Hidegfront

A tegnapi nap elég rosszul sikerült alvásügyileg. Dél körül aludt 40 percet, kettő körül 10-et (fél óra ringatás után), hat körül 45 perc nyűglődés és altatás után konkrétan 3-at. Nyolckor sétáltunk egyet, de végigsikoltozta, nagyon élvezte és nyilván nem aludt. Aztán kilenckor elaludt mellen, agyaltunk, hogy keltsük-e fürdetni és enni, de felébredt, éber volt, és jött is a dörgés-villámlás-szakadó eső. Kivittük az erkélyre. viháncolt a hűvösben. Átszellőztettük a lakást, ideiglenesen hűvösebb lett, reggelre ez elmúlt... Éjfél felé elaludt, ahogy szokásos. (Majd lesz egy napirendes poszt is.)
Hajnalban négykor evett, majd nyolc után is felébredt. Mire Peti elment dolgozni, végeztünk, leraktam a járókába, mire visszaértem a kávémmal a konyhából, elaludt, majd a nyikorgó parkettára felébredt, de felvettem és az ágyába raktam, ahol újabb negyven percet aludt. Apukám jött, én indultam volna, ekkor ébredt. Gyorsan etettem még egy kicsit, ez tízkor volt. Apu adott neki enni tápot negyed 12-kor, délben kidőlt. Kettő körül már nagyon etetnem kellett*, így járkáltam kicsit a szobában, de semmi. A fülébe szuszogtam. Semmi. Megcirógattam a hátát, viccesen kukacolt, de semmi. Felvettem, átpelenkáztam, még mindig aludt. Lemértem, mert kíváncsi voltam, hogy mennyit eszik, és mostanában eddig mindig csak esti utolsót mértem. Kihoztam, fotelba ültem, mellre tettem. Még mindig alszik. Evett, hosszasan a nempreferált mellemből. Váltottunk. Evett a másikból. Megmértem. Visszaraktam az ágyába. 14:40-kor nyögött és felemelte a fejét, de bevittem a cumiját, visszahajtottam a fejét, asszem visszaaludt. Itt tartunk most.

* iszsz: igény szerint szoptatott. de hogy kinek az igénye? hát most az enyém. :D

Játékok

Van egy csomó csörgő meg zörgő meg szopogatnivaló meg lapozgatnivaló játéka. Természetesen az allstar bigyó a cumifogója, ami egy korong, egy hózentrógercsipesz és 8-10 műanyag láncszem. Kb. bármennyit elvan vele.
A nyulat, amit horgoltam, lelkesen tömködi a szájába.
Szuper új közös játékaink vannak, úgymint a pelenkalebegtetés nyolcvan formája. Legyezni, lebegtetni, rázogatni, hullámoztatni. Mindegy, mert vigyorog, néha kacag is. Aztán elkezdtem holaRitát játszani. Letakarom a pelenkával amikor a hátán fekszik. Az első pár alkalommal többnyire kb. mozdulatlanul megvárja, míg elmondom, hogy holaRita, aztán mikor lehúzom az arcáról a pelenkát, akkor nagyon vigyorog és nagyon huncut. Aztán van, hogy egyből lekapja a fejéről és csak vigyorog, hogy nem sikerül eltüntetnem. Néha meg a kilógó combját kezdem el hétfogásozni, hogy nahát, szerintem itt lesz a Rita, ezen hangosan rötyörészik.
A hasondudálás és cuppogós puszik is mennek már egy ideje, de tuti kacagást a hammammmamamamammmm megeszlekkel lehet kiváltani. Főleg ha a megrágcsált felület az oldala a hónalja felé.
Szuper játék még a pelenkázón a fülpiszkálósdoboz, de csak akkor, ha C-be feszítheti a hátát, és nyúlkálhat érte. Ha a hasára teszem a dobozt, hogy ne oldalt kelljen pelenkáznom, úgy nem érdekes. Hasonló a helyzet a zörgős popsitörlős csomaggal is.
Többnyire elég jól elszórakoztatja magát, 10-15-20 percekre is, a járókában vagy a szőnyegen a takaróján. Erről folyton legurul, ha közben én internetezem, akkor a hovámész és holvagymármegint c. játékot játsszuk, ami némi csiklandozás, sok csintalan mosoly és a takaró közepére való visszahelyezésben merül ki.
Ezen kívül meglehetősen sokat dögönyözzük, húzzuk-vonjuk, lóbáljuk szerencsétlen gyereket. A hátán fekve nagyon szereti, ha a két lábát megfogom és arrébbhúzom. Peti ezt a takarójával együtt szokta, a szobában fel-alá. Kapaszkodik, kacarászik. Úgy tűnik, élvezi, hogy nem bánunk vele porcelánbabaként és mi is jól szórakozunk.

Altatás, már megint

Mióta elkezdett négykézlábazni, nem is olyan egyszerű elaltatni. eddig max. a fejét emelgette, és vissza-visszarogyott, most meg már kb. le kell fogni. Karban természetesen elalszik, de ezt az én hátam sem bírja, meg nem is akarom. Szóval igyekszem lerakni és mivel még magasan van az ágya, föléhajolok, szuszogok a fülébe, meg mondom, hogy minden rendben, itt vagyok, aludjál szépen. Mivel közel hajolok hozzá, így nem kezd el négykézlábazni, és előbb-utóbb elalszik.
Egyik nap aztán még kínomban elkezdtem neki elmesélni az aznapunkat, sikerült is úgy a délután hármas történésekkel álomba untatni a gyereket. Pár nap gondolkodás után megszületett Ligeti Kis Tündér (még lehet, hogy Nudli lesz a vége), ő Rita alteregója. Az ötletet azt hiszem worsitól hallottam először, és egyelőre úgy tűnik, működik.

