A Kisvakond új nadrágja

Avagy csináld magad kismamanadrág. Esetemben csináltasd meg mással... @negyvenketto-vel. Ő varrta, én néztem. Kivéve mikor el is aludtam a babzsákfotelban.
Az alapötletet @Lady_L találta, bár az nem teljesen alkalmazható rám, de azért jó volt kiindulási alapnak. Az eredeti verzióban ugyanis egy csípőnadrágot alakítottak át, nekem meg az nincs, mert utálom őket. Volt viszont egy olyan fekete nadrágom, amit nagy rohanásban vettem egy éve, és bár volt egy pont ugyanolyan és ugyanolyan méretmegjelölésű nadrágom, ez bizony szűk volt, nem is volt rajtam csak párszor. Szóval ez a nadrág ideális alany volt a kísérletezésre, mert legfeljebb tönkreteszünk valamit, ami amúgy sem volt jó rám.

Mivel ez nem egy csípőnadrág, kicsit hosszabban bontotuk szét mindkét oldalon a varrását, kb. combtőig, A tetejére jött 8-8 cm gumiszalag (mmint annyi kerül a lyukba, plusz varrási ráhagyás).

Vettünk rugalmas és olcsó pólóanyagot, abból készült a 8 cm széles és 15 cm(?) befogójú háromszög. Plusz varrási ráhagyás minden oldalon. A háromszög derékszögű, mert a has felé kell nyílnia, a fenék rész maradhat az eredeti szögben, az átfogó van a has irányában.

A végeredmény. A szín csak a vaku miatt ilyen feltűnő, egyébként kb. nem is látszik. A gumi és a póló is nyúlik, így most is jó rám, de valószínűleg még egy jó darabig jó is lesz. Kell rá egy bandázs, mert most csípőnadrágosabb lett, mint volt, és nekem fázós a derekam.



Köszi, @negyvenketto! :)

Kismamajóga

Múlt héten voltam először életem első jógaóráján. Meg az első kismamajógáján is. :D

Előtte nap este kicsit többet ettem mint kellett volna, kénytelen voltam hátrahajolva ülni vagy egy órát, annyira tele voltam. Másnap jókor jött a jóga. Nem pont erre számítottam, de érdekes volt. Én eddig főleg dinamikus mozgásformákat csináltam és ez nagyon más. Más a sima jógához képest is, mert kb. mindent a falra feltapadva csinálunk, meg segédeszközökkel. Ja, igen, ez Iyengar-féle jóga és @cippo nagyon jó oktatóhoz irányított, tökre követhető volt, meg látszott, hogy nagyon figyelt ránk kettőnkre. A másik lány a 27. hétben volt.
Utána nagyon jó érzés volt egyszerűen csak a létezés, jól elfáradtam, de a sok mellkasnyitogatás csinált egy csomó helyet a gyomromnak meg a kölöknek, úh azt éreztem, hogy elférünk a szervezetemben. Másnap izomlázam is volt, hátizom főleg, ami nagyon jól fog jönni.
Tegnapelőtt volt megint ez a kifejezetten kismamajóga. Két másik lány volt, az egyik a múltheti, a másik arra a hétre volt kiírva, de ő is végigcsinált mindent, szóval úgy tűnik, hogy ezt lehet egész végig csinálni. Ennek örülök, kell a mozgás.
Jövő héttől ez az időpont megszűnik, de mehetek a csüt. esti kezdők közé, ugyanahhoz az oktatóhoz, gondolom majd én másokat csinálok, vagy másképp.
A jóga jó választás volt, úgy érzem, ez most kiválóan illik a mindennapjaimba. :))

Újabb álmok

Állandósultak a nagyon élénk álmaim. Le is írom őket, lehet, hogy másnak nem szórakoztató, de nekem jó emlék lesz. Minden éjjel álmodtam valami összetettet, de sajnos nem írtam le másnap, most meg nem jutnak eszembe.

