Az óraátállítás és az egyéb bénázások miatt megint jó későn vacsizta, 20.45-kor, brokkolikrémlevest (brokkoli, görögjoghurt, mandulatej) + mozzarellás lepényt. Ez megintcsak nem igazán csinált különösebb görbét, 5.0-ról felment 6.0-ra... Az éjszaka eseménytelenül telt, egyszer volt egy egy órás szakasz, amikor eggyel lejjebb volt a vércukrom, aztán visszament 5 körülra.
Mára virradóra nem aludtam valami hű de sokat, f1 volt, mire ágyba jutottam és f8 felé próbáltam kimászni. Aztán megütött Nádasdy halálhíre (igen, egy nap csúszásban vagyunk). Reggelizni majd 9-kor tudtam emiatt (saláta elfogyott, örültem, hogy a szendvics és kávé lement a gyógyszerrel), egyszerűen csak néztem ki a fejemből. A 9 órás reggeli (ami nekem még kb. 8 azért), 5.0-ról 6.5-re mozdított. Nem sokkal később, 10-kor muszáj volt ennem indulás előtt, utána fél órával 4.9-re ment vissza, majd megint jött egy pici emelkedés. Erre nem igazán tudok gombot varrni.
Aztán jött az első kísérlet: az ebéd. A Kálvinon ettem egy csirkés curry levest, negyed 2-kor, szerintem üvegtészta van benne. Mire végeztem, már elkezdte feltolni a cukrom, 7.0-ig jutottunk. Nem vártam tovább, jöhetett a GG egyik trükkje: gyalog nekivágtam a Kálvinról a hazafelé útnak. Tádám: a Gellértnél már 6.4 volt. Durva, hogy ennyi elég volt, hogy a csúcsra mászást megtörjem. Pedig nem is erőltettem meg magam kicsit sem, sétáltam (és rommá fagytam a szélben), és az érték maradt 6.4 körül utána is. 2 óránál volt még egy kisebb csúcs (6.7) megint és utána 15:52-ig 6 felett maradt az érték. Ezt követően ment le és maradt 5.5 környékén.
Hogy mi ebből a következtetés? A séta tényleg működik. Persze jó lennne látni az inzulint is hozzá...
No comments:
Post a Comment