Cuccnyilvántartás

Szerencsére nagyon kevés dolgot kellett vennünk Nudlinak. A nagyobb bútorokat a FB-os felhívásomra egy nap alatt dobták össze az ismerősök: az ágyat és a pelenkázót ajándékba kaptuk, a járókát kölcsön. Kaptunk kölcsön hurcikendőt is, bár azt a pont most adtam vissza, mert szeptemberben jön a következő baba náluk. A vicces az, hogy ugyanaznap kaptam mástól egy másikat, amit visszaadok, ha jön esetleg egy negyedik gyerek.
Ezen kívül rengeteg ruhát kaptunk szerencsére, több forrásból is. Ezek többnyire monogrammozva vannak, de azért ebben nem bíztam. Szóval azt a módszert találtam ki, hogy a cuccokat lefotózom egy-egy névtáblával együtt és van egy mappájuk a számítógépen.
Aztán a saját kapott cuccokat is ugyanígy lefotóztam, meg persze fel is monogrammoztam a címkéket, de ez a tuti. Főleg úgy, hogy kaptunk egy nagy doboz játékot is, meg van már valamennyi saját is.
A múlt héten szortíroztam a kinőtt 56-os ruhákat, azt pedig úgy, hogy a képeken egy képszerkesztővel áthúzgáltam amit bedobozoltam vagy bezacskóztam. Emellett pedig az összekészített motyókat felnévcímkézett zacskókba raktam és várják, hogy találkozzak a gazdájukkal. :)

Kölcsöncuccok nyilvántartása

Minden nap valami új.

A járókában háton fekve haladt körbe-körbe. A feje középen, és mint a birkózók és egy óra keveréke, megtett három kört.
Folyik a nyála. Nem is kicsit. Főleg ha az öklét tömi a szájába, de ha kinyomja magát hasonfekvésből, akkor is.
Ha kinyomja magát hasonfekvésből, iszonyúan koncentrál. Ha valaki közben rávigyorog, visszavigyorog. Viszont a multitasking nem megy, úgyhogy a vigyor megjelenésének pillanatában lefejeli a padlót.
A hangrepertoárja döbbenetesen fejlődik. Megtanult sikoltozni. A korábbi egy-egy hangzós (óóóó, áááá, úúúú) válaszolgatós játék már nem működik, most már simán dumál.
Két fő célja van: az egyik öklét a szájába, a másik kezével meg fogja a lábujjait.
Imádja az anyagokat, bármit teszek a járóka rácsára, az előbb-utóbb bent végzi, lehetőleg a fején vagy a szájában.
Kapott egy színes játszószőnyeget, azon is nagyon szeret hason nézelődni.
[innen kb. július]
Nagyon szépen fog. A cumiját három ujjal távolítja el a szájából, visszatenni néha sikerül úgy, hogy a kezével arrébb húzza-vonja és utána rábukik fejjel.
Fog és húz. És ráz. És magyaráz neki.
Megvolt az első lábujjevés.
Szájpuki: pipa. (Fújja ki a levegőt és közben a szájával szórakozik, úgy, hogy Jajj, öcsém, nemár és legyintés.)
Legördült a játszószőnyegéről. Vagy hármat kellett hozzá fordulni.
A gyorsúszás menne: szoptatás közben a fenti karjával malomkörzött, a mellkasomon minden körben végigsimítva.
Egyébként olyan, mint egy kismacska: taperol, dagaszt, markol (jaj), karmol (mégjajjabb) evés közben. Ez ellen már próbálkoztam sok mindennel, egyelőre az anyagpelenka a legjobb, ebbe csomagolom a kezét.
Újabban megvan a négykézláb egy része: láb oké, kéz majdnem tökéletes, de a fej továbbra is a takarón. Szóval arcon csúszva halad.
Az anyagmánia továbbfejlesztése, hogy időként simán letakarom a fejét is egy pelenkával és lehet szabadulóművészest játszani. Háton már 2 mp a szintideje, hason úgy másfél perc. Emellett lehet még simán végigsimítani vele fejtől lábig, azt is imádja, kacag tőle.

És ma öt hónapos. És tegnap megvolt az első négykézláb. Kicsit kacsa, kicsit szétesős, de felemelte a fejét is.