Koriedzésen voltam: figurákat tanultunk. Utána valamit akartunk még játszani levezetésképp, de valamiért körben leültünk. Én meg azt gondoltam, hogy így nem lehet fogócskázni. :D

Talán valahol Olaszországban voltam, és találkoztam az egyik amerikai cserediákommal, Arielle-lel, a tengerparton ettünk sonkás szendvicset. Aztán el kellett volna jutnom a szállásunkra, ami valami császár mauzóleuma mellett volt. Egy go-cart szerű járművet vezettem, nagyon alacsony volt, volt biztonsági öve, váltója, féke, gázpedája. Hívtam P-t, hogy megyek már. Tudtam az utat, de valahol vagy rosszul fordultam le, vagy csak átváltozott az út. Kerítések közötti ösvényre keveredtem, ahol a kerítés mögött kutyák, tehenek voltak. Pár fekete fiú próbált angolul útba igazítani, de egyszer egy dróttal lezárták előttem az utat, de angolul kértem, hogy engedjenek ki, és végül kiengedtek. Egy megfordított fehér műanyag bevásárlókosárra ültem le, ami visszaalakult a gokarttá. Egy bevásárlóközponton hajtottam keresztül, ahol egy kozmetikai cuccokat áruló stand mellett egy nő magyarul magyarázott egy nőnek körömlakkokról. Nem szépen néztek rám, hogy arra haladtam át.
Aztán kijutottam a folyópartra, ott útba akart valaki igazítani, mikor kérdeztem, hogy ugye az első hídon kell átmennem, de aztán ebből nem lett semmi, mert felébredtem.

Álom

(Az eleje: http://moly.hu/karcok/429823)
Aztán még azt is álmodtam, hogy a volt gimimben voltam, valami tehetségkutatós iskolai műsoron. Mindenki zenélt, meg énekelt, nekem meg valami bűvésztrükköket kellett volna bemutatnom, de rájöttem, hogy nem tudom őket megcsinálni, mert nem gyakoroltam eleget, és a papír, ami nálam volt, azon nem volt elég részletesen leírva, mit kell csinálnom.
Erre kitaláltam, hogy akkor standupolok egyet, és álmomban ki is találtam az első három mondatot. Néztem, hogy mennyi néző van, szerencsére nem voltak sokan.
Aztán kiderült, hogy utánam lesz tortaosztás, így azt gondoltam, hogy sebaj, azt legalább mindenki várja, nem baj, ha rövid leszek. Egyre több nép gyűlt újra össze az alulába, nyilván a torta miatt. Aztán még előttem elkezdték kiosztani a tortát, én meg totál el voltam kenődve, hogy akkor mégsem úszom meg a rendes műsort...

Javasolt vizsgálatok a kismamáknak.

Ez a táblázat az elején kapott tájékoztatóban volt. (Fotók.)

Négy hét

Négy hét, négy egész hétig nem kell dokihoz mennem, megáll az ész.

Na jó, kéne, egyszercsak el kéne nézni a háziorvosomhoz az EKG-leletemmel, de mivel mindenki beteg, én meg nem, hát nekem ez most picit sem sürgős. Épp elég vírus/bacilus van az egybeirodában, ahol dolgozom.

A közelgő ruházati katasztófáról

Szerencsére még mindig nem híztam májushoz képest, és a hasam sem feltűnő ha nem ettem még aznap.
Ennek ellenére két hete abbahagytam a nadrágjaim hordását, mert már kényelmetlenek voltak. A stabil nadrágderekak már nyomnak. Vettem már egy kismamanadrágot, de farmer és most megint épp meleg(ebb) van, szóval most próbálom kombinálni, ami van.
- Volt egy csomó csípőharisnyám, amit tévedésből vettem és gyűlöltem, most nagyon jól jöttek. Van két bandázsom (ami régen néptáncos kisalsóként is funkcionált, sima sztreccses pólóanyagból), az van mell alattól combtőig, ez remekül megtartja a harisnyát, amit azért has alatt hordok. Mivel szerencsére a hosszabb és bővebb szoknyákat szeretem, a szoknyáim egyelőre jók rám, persze mell alatt hordva a derekukat. Újabban miniszoknyák...
- Nyári Aladdin-Jasmine-nadrág (kép), hosszúujjú póló és tunika.
- Aztán múlt héten visszatértem a nadrágjaimhoz. A régik jók, nem begombolva, hajgumival megkötve. (Ez egy zseniális ötlet volt, köszi, @Blackett!) Harisnyákat használok úgyis hajguminak, átfűztem a gomblyukon, majd a gombra akasztottam. Erre jön egy Hippsy, meg a póló. A Hippsy sajnos magában nem tartja meg a nadrágot, lehet, hogy kellett volna inkább egy hózentróger. :D
- Az esődzsekim feszül a hasamon. :(

