Karácsony táján kezdődött, a megfázással, meg az újfenti pisilni rohangászást kiegészítő, az éhesség miatt rugdaló kölökkel: többször keltem éjjel. Néha enni is kellett, néha csak elbotorkálni a fürdőig, meg inni, néha forró zuhanyozni, hogy meg ne fulladjak.
Aztán többet/mást ettem vacsira, az éhséglázadás elmúlt, a náthám is elmúlt, a felébredés maradt. 2,5-3 óránként ébredek. Pisilek, iszom, visszavackolok, elalszom, kelek újra. Majd kelek fél nyolckor, reggelizni. Aztán vagy van lehetőségem egy ráadás etapra napközben, vagy nincs. De egyébként is jóval felületesebben alszom, tegnap meg is lepődtem, mert kb. kiájultam este 9 után olvasás közben, és olyan mélyen aludtam, hogy még arra is csak épp, hogy kinyitottam a szemem, hogy Peti megmérte a vércukrom (mielőtt leragadt a szemem, mondtam, hogy szóljon fél óra múlva, mert mérnem kéne), aztán még egy órát aludtam ugyanígy. Az ágyba kapott pótvacsira felébredtem, szó se róla. :D
Úgy két hete nem megy már az odabújok a hátához c. manőver, a bal oldalamon alszom, magas párnával a fejem alatt, közepes kitömöttel a hasam-mellkasom alatt/mellett támasztékul, nagy kitömöttel a felhúzott térdeim között. Két kelés közben ritkán váltok pózt, bár néha a hátamon ébredek.
Elvileg háton nem annyira jó feküdni, mert valami ért elnyom így a kölök. Lehet benne valami, mert néha ha a hátamon fekszem, látszik, hogy erőlködik a keringésem, a hasamon látszik! a pulzusom... Szóval ezt nem csinálom inkább.
No comments:
Post a Comment