Az alvásról

Mostanában az van, hogy zavarjuk a gyereket. Mármint kifejezetten nem kér az altatásból. Vagy egyszerűen elalszik, ott ahol épp van, pl. a járókában, vagy ha nem, akkor ott ahol van, felhúzza magát. Ekkor meg kell nyugtatni, kézben, majd letenni, és lehetőleg elhagyni a helységet, de úgy, hogy hallja, hogy ott vagyunk a közelben (berakni egy mosást, zuhanyozni, ilyenek), majd elalszik.
Ezt ki lehet cselezni úgy is, hogy fekve szoptatok a játszószőnyegén és egy jó lélektani pillanatban mell-cumi cserét hajtok végre, ekkor kerülgethetjük a szőnyegen.
Napközben a babakocsiban is jókat alszik, de ha hazaérünk, ritkán alszik tovább, mint 20 perc.
Kb. két hete nem állítok vekkert éjszakára, mert többnyire már ébred magától enni, úgy három felé. Ami van, hogy kettő, de néha négy. Általában a fejét emeli és forgatja, erre már felébredek, mivel úgy másfél méterre van a fejemtől az ágya. Így nem sír, nem ébreszti az apját.
Meg reggel is kel hét körül ébreszt. Kivéve ma, amikor 8.40-kor ébredt, ergo Peti szépen elkésett a melóból. Reggeli után van hogy azonnal visszaalszik, főleg ha nincs mozgás. Ha van, akkor megvárjuk, míg Peti elmegy dolgozni, és visszarakom aludni. Néha csatlakozom én is.

Korábban csak hason aludt, mostanában háton is, sőt, oldalt, kinyúlva, mint egy béka, teljesen szétfolyva. Keresztbe-kasul. Roppant cukin.
Ha esetleg mégis karban, szoptatás közben alszik el (nem éjjel, mert akkor aztán lerakom, alszik), felébred a hőmérsékletkülönbségre. Ezért negyven fokban is kell egy pelust a hátához fogni, majd azzal lerakni, akár a hátára. Ha mégis nyíg, két kör Tentebabára és odahajolásra megnyugszik. (Vagy nem. Olyankor felesleges próbálkozni, vissza a járókába és később újra.)

Ja, és a legjobb, amikor ébred. Úgy 90%-ban nem sír, hanem csak mocorog, forog, a fejét emelgeti. És amikor meglát, úgy vigyorog, mint a tejbetök. Olyan szívolvasztósan.

Én gyártottam: csipkés füzet

Ezen lett volna még mit kísérletezni, hogy jobb legyen a végeredmény, mert nem mindegy, hogy milyen a füzet, a festék, a csipke...

A neten talált tutorial:

És az én végeredményem. Streccs csipkét sikerült csak szerezni, azzal borítottam be a keménykötésű füzetet. A festéksprayt hobbiboltban vettem. Gondolom másra is lehetne használni ezt a technikát, de ez azóta sem történt meg. :D

Én gyártottam: ki nevet a végén társas

Oké, ez nem szigorúan vett kézimunka, de egyszerű és örültek neki a lányok, mert az ő nevető fotóik vannak rajta (most cenzúrázva). Ki nevet a végén társas. Azóta már rájöttem, hogy a kezdőnégyzet nem jó helyen van, de majd a következő jó lesz. :D
A bábuk egy kreatív boltból vannak, a tok is. A mappa egy papírírószerből. Kinyomtattam, lamináltattam, ennyi.

Egyébként csináltam olyat is, szintén az unokahúgaimnak ajándékba, hogy összeállítottam egy-egy foglalkoztatókönyvet nekik. Az melósabb volt, mert össze kellett válogatni, volt amit magyarítani kellett, nyomtatás, spiráloztatás. A címlapra a nevük és az óvodai jelük került.

Járhatnék győzelmi táncot is, de..

... inkább csak üzenem mindenkinek* aki szerint nem elég, nem elég zsíros és vagy biztos nagyon vizes a tejem, hogy a kölök most kakált zöldet**, ami a védőnők szerint az anyatejes túletetés jele (de ez baromság egyébként), valamint 170 g-t hízott csüt-vas, mert épp olyanja volt. Csókolom! :D

* védőnő, gyerekorvos, némely idősebb nőrokonok
** a zöld az inkább csak szürkészöld, de azért elég vicces.

(Én kérek elnézést.)

Egyébként kedden megkapta végre a négyhónapos oltását, az öthónapost meg eltoltuk a hatodikra, hogy ne kelljen egyfolytában a dokihoz járnom. A súlyával végre nem kötözködtek.

A múlt hétvégén újabb idősebb nőrokonhoz szerencsém, aki szerint nem hasonlítok anyámra, mert
- tudok szoptatni
- lassan szültem
Anyám nem tudott szoptatni, a nőrokon sem, valamint a nagyanyám sem. Ellenben mindhárman villámszülők voltak. Vagy hamar elfelejtették, hogy is volt. Mindegy, amúgy is tudjuk már, hogy anyám biztos forogna a sírjában.... én meg nem húzom fel magam rajtuk. Ámen.

Én gyártottam: Space Invaders-es laptop és telefonvédő

Az ötlet az enyém, hiszen az összes pixeles izé kiált azért, hogy keresztszemes minta legyen belőle. A mintát aztán a volt kollégám, Angéla segített megcsinálni, mert ő egy tündér és volt már ilyesmi sablonja készen.

A telefontokot a céges húzásra készítettem el, nem tudom, végül a gazdája használta-e valaha.