Jó kérdés, hogy mi lesz télen.
- Van egy sídzsekim, az ideális az lenne, ha tudnék hozzá szerezni egy ugyanolyan cipzárt, és lehetne varratni hozzá egy betétet, ami a hasamra jó lesz.
- Életemben először rendeltem ruhát online boltból, kismamáknak való legginseket, harisnyákat, bandázsokat és egy empire stílusú ruhát.
- A nadrágokból a pólóanyagos kiegészítős nem tetszik, vagy csak nagyon gagyi verziókat láttam eddig.

A kismamakönyv azt mondja, hogy a kismama legjobb barátja a férje ruhatára. Aha, persze. A férjem pólói most még talán, de az összes többi... fel sem próbálom, mert olyan kicsik. :D
Aztán azt is mondja, hogy ne vásárolgassak előre, csak ami épp kell. Köszi, bammeg, reggel nyolckor a szekrény előtt állva derül ki többnyire, mi kell, az egy kicsit késő, nem?

Telitalálat.

Ezt a képeslapot még július végén kaptam egy Postcrossertől:

Vagy egy percig álltam és bámultam, hogy de én még nem is írtam ki, hogy babát várok! :D

Jól beletrafált, no.

http://www.postcrossing.com/postcards/DE-3359548

Arról, hogy meg kéne tanulni olvasni.

Tegnap benéztünk a H&M-be, mert ott is van kismamarészleg, és gondoltam megér egy körülnézést. (Más nem is valószínű, hogy lesz, mert baromi drága.)
Szóval ott bolyongtunk az állványok között, mikor megakadt a szemem egy olyan sport pólón, ami akár egy (amerikai) egyetemi csapat pólója is lehetne. Felcsillant a szemem, az volt ráírva, hogy Mami.
P-nek lelkesen kezdtem magyarázni, hogy mennyire aranyos már, aztán két lépéssel arrébb már láttam, hogy Miami az...

Vettem...

Vettem egy sportkocsit.

(Babakocsit. A gyereknek. :D)

Ultrahangok a 12. (13.) héten

Két ultrahangos vizsgálaton is voltunk két egymást követő napon.

A dokim írt egy beutalót a Péterfybe, "rendes, nagy UH-ra", de mondta, hogy ha Down-szűrést is akarok, akkor az pénzbe kerül, és máskorra adnak időpontot, de ugyanoda kell menni. Úgy voltunk vele, hogy ha már egyszer Down-szűrés, akkor megyünk az Istenhegyi úti Géndiagnosztikára. Vérvételt nem kértem, mert ha jó az UH, akkor minek, ha meg rossz, akkor majd utána. Egyetlen egy időpontjuk volt már a kérdéses két hétre, szóval végülis szerencsénk volt. A rendelő nagyon szép, mindenki nagyon kedves volt, az ultrahangot meg végig vigyorogtam-könnycsorgattam. Meglepetésemre hasi ultrahang volt, és nagyon jó érzés volt elsőre látni a kölökformájú békát. Aludt. A doki jól megbökdöste az UH-fejjel a hasam, hát felébredt. Nyújtózkodott egyet, épp csak az hiányzott, hogy azt mondja, hogy Hagyjatok már békén aludni! Aztán nekiállt kalimpálni, mint egy jólnevelt örökmozgó. Bokszolt, nyújtogatta a lábait, nyomkodta kifelé a magzatburkot. (Gondolom nem sokára már érezni is fogom ezt. :D)
Az ultrahangos megmérte a tarkóredőjét, az orrát, a fejkörfogatát, a haskörfogatát, a combcsontját, láttuk, ahogy a szíve dobog, meg (többedszeri nézésre) a bordáit, ujjait egy-egy pillanatra. Nézték, hogy a szív mind a négy pitvarában jó-e a vérkeringés. És a végén feltették a kérdést, hogy akarjuk-e tudni, hogy mi a neme. Akartuk. Lány. :) Kaptunk képeket nyomtatva és videófelvételt is, úgyhogy nézegethetjük a kalimpáló kisasszonyt.
A leendő nagyszülők is örültek a felvételeknek, nézegetik buzgón. Az én szüleim örülnek, hogy lány, P. szülei azt mondták mindegy, csak gyerek legyen. :)
A buszon melófelé (Fruzsi szavaival élve) majd szétpukkadtam a büszkeségtől. Aztán leültem a főnökömmel, és elmondtam, mizu. Meg a többieknek is, jól meglepődtek.

