hozzájuk a gyerekért, meg fejni, akkor is segítettek, biztattak. Nem azt a kényszermosolygós ungyuli-bungyuli stílusú pátyolgatást csinálták, de normálisak voltak és odafigyeltek. (Lásd a korábbi posztban a hogyan sikerült mégis szombaton hazajönnünk c. részt.) Mikor végigbőgtem az estét, akkor is volt pár jó szavuk hozzám, és hát végig anyának hívnak mindenkit, ami nekem nagyon kellemes érzés volt.

Aztán szombaton végre hazajöttünk. Végigüvöltötte az utat, mert épp éhes volt, úgyhogy az első utam a fotelba vezetett, etetni. Aztán elaludtunk mindketten, ott, ülve, és arra riadtam, hogy irgalmatlanul fázom. A gyereket leraktam az ágyába, szerencsére nem ébredt fel, és csattogó fogakkal bújtam be az ágyba, három takaró alá. Annyira fáztam, hogy Petit is odarendeltem magam mellé, hogy melegítsen. És ájult álomba merültem. Azt hiszem ekkor érkezett meg a tejem. Mikor felébredtem, megmértük, nem voltam lázas, 37,4-ig ment fel a hőmérő, aztán kicsit visszaállt a rendes hőmérsékletem. Utána 2-3-4 óránként etettem, attól függően, mennyit volt kedve aludni. Amikor aludt, én is aludtam. Vasárnap este fejtem, 25 ml-t etetés után, szóval már nem aggódtam, hogy éhenhal-e. Meg hát azért aludt is, és ha éhes lenne, akkor nem tenné, nemigaz?
A következő héten 50-60 perceket szoptattam, majd 2-3 órákat aludtunk. Mivel kaptam antibiotikumot, az emésztése időnként elég nyűgössé vált, ennek a mélypontja szombaton volt. Kb. egész nap evett volna, aztán délutántól nem aludt, csak hernyózott-tekergett, sírt, karban sem aludt egy pár percnél tovább. Nekem eltört a mécses, úgyhogy Peti tornáztatta-büfiztette, kettőtől éjfélig gyakorlatilag fent volt és küzdött. 3 pelenkával és egy beüzemelt cumival később elaludt, és lehúzott 6 órát egyben. Mire felébredtünk, én baromira meglepve, nekem folyt a tej a mellemből, ő meg baromi hatékonnyá vált, innen 15-15 perc alatt lerendezte a két mellem, és ez kb. azóta is tart.
A harmadik héten 5-6x fél órákat táplálkozik, éjjel 4-5 órákat alszik, kétszer, egy kajálással. Azért napközben általában alszom vele egyet én is.
A cumi mellett, amit a második hét szenvedős napjának végén adtunk neki először, még egy segédeszközt használok: bimbóvédőt. A kórházban sem javasolták, meg a szoptatóskönyv sem, de igyekszem védeni magam, mert a bőröm érzékenysége nem változott sokat. Kétféle bimbóvédőm is van, egy aventes, amire a kórházban is azt mondta az egyik nővér, hogy jó, meg egy mam márkájú, annak kisebb a bimbóhelye, szóval inkább azt használom. Az közelebb van az én még így is kis mellem formájához. :D A módszerem az, hogy kétszer védővel szoptatok, utána meg simán. 15-20 perc elég neki egy mellre, sőt, ezalatt többnyire a csukott szemű lelkes szopásból csukott szemű cuki alvás lesz. Akkor egy laza kisujjmozdulattal leválasztom, a böfiztetésre felébred, többnyire choppermotorozik a kezével és közben olyan fejet vág, mint egy közepesen benyomott alkoholista, félig csukott szemmel, tátogva. Anya itt többnyire röhögőgörcsöt kap. Majd másik mell. Kb. újabb 15-20 perc és már félig alszik is, ilyenkor még ringatom-böfiztetem kicsit, majd cumi és letétel.
Az átaludt órákból azt remélem, hogy tényleg eszik eleget, majd hétfőn megyünk a védőnőhöz mérlegelésre. Tejem van, az látszik, időnként még sok is. :)