  

A laptopvédőt Peti kapta, az első képen még nincs megvarrva, csak a hímzés volt készen. Így kapta meg, mert nem akartam tönkretenni a rendes laptoptartóját anélkül, hogy megkérdezném róla. Végül inkább ez egy védő lett, ami a szivacsos tartón belül volt, már amikor Peti használta. Azt mondja, félti. :)

4 hónapos védőnő és csípőszűrés, valamint 4,5 hónapos dokizás

A védőnő jött házhoz. A gyerek épp kómázott, de a végére felébredt. Mondtam, hogy forog minden irányba, halad koppig hason előre, háton hídba feszíti magát és arrébbugrik. Meg hogy folyamatosan dumál. Kicsit meglepődött rajta. :D
A súlya 4,8 kg körül volt, arra azt mondta, hogy rendben, akkor mivel fejlődésileg kb. egy hónappal megelőzi az elvártat, akkor elfogadják, hogy azért ilyen kicsi, mert kisnövésű. (Valószínűleg tápszerrel meg lehetne hízlalni, de hát minek, én nem akarom azzal tömni.)

A csípőszűrésen (az előzővel ellentétben, amikor közölték, hogy a mai babák már nem akkorák ilyen korban) nagy sikerünk volt. Amint letettem a pelenkázóra, hogy a doki megvizsgálja, a kezében elkezdett megfordulni hasra, majd kinyomta magát. A doki vizsgálgatta, majd megultrahangozta, és csak annyit mondott, hogy tökéletes, nem is kell többet mennünk. Az asszisztense meg átkiabált a számítógép mellől, hogy van-e olyan kódjuk, hogy tökéletes, mert nem találja. Később még hozzáfűzték, hogy valószínűleg hamar lábra fog állni.
Aztán gyorsan bezzeggyerek lett, mert a köv. pár babája nem csinált túl sok mindent, és míg öltöztettem, rámutattak Ritára, hogy na így kéne. esetleg itthagyhatnám őt bemutatóbabának.
Ez egyébként a Baleseti Központban volt, ahol, képzeljétek, volt külön szoptatós helység, karfás székkel és szappannal(!!) a mosdón. Bár az ottani wc le volt zárva, a közös meg elég undorító volt.

A gyerekdoki szabin volt eddig, így tegnap a legnagyobb kánikulában mentünk oltásra. A védőnő megcsodálta a "sonkáit" meg a tokáját, szóval elégedettek továbbra is a hízásával. 5050 g volt az ő mérlegük szerint, szóval megvan az 5 kiló végre! 60-61 cm hosszú, a feje is szépen nő, és még mindig nagyobb a körfogata, mint a mellkasáé. :D A dokinak mondtam, hogy úgy vizsgálja, hogy leugrik az asztalról, ha épp olyanja van. Kérdezték, hogy mit eszik, mondtam, hogy kap némi tápszert, de főleg anyatejet. Tápszert, anyatejet és öklöt - mondta erre a védőnő.
(Oltást nem kapott, mert nem volt oltóanyag, majd talán jövő héten.)

Új rovat: én gyártottam

Mert kell egy ilyen is. Nem túl sok mindent gyártottam eddig életemben, de azokat most szépen fel fogom ide pakolászni.


Ez kb. az első nagyobb prozsém. Még gimis lehettem, mikor beleszerettem a Modern keresztszemes hímzések c. könyvbe. Akkor el is kezdtem a hímzést, majd vissza kellett vinnem a könyvtárba a könyvet. Aztán nagy nehezen beszereztem, és némi molykézimunkástársi ösztönzésre úgy 10 évvel később be is fejeztem.
Van még más olyan minta is a könyvben, ami tetszik, csak sajnálom használati tárgyakra a hímzést, de majd egyszer...
Addig is: ábra.

Amikor 30 évesen is elkezdesz takarítani, mert jönnek a szüleid... Csupán csak az elnéző fintor-mosoly ellen, ami azt mondja: sejtettem. Meg az ellen, hogy akárhogy is tiltakozom, ne álljanak neki mosogatni, felmosni, mittudomén. Mert nem arról van szó, hogy nem fért volna bele, hogy ragyogó tisztaság legyen, hanem hogy leszarom. Takarítok én, meg pakolok én, mindig egy kicsit. De ha van fontosabb dolgom, vagy nem fontosabb, de nincs kedvem, mert inkább olvasnék, vagy felraknám a lábam, vagy a lányomat nézném, amint létezik, akkor nem fogok ezen lelkiválságolni. Aztán ha jönnek, akkor takarítok...

Újabb hangok.

Nudli lenyelt egy macskát. Egy kismacskát, egészben. Esetleg egy nyikorgó szekrényajtót. Sírunk és röhögünk egyszerre.

Gurgulázva kacag.

Megvolt az első hangos kacagás. Szép nagy közönséget választott hozzá, nagyszülők, nagybácsi, mindkét szülő. Már egy-két hete vigyorgott a csicsergős puszikra is, de csak a szokásos :D smiley-k jöttek. Aztán vasárnap este kipróbáltam a hasondudálást, próba cseresznye alapon, és működött! Kacagott. mi meg majd elolvadtuk a gyönyörűségtől.

(Másnap már nem kacagott ugyanettől, de azért remélem, lesz folytatás.)

Cégnél

Jó pár hete volt, de meg akartam örökíteni. Voltam bent a most már volt munkahelyemen (a szerződésem lejárt, megkaptam a kilépő papírjaimat is azóta). Két érdekes beszélgetésem is volt a volt kollégáimmal.