Másnap mentünk a Péterfybe. A kórház elsőre elég... viktoriánus. Századfordulós. Ijesztő, na. Beljebb már láttuk, hogy azért modernizálva is van, de azért...
Ahhoz képest, hogy alap ultrahangra mentünk, egyből az orrcsonttal és a nyaki redővel kezdték... Aztán megnevezett pár szervet, amit az előző UH-n nem hallottunk (vagy nem emlékszem), itt a hölgy köhögtetett, nem bökdösött. Minden rendben, jó volt megint látni (bár még mindig kicsit hihetetlen), fotó 500 Ft, köszönjük, viszlát.

Azóta a felvételt látta családon belül gyerekorvos (aki szerint is lány), valamint kardiológus is (aki szerint jó a szíve).

Reggeli

Ülök a céges kajáldában, reggel 10-kor. Eszem. Jön két kolléga, egyik a másiknak:
- Na tessék, van aki reggelizik!
Én:
- Sőt, ez már a második reggelim. (Reggel vezetni voltam, 7 előtt reggeliztem.)
- Mi vagy te, hobbit?
- Nem. Terhes.

Válasz a Hogy vagy?-ra (első trimeszter)

A sztereotípiákból hoztam az álmos és éhes kategóriákat.

Az első pár héten este fél 10-kor már végem volt, még ha nem is feltétlen aludtam el. Vagy elaludtam, meló után a szőnyegen.

** TMI figyelmeztetés ON **
Úgy a 8. héttől aztán jött a 2-3 óránkénti kötelező evés. Néha éjszaka is felébredtem (pisilni), majd nem tudtam visszaaludni, olyan rohadt éhes voltam. Szóval kénytelen voltam valamit enni... Aztán volt olyan éjszaka is pár, amikor a szervezetem nem tudta eldönteni, hogy éhes vagyok, hánynom kell vagy esetleg a hasam fog menni.

A párásabban meleg napok nem voltak a kedvenceim, olyankor néha akár egy órát is ültem sűrűn nyeldekelve a tetőteraszon, na, de túléltem, még egyszer sem hánytam. *** OFF ***

Ami a kajálást illeti az elején volt pár dolog, amit egy kóstolás után adtam tovább P-nek, aztán kiderült, hogy a bodzának a szagát nagyon nem szeretem, egyszer valaki a Mekit emlegette, úgyhogy aznap ott vacsiztunk (előtte évekig nem, és azóta sem). Sőt, egyszer valaki a fánkokról beszélt, én meg elálmodoztam, hogy hmmmm, fánk. Aztán rájöttem, hogy utálom a fánkot...

Egy négyéves és a pocak

A leendő nagyszülőknél voltunk, vendégek jöttek: P. unokatesója, a német felesége, és a két gyerek, a lány 4 körül, a fiú még nincs 2.

A lány nagyon szeretett velem mászkálni, felfedeztük a kertet, fára mászott, megnéztük a pipíííket, fogta a kezem, néha még hozzám is bújt. Aztán egy idő után mondtam, hogy nem emelgetem többet, mert baba van a pocakomban. Kérte, hogy mutassam meg, és elég csalódott volt, mikor kiderült, hogy ott csak a bőrömet látja. :D

Ebéd után én egyszerűen kidőltem, elaludtam a kanapén. Úgy tűnik, hogy a csalódottsága ellenére foglalkoztatta még a téma, mert behozta az autóból a babáját és betömte a pólója alá. Aztán lefeküdt a velem szemben lévő fotelba, úgy mint én, és alvást színlelt. (Engem meg felkeltettek, hogy lássam én is.)

Vezetek!

