Dokik, 36. és 37. hét

36. héten először diabetológia. A 35. heti rutin labor eredményeivel elégedettek, bár picit paráztam, mert ketont (acetont) találtak a vizeletemben, ami elvileg az éhező szervezet jele... Csak legyintettek, hogy hát éhgyomri volt, nem? Hát ja. Főleg, hogy fél 9-re mentem a nőgyógyászhoz, aki akkor adott beutalót a laborba, és 9-kor vették le a vért, nekem meg elvileg nyolcig meg kéne reggeliznem. Szóval kopogott a szemem.
A vizeletet vinni kellett, ami elvileg azért vicces, mert nyilván tele lesz baktériumokkal a szállításra használt üveg miatt, szóval a 3+-es eredmény nem jelent semmit.

Szerdán jött a védőnő, gyorstalpaló szülésből és szoptatásból. Szerencsére túl sok újdonságot nem mondott, kivéve talán azt, hogy a hazaérés utáni első két napban jön ő is meg a gyerekdoki is.

37. hét elején megint diabetológia. A vérnyomásom továbbra is tankönyvi (gondolom utána visszaállok a 90/60-ra), a súlyom 87,3 (ezzel elégedettek), viszont valami vese értékem magasabb, mint a normál, de még határon belül, egyelőre nem kell aggódni, mindenesetre megismétlik a vizsgálatot. Ez elvileg attól lehet, hogy sok fehérjét eszem. Szóval bármit eszek, az valamit felborít. :D
Rákérdeztem a málnalevélteára, amit a védőnő javasolt volna, ha nem vagyok cukros. Kiröhögtek, hogy az már megint mi, és hagyjuk már a védőnők marhaságait. Na, mindegy, utánaolvastam, tényleg nem javasolják cukorbetegeknek.
Szülés alatt ihatok gyümölcslevet, meg ehetek szőlőcukrot, ha hagyják, mivel ez komoly fizikai megterhelés, szóval nem baj, ha több CH-t veszek magamhoz. Szülés után másnap reggelizzek rendesen, majd mérjek vércukrot. Terhelés hat héttel később, otthon kell meginni a löttyöt, és csak bemenni két órával későbbre, hogy akkor vegyenek vért.

Szerdán ultrahang. A hasam a mászkálástól jó keményre szokott váltani, és így volt ez odafelé menet is. Szegény kölöknek egy pici mozgástere sem volt, szóval most nem tudott tiltakozni az abúzálás ellen. Minden értéke remek, a lepény fiatalos, a köldökzsinórban jó a flow (:D), őkisasszonysága meg saccperkábé 2900 gramm. Cuki ufóka, kezei a feje előtt, továbbra is fejjel lefelé. És tök vicces, hogy alig pár hete (na jó, hónapja) még csak a köldököm alatt húzgálták a műszer fejét, most meg nagy ívben az egészen, az aljától a tetejéig.
Megdicsértek, hogy ügyesen diétázom, mert tökéletesen átlagos a magzatvíz és a kölök súlya is. Ezt nagyon jó volt hallani, egész nap vigyorogtam tőle.

Csütörtökön mentem CTG-re. Mivel az Auróra utcai épületet épp szétverik, így valami ideiglenes helységben üldögéltem több mint fél órát a két gumiszalaggal meg érzékelővel a hasamon. A kölök pulzusa úgy 140, kivéve, mikor mozog, mert akkor 170-ig is felmegy. Már ha hajlandó megmoccanni. Nem nagyon akart, így az asszisztens nyomkodta-rázogatta a hasam. Előtte kérdezte, mi lenne, ha ennék egy kis csokit. :D Amikor mozog, akkor egyébként nyomkodni kell egy gombot, így látszik, hogy a pulzusemelkedése oké, meg hogy a méhösszehúzódás az nem fájás, hanem a rugdosás....
A korábbi vizeletvizsgálatos 3+ mellé ott helyben is csináltak egy gyorstesztet, ez negatív. A streptococcus és egyéb mindenfélék is negatívak, sőt, ellenanyagot sem termelek, szóval azonos rh-jú a vérünk.
A doki szerint: lassan pakoljak össze, de rohanni még nem kell, a gyerek jön lejjebb, az már látszik, de egyelőre ennyi. Ja, és még "szögezzük le, hogy a gyerek jól van, maga meg egészséges". Egyébként érezzem jól magam, a vérvételes lilafoltom pedig gyönyörű, ő is megmutatta a magáét. Köv. CTG szerdán.