A marketinges lány kérdezte, hogy mi a legjobb benne. Ezen tök jó elgondolkozni. Mert persze cuki. És pici, és jószagú és hasonlít rám (meg a papámra, akit nagyon szerettem), de talán mégis az a legjobb benne, hogy van egy pici lény, akinek én vagyok az alapértelmezett őőőő, egység. És rajtam múlik, hogy kerek-e neki a világ. És ha igen, akkor vigyorog rám, és ez szívmelengető érzés.

A másik az volt, hogy mindenki azt mondta, milyen cuki és milyen pici. Egy valaki volt, aki döbbenten nézett a többiekre: ez a gyerek nem is kicsi! Na igen, ő volt az egyetlen ikres anya. :D

Mozdulj.

Eltelt majd négy hónap. Ezalatt sajna sikerült a kezdősúlyomhoz képest plusz 4-5 kilóig jutni. Nem vagyok tőle boldog, de ez van. Már nem diétázom, mozogni meg keveset mozgok és nyilván folyton éhes vagyok. Naponta sétálunk, az tény, viszont a testedzéssel gondban voltam. Van egy Cindy Crawfordos szülésutáni edzésprogramom, de kitörések vannak benne, meg ilyenek, amit nem bírok, egyéb ugribugri szóba sem jöhet, a futás sem, a gondolatuktól is rosszul vagyok. Valami kíméletesebbre vágytam. A YouTube-on semmilyen keresőkombinációval nem találtam értelmes szülés utáni újjáépítőt.

Úgy hat hete felhívtam azt a csajt, aki az irodában masszírozott, hogy jön-e házhoz. Jön. Nem olcsó, így két hetente hívom. Jól szétszedi a hátam, de emellett több gyenge pontomra (pont? kac-kac, inkább négyzetdeciméter) is rávilágított. Készen van a belsőcombizmom, a csípőm, a derekam és persze a szokásos: csomós a vállam-lapockám. A karizmaim pedig szintén elég megterheltek a sok emelgetéstől. Fáj. Főleg amikor masszíroz, de utána azért jobb kicsit.

A masszőr mondta, hogy pl. jógázhatnék. Próbáltam a YouTube-on, és találtam is nagy nehezen egy jó kezdő videót, de rájöttem, hogy ez így nem jó, mert ahhoz túl sokat magyaráz, hogy harmadszor is megnézzem, viszont mivel mindig ugyanazt mondja, ez nem túl hatékony és persze nem fog kijavítani sem.

Mivel felszabadult a vezetésre fordított bébisintelési keretem, most kinéztem magamnak egy kezdő jógát ugyanott és ugyanannál, akihez terhesen is jártam. Nos, jelentem, elkeserítő az eredmény. Jó kondira, hajlékonyságra és fájdalommentességre nem panaszkodhatok. Ellenben nagyon jól esett és nagyon elfáradtam és nagyon elhatároztam, hogy heti kétszer megyek. A helyzettel apukám is elégedett, jól elvan Nudlival, és meg legalább talán rendbeszedem magam.

Jogsi.

Éééés megvan. Még nemterhesen kezdtem el a KRESZ-t, aztán terhesen vezetni, aztán volt egy csomó tökfölösleges reggeli vezetés-órám. Tök hülye voltam, csomó pénzem bánta, reggel amúgy sem vagyok sem beszámítható sem koncentrálni nem tudok, plusz még terhes is voltam. Nóóóóómális? Nem. Na, sebaj, a délutánra váltás már jobb volt, de aztán a kapott vizsgaidőpont már a 39. héten volt, és a vizsga előtt két nappal a front meghozta Kisnudlit. Két hónapot kihagytam, majd újra irány a forgalom. Apukám lett a bébiszitter. Eleinte kicsit féltem, hogy hogy fognak kijönni egymással, de az elején mindig indulás előtt etettem és vagy még a lakásban bealudt a lányzó vagy mire kiszálltunk a liftből. Apukám ment vele pár kört a parkban biztos ami biztos, majd akkortájt ébredt, mikorra hazaértem. Az egész vezetési cécó ajtótól ajtóig 2,5 óra volt, szóval pont jó volt időzítési szempontból is. Pár héttel ezelőtt viszont elkezdett akkortájt nemaludni, úgyhogy apunak hagytam itt egy adag tápot a biztonság kedvéért. Szórakoztatta, sétáltak, ringatta, megetette, büfiztette, néha még elaltatnia is sikerült, szóval működik a dolog. Nekem ez nagyon jó. (A heti kétszer három óra bébisintelést azt hiszem ezek után is igénybe fogom venni.) A vizsga maga Budaörsön volt, csupa már ismerős útvonalon. Az oktató kicsit segített, négy hibapontom lett. Átengedtek. Mondjuk ez az egész rohadt szubjektív, bárkit meghúzhatnak és át is engedhetnek ugyanazért a teljesítményért... A papírokkal (vöröskeresztes igazolás, személyi, diploma) kiváltottam vizsgaigazolást, ezzel mehetek az okmányirodába. Aztán egyszercsak tényleg lesz jogsim. Menő. Az oktatóm azt mondta, az elején alaposan tervezzem meg az útvonalakat, ha meg veszünk autót, először menjünk ki valami nem túl forgalmas helyre gyakorolni egy kicsit. Kapcsolódó vicces párbeszéd: - Tök jó, pont annyit alszik a kölök, amennyit én távol vagyok vezetni. - Otthon hagyod egyedül?