Már áprilisban elkezdtem a KRESZ-t tanulni, online tanfolyamon. Jó a tanfolyam, mert 26 modul van, amit végig kell rendesen kattogtatni, nem lehet átlapozni részeket. Minden modul végén van egy összefoglaló kérdéssor, és csak akkor mehetsz tovább, ha 80% fölé sikerül. Aztán van a negyedénél, a felénél, a háromnegyedénél és a végén is egy-egy kérdéssor, amit sikeresen teljesíteni kell. Néha kicsit túlságosan is részletes, de a vizsgához jól jön. Meg a vizsgakérdések is jól jönnek, az a program, ami a vizsgán van, szintén elérhető, érdemes nyomkodni azt is.
A KRESZ-vizsga nekem másodszorra sikerült, elsőre 4 pont hiányzott. Meg némi szerencse. De sebaj.

Az elsősegély-tanfolyam 3 órás volt, kaptunk jegyzetet, nem volt vészes. A vizsga is gyorsan lement, kellett egy stabil oldalfekvést bemutatnom, meg volt még egy kérdés, és már meg is kaptam az igazolásom.

Ma volt az első dupla vezetésórám. SIKKes indulás, csak semmi gázpedál, fékezés, megállás, járdaszélhez húzódás, tolatás(!!), és egy tolatva parkolás. Menő.

Látszik!!

Szombaton már kényelmetlen volt az egyik nadrágom, ami eddig teljesen jó volt. Vasárnap megállapítottuk, hogy bár eddig is volt némi pocakom, a köldököm alatti púp az már nem a véletlen, szóval átalakult. Dagadok a büszkeségtől (jó, meg a terhességtől). :)

Dokik - az eleje

Bár alapjában tudtam, hogy felesleges nagyon sietni a dokihoz rohangálással, felhívtam a kerületi SZTK-t, hogy adjanak időpontot. Egyelőre azt gondolom, hogy nem akarok magánrendelésre járni, fizetek elég sok TB-t, alig szoktam beteg lenni, szóval jár az ellátás. Később meglátjuk.

Sokkal korábbanra adtak időpontot, mikor mondtam, hogy miért mennék. Így az első ultrahangon még csak az látszott, hogy ott a petezsák, de a béka még nem látszott (6. hét + 2 nap). Nem gond, így is majd kiestem a számon a vigyorgástól. Mondta is a doki, hogy 8 nappal későbbre ad időpontot, mert látja, hogy nem férek a bőrömbe. Ezután el is mentünk apukámékhoz, ő is csak vigyorgott leginkább.

A következő ultrahangon (7. hét + 4 nap) már látszott a kölök, majd egy centisre nőtt nyolc nap alatt. Meghallgattuk a szívét is. Az azért mekkora már, hogy még egy centis sem volt, de ver a kis szíve! 140-es pulzussal. Másnap megmondtuk az apósoméknak is, ők még ma is 3 centivel járnak a föld felett. Úgy 10 éve várják az első unokájukat, kicsit már lemondóan, de minden látogatásunkkor megkérdezték, hogy Na? Most azán meglepődtek alaposan. Az időzítés esetükben sem volt rossz, anyósom most vonult nyugdíjba, az ünnepi ebéden adtuk oda az UH képet. Apósom nem hallotta, mit mondtunk, amikor elismételtük, a meglepetéstől lezöttyent a székére.

A doki írt egy rakás beutalót, labor, védőnő, EKG, 12. heti UH a kórházba.

Ebből már megvolt a labor, a vérvétel igen jól sikerült... Már napközben is fájt a bicepszem, nem volt kényelmes kinyújtani a karom. Este jegeltem, másnap estére így néztem ki:

Már egészen biztos a vércsoportom is, szerencsére RH+. Apukám rohangászhatott a papírokért, hozzám az irodába meg az SZTK-ba. De a nevelőanyám szerint én csak ne rohangásszak feleslegesen.

A békaprojekt

Szóval hát béka nő a hasamba'. Már lassan 10 hete.

Már egy ideje készültünk rá, most aztán mégis kb. meglepetés volt. Ősz óta minden alkalommal biggyedt lefele a szám, mikor kiderült, hogy hát most megint nem. De volt a diplomamunkák leadása, meg az esküvői előkészületek, meg az államvizsgák, szám szerint három, szóval január végéig azt sem tudtam, hol áll a fejem.

