Apám egyszer rosszkor kérdezte meg, mikor lesz már gyerekem. Épp még csak pasim sem volt. Bőgve-üvöltve meséltem el neki, hogy mennyire tapintatlan, hogy belegondolhatna, hogy mondjuk akarok gyereket, csak nincs kinek, nincs hová, nincs miből. Utána nem kérdezte meg többet.
Az egyik nagynéném kedvenc fordulata az xy (anyukád, püspök nagybátyád) forogna a sírjában, ha tudná, hogy... Pedig sokszor semmi köze hozzá, vagy anyukám tökre tojna rá, vagy csak elfogadná a döntésemet. A nagybácsi meg valszeg rajta is ki lenne akadva, de mindegy.
Szóval van egy csomó olyan halál tapintatlan mondat, amire gyúrni kell előre. Lista. Kérdésként megfogalmazva, hogy a kioktató, lesajnáló, én-jobban-tudom él lemaradjon.
- Miért nincs/nem volt egyházi esküvőtök/keresztelitek meg a gyereket?
- Mert nem járunk templomba, nem gyónunk, csak azért pedig nem fogunk úgy tenni, mintha gyakorló katolikusok lennénk, hogy lehessen.
- Ti jártok rendszeresen templomba, áldoztok-gyóntok? Akkor?
- Miért nincs választott orvosod?
- Mert fizetem a TB-t. 150e Ft-on sem lehet biztonságot venni. És egyébként tök elégedett vagyok a TB nyújtotta ellátással. A nyóckerben, igen.
Szinte bármire:
- Köszönjük, megoldjuk.
- Pont olyan alaposan végiggondoltuk, ahogyan valószínűleg ti is végiggondoltok minden fontos döntéseteket.
- Nagyon kedves, hogy aggódtok, de megoldjuk/minden rendben. (Pl.: szoptatás téma vadidegenekkel.)
- Ne haragudj, de ez magánügy.
- Ne haragudj, de ez az én döntésem.
- Ne haragudj, de ezt nem szeretném megvitatni.
Javaslatok jöhetnek.
No comments:
Post a Comment