A komplex UH története.

Mondtam már, hogy unom a 11. kerületi egészségügyi ellátást? A 8. kerületi terhesgondozás kb. tökéletes volt, de ez... Írtam már, hogy elég fura a gyerekdoki, pl. az örökmozgó -vigyorgó gyerek biztos azért mozog ennyit, mert keveset eszik és feszült. /legyint Aztán megpróbáltam csípőszűrésre időpontot kérni miután hazajöttünk a kórházból, mert ott azt mondták, négy hetesen nézessem meg, talán lazák az ízületei. A 9. hétre kaptunk volna időpontot, úgyhogy ezt kihagytuk, és mentünk máshová. A doki és a védőnő is nagyon nyomta ezt a komplex hasi és koponya UH-t, fizetős, de ha belefér, menjünk el. Jó. Nagy nehezen eljutottam időpontot foglalni a Szent Kristófba. Ha nincs beutalóm, még időpontot sem adnak. Remek. A következő gyerekorvosi alkalommal kértem beutalót, de a doki elég furán nézett, hogy fizetős vizsgálatra minek? Felhívtam őket, közölték, hogy komplex UH csak szerdán 10-12-ig van, nincs időpont, próbáljam meg következő héten. Megemlítettem, hogy van már beutalóm, erre rögtön kaptam egy időpontot tegnapra. (Ez kb. két hete volt.) Mentünk az időpontra, sorra kerültünk, vegyem le a pelenkáját. Levettem a kis ruháját meg a pelenkát is, erre azt mondták, a ruhát adjam rá vissza, mert megfázik. Oké. A doki oldalra fordította, fogjam meg, trutyi a csípőjére, megfordít, kész is vagyunk. Őőőőő, nem komplex UH-ra jöttünk? A doki agya elpattant, hogy a hülye betegirányítósok, az nem ez a szoba, nem ez a gép, nem ez az időpont. És az amúgy is fizetős. Na, mindegy, adnak időpontot, két hét múlvára és akkor az majd 6000 Ft. Viszont a csípőjével minden oké. Ami azért tök jó, mert jövő héten amúgy is megyünk csípőszűrés kontrollra. /o\

Kánikula.

Kisnudli annyira nem örül ennek a melegnek. Az első nap látszott a fején, hogy nem érti, mi van, miért van ez, de elmúlhatna. A naptejezést kifejezetten élvezi, vigyorog, mikor kenem, csikis vagy csak simogatásnak érzi, igazából mindegy is. A védőnő egyébként azt mondta, hogy 10-16-ig szobafogság, hát peeeersze... Naptej, meg vettünk egy babakocsira szerelhető napernyőt. Mondjuk aki ezt kitalálta, az sem sétáltatott még gyereket: egy tekerős szorítóval lehet rögzíteni, és egy gombbal lehet egy síkban mozgatni az ernyőt. Sokkal praktikusabb lett volna, ha egy k. nagy csipesszel lehetne rögzíteni egy pillanat alatt, hogy gyorsan áthelyezhető legyen pl. egy kanyarodás után, vagy esetleg egy olyan minden irányban hajlítható tartója is lehetne, mint a jobb asztali lámpáknak, ha már mozgunk is vele... Egyébként van rajta némi rugó, de csak a rezgéscsillapításhoz és a vásárlók megtévesztésére. Hétvégén voltunk a szőlőben, mi egész nap az árnyékban táboroztunk, Nudlinak raktam a babakocsiba egy vízálló lepedőt, arra egy anyagpelenkát összehajtva, majd meztelenre vetkőztettem, és ráraktam a bogárhálót. Elég vidám volt egész nap. :D Ha pisilt, cseréltem alatta a pelust. Az apja egyszer felvette meggondolatlanul, Nudli természetesen lepisilte. Egyébként most nem sok ruhát használunk, egy szál pelenka is túl meleg neki, kézben csatakosra izzad a buksija. Ruha, sőt takaró is kell viszont a BKV-ra, mert tökéletesen agyatlanul légkondiznak. Kint 35 fok, a buszon/villamoson meg 18-20. Átizzadt gyerekkel felszállni kész tüdőgyula. Ja, és ha már BKV: a metrózás szívás. A mozgólépcsőre elvileg nem lehet felszállni babakocsival, csak ha kiveszed a gyereket, úgyhogy tegnap magamra kötöttem Nudlit este, mikor metróznunk kellett. Pöttyet összeizzadtunk. A kánikula monnyon le.

A tapintatos férj dala.

Bumfalva, Bumfalva ott lakom én, ott gyártjuk a tejet Riska meg én. De ha a Riska nem ad tejet, együtt megyünk a napközibe.

Fordulatos.