Aztán május végén voltam Londonban, utána voltunk a szőlőben, meg a nyaralóban kerítést építeni, szóval elfoglaltuk magunkat. Ez hatott, a kölöktéma eszünkbe sem jutott. Peti elment a kollégákkal a Balatonra, és meg számoltam a napokat. Az ötödik plusz napon vettem egy tesztet. Nos, a tesztekre nem véletlenül van ráírva, hogy 5 perc után kell megnézni. Merthogy bele kell mártani a pisibe (alternatívaként lehet próbálni célozni), és az szépen felázik a csíkokig. A tesztcsík azonnal látszott, de a másiknak se híre, se hamva. Én meg álltam ott a klotyó mellett félálomban tökéletes értetlenségben, hogy na de akkor mi volt ez az öt nap?? 5+5 napig az ember nem produkál csak úgy PMS tüneteket, valaminek ennyi idő alatt csak KELL lennie, nem? Aztán a két és feledik percben megjelent a csík. \o/

Estére hazaért Peti, névnapja volt, kötöttem hát masnit a hasamra. Meglepődött.

Egy függőség margójára

Sziasztok, Izolda vagyok.
Ma nem ittam kávét.

Rollergirl

És akkor elindultam lefelé a Lágymányosiról, rollerrel a ZP felé a lejtőn. Száguldottam. Vigyorogtam, mint a tejbetök. Igen jó pillanat volt. A biztonságiőr rámmosolygott. Suhantam tovább.

Őszinte vagy bunkó? (Egy önelemzés margójára.)

Attól még, hogy ami a szíveden, a szádon, nem őszinte leszel, hanem bunkó. És nem, nem csak az számít, hogy mit mondasz, hanem az is, hogy hogyan, meg mikor, meg kinek. És attól nem megy át jobban a véleményed, hogy megsértesz mást. Mondom ezt úgy, hogy közben én is keményen be-beszólok, de legalább igyekszem sokáig türelemmel lenni előtte, meg törekszem a konfliktusok nemcsak felvállalására, hanem megoldására is. Törekszem, és nemcsak kiabálok a szélbe.

Aláírás

Akárhányszor leírom egy levél végére, hogy
Best,
Izolda

mindig azt gondolom, hogy
I'm the Best,
Izolda
Meg pár nyomdafestéket nem tűrő ezt-meg-azt, de hát hagyjuk.

Emlékeztető

Ha majd télen azon nyígok, hogy legyen már nyár, emlékezzek erre:

A vízmű.

Nem lakunk a házban. Arról ne is beszéljünk, hogy mivel nem lett bekötve a csatorna, 260 000 talajterhelési díjat róttak ki ránk, a korábbi 26 000 helyett. Vízdíjat úgyis kell fizetni, hogy nincs fogyasztás. Ma kaptam számlát és csekket. Íme a válaszom:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Megkaptam a 07.24-én kelt 1424 Ft-os számlánkat, amin alul rózsaszín szövegkiemelővel ki volt emelve, hogy 8502 Ft-os tartozásomat rendezzem. Ennek ellenére a csekk sajnos csak az 1424 Ft-ról szólt. Szeretném kérni, hogy szíveskedjenek egy üres vagy a 8502 Ft-ra szóló csekket küldeni, hogy tartozásomat kiegyenlíthessem.

Üdvözlettel,
...

Troll vagyok, ez van.

Hétvégén voltunk Badacsonyban.

A szombat esti bornapokon két kiemelnivaló is volt:
1, a zenekar elég jó volt, egy dokikból álló hobbizenekar.
2, egy tévé volt a soron, ott állt a tömeg, és nézte a vizilabdameccset. És tomboltak. És ez szívmelengető volt.

A finn szavak viccesek c. rovat

syyskuuta (ejtsd: szü-üskótá) - szeptember
A másik nagy kedvencem: Ystävänpäivä - Valentin nap. Ezt nem írom át, ajánlom a google translate kiejtőgépét. :D

Volt egy blogom

Na de meddig várjak még? Semeddig.
http://izolda.freeblog.hu