Múlt hét közepe óta hatalmasat lendült Kisnudli mozgásfejlődése. Elképesztő mennyiséget rúgkapál, jár keze-lába mint a motolla. Múlt héten többször fordult az oldalára hátonfekvésből, meg háton fekve a forgó-zenélő játékát is előszeretettel rugdalta és nagyon élvezte, hogy még jobban mozognak a figurák. A pelenkázón nagyon szeret lenni, vigyorog, mint a vadalma, kalimpál, huncutkodik és le nem áll.
Mostanra egyre hatékonyabban változtat helyet: háton a lábai kirugdosásával, illetve a talpát lefeszíti, és már halad is a feje irányába. Hason pedig felhúzza a lábát a feneke alá és mikor kirúgja hátra, akkor halad. Oldalirányba és a feneke körül mint az óra is forog, ezt csak úgy.
Tegnap 3x is megfordult, hasról hátra. Kitolja a fenekét, lábon-kézen tart, a feneke elhúzza, már hason is van. Vagy a feje húzza el, mikor hogy. Ma délelőtt már háton találtam meg az ágyában, mikor felébredt.
Időnként így persze fogságba is esik, tegnap este simán elhátrált a járóka sarkába, ahonnan aztán semerre. Panaszkodni mondjuk csak akkor kezdett, mikor a kezét kidugta a rácson, majd így nem sikerült az öklével elérni a száját.
A fogása is fejlődik, hason kinyomja magát és miközben támaszkodik, próbálja megfogni a játékokat, amik előtte vannak.
Továbbra is irgalmatlan cuki, rengeteget vigyorog és nagyon tud örülni, ha valaki rávigyorog. Meg engem is kacagva fogad sokszor, ha megjelenek a látómezőjében, úgyhogy sűrűn olvadozik a szívem.

Ütközésig

Eddig úgy aludt, hogy egy összegöngyölt törölköző a feje tetejénél volt félkör alakban. Kuckó, biztonságérzet, pont mint Juci ajánlotta.
Most újabb funkciója lett. Bár van rácsvédőnk, ez is marad az ágy fejrészén, ahová feltornázta. Kell is ahhoz a vehemenciához, amivel félálomban is felrántja maga alá mindkét lábát, majd kilövi őket hátrafelé. Így kukacol előrefelé. Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt jön rá, hogy felváltott lábbal és magát kézzel kitámasztva is lehet haladni.
Ezzel a kanapén lévő helyének is viszlát.

Az éjjeli etetésről

Kb. egy hónapja kelünk, mmint én órára, ő meg rám. Éjfél körül teszem le aludni, három körül csörög az óra, majd fél négytől fél hétig alszunk újra, meg esetleg fél kilenctől tizenegyig.*
Egyik nap kicsit megcsúszott az esti szüttyögésem, és egykor feküdtem le, így végül toltam az etetést négyre, hogy három órát aludjak első körben is. Négykor felkeltünk, fél ötig etettem. Amikor is már kezdett felkelni a nap és egész világos lett. Kisnudli szeme így kipattant, láttam a szemén, hogy Reggel van, mit játszunk? Kedvesen mosolygott, gügyögött, cuki volt és zabálnivaló, de fél öt volt. Azt hittem elpattan az agyam. Karban kétszer is elaludt, nekem is koppant le a fejem a fotelban, tetejében másnap mentem vezetni, szóval nem ártott volna, ha kialszom magam a lehetőségekhez mérten, de ha le akartam tenni, felébredt és üvöltött. A harmadik ilyen próbálkozás után kimentem én üvölteni a fürdőszobába. Az első eset volt, hogy szükségét éreztem volna egy bokszzsáknak. Hatig küzdöttem, akkor sikerült lerakni. Peti fél nyolckor kelt, mi kilencig húztuk. Tanultam a hibámból...

Egyébként most átalakul a bioritmusa, úgy érzem, két napja nem pont akkor alszik, mint eddig. Az előbb is elaludt este 9-kor, és le is lehetett rakni az ágyába, meglátjuk, mi lesz ebből.

* A tanácsadó azt mondta, hogy öt óra a max. ami a tejmennyiség csökkenése nélkül eltelhet két szoptatás közt.

Le kéne szoknom

Több dologról is. Egyrészt arról, hogy rondán beszélek. Ki-kicsúszik egy-két káromkodás. Pedig erről időben le kéne szokni, mielőtt megtanulja. A lófasz helyett pl. kutyafüle, meg ilyenek. Nem lesz egyszerű. Lehet, hogy azt kéne csinálnunk, mint az egyik ismerősék, akik 500 Ft/alkalmat fizetnek egy közös kasszába, talán abból mennek nyaralni.
Aztán arról is le kell szoknom, hogy nem túl hízelgő becenevekkel illetem Kisnudlit. Teszem azt azzal a boldog tudattal, hogy nem érti még, viszont mivel kedvesen mondom, ugyanúgy vigyorog, mintha tényleg kedves dolgokat mondanék neki. Például mióta elkezdett hízni: Buddha, Kisgolyó, Golyófej, Hájfej, Döbrögi(asszonyság), Tokagép, Hájgép, stb. Aztán még: Bűzgombóc, Büdibébi, ilyenek.
Szörnyű egy anya vagyok, ez van. De legalább jól szórakozom.

Ringatóreflex.

Még a mostohatesóm férje mesélte nagyon nevetve, hogy onnan ismered meg a Tescóban a kisgyerekes szülőket, hogy a bevásárlókocsi fogantyúját rázzák, mint a babakocsit, amikor altatnak. Ő is pont ezt csinálta. Aztán pár hete voltunk a káptalantóti biopiacon, ahol láttam egy apát, aki egy kisebb társaságban állt, nála volt a babakocsi. A felesége kezében volt a gyerek, a férfi meg toligálta fel alá beszéd közben az üres babakocsit. Aztán persze magamat is rajtakapom időnként, hogy beindul a ringatóreflexem: sokszor akkor is egyik lábamról a másikra hintázok, amikor nincs a kezemben vagy nincs rámkötve Rita, és néha még ülve is sikerül előre-hátra hintáznom, pedig épp nem kell ringatnom.

Apróságok, amiket nem akarok elfelejteni 2.

Bentragadó tüsszentésnél nincs cukibb. A kijövő tüsszentés épp csak kicsit kevésbé ultracuki. (Ilyenkor háton fekve a két karját összecsapja maga előtt.)

A hangeffektek. A hangeffektektől sírunk.

Has- és arcsimire vigyorog, főleg az apjára.

Nyújtogatja a nyelvét.

Az asszimetrikus cumit utálja. A mérlegelést is.

Továbbra is hason alszik. Fejét emelgeti, néha álmában is. A cumit ilyenkor elhagyja, ami vagy hiányzik neki, vagy nem. Ha igen, akkor nyünnyög.

Néha megtalálja a hüvelykujját és azt cumizza.

A homloktól orrig simogatástól becsukja a szemét, és néha el is alszik, ha kellően fáradt.

Kopik a haja hátul.

Néha behúz magának egyet ököllel.

Egyszer a ruháját addig rúgta lefelé, míg a body és a pántos nadrág a bicepsze közepéig lecsúszott, így hason fekve szépen letartóztatta magát.

A járókában egészen sokáig elvan. Ha épp olyanja van, a lógó-forgó játékkal 15-20 percig is elszórakozik, rúgkapál, gőgicsél és vigyorog neki.

Tömköd.

Kisnudli megtalálta a kezét. Egyrészt ugye markol, másrészt meg rájött, hogy az öklét akár a szájába is tömheti. Ez nem mindig sikerül. Egyrészt nem feltétlen érti, hogy ha ott a cumi, akkor ez nem fog menni. Másrészt egy szájat eltalálni nehéz meló, a szemétől az álláig változik, hogy hová sikerül célozni. Így már a szeme alatt van egy kis karmolás is, hiába üldözöm a leszakadó kiskörmöket. Időnként a hüvelykujját szopja, ez roppant viccesen néz ki, mert nagyon pici az ujja. Aztán van olyan, hogy mindkettőt egyszerre próbálja a szájába tömni. Meg olyan is, hogy először a jobb öklét csócsálja meg, aztán a bal öklét. Nem hiába tesztelő az apja, kipróbál minden lehetőséget.

Markol.

Kisnudli mostanában lelkesen markol, ami épp a keze ügyébe kerül. Szoptatás alatt olykor a bőrömet, jobb esetben, ha van melltartó rajtam, akkor annak a pántját. Tegnap elaludt a mellemen, egyik kezében a melltartó pántját szorítva. Nem tudtam kiszabadítani, meg nem is nagyon akartam küzdeni ezzel, nehogy felébredjen, úgyhogy a férjem kikapcsolta a melltartóm és Rita azzal együtt ment a kiságyba. Ki rongyival, ki plüssállattal, ki melltartóval alszik...

Egy csomagtartónyi emlék

Több definíciót hallottam már, mikor ér véget egy ember gyermekkora. 18 évesen. Amikor befejezi az egyetemet. Amikor meghal az anyja/apja, esetleg mindkettő. Amikor elköltözik otthonról. Amikor megszület(ne/i)k) a gyereke(i). Én ezek közül a legtöbben már túl vagyok, de most adnék még egyet a listához: amikor megszűnik a gyermekkori otthona.
Egyszer már volt ilyen, anyu halála utáni tört-gyerekkorom egy részét a nagyapámnál töltöttem, és miután meghalt, bár éltünk még ott egy darabig, végül eladtuk a házat. Még egyetemista koromban egyszer megkért nevelőanyám, hogy rámoljam ki a gyerekszobámat, dobáljam ki, ami nem kell, vigyem el, ami igen, vendégszoba lenne a szobámból. Akkor két nagy IKEÁ-s műanyagdobozt telepakoltam már emlékekkel.
A szüleim háza három éve állt lakatlanul, apám-nevelőanyám nem bírta fenntartani. A ház persze addig is felújításra szorult, de ez a három év harmincat rontott rajta. Pénteken aláírtuk az adás-vételi szerződést, hónap végéig ki kell költöznünk. Eladtuk. A szívem egyik fele nagyon örül, hogy végre. A másik fele fáj, mert áron alul, meg mert csak ez volt az otthonunk évekig. A fákat anyu ültette, a falra a tányérokat ő tette fel, a sárga konyhabútornál ő főzött nekünk, az ingó konyhaasztalnál együtt sütöttük a mézeskalácsot. Szóval részben megszakad a szívem.
Mivel pénteken kocsival mentünk le, a maradék cuccokból elhoztam dolgokat. Nemcsak az én szobámból, hanem máshonnan is. Nemcsak onnani emlékeket, de ez csak a szerencsém.

Ábra

A kaspó és a fém-asszony anyué volt. A dísztányér valahol a falon volt. A medve közös volt a bátyámmal, rajta az én dalmatás pólóm van. A virágos bögre a nagyapám házából van, csakúgy, mint a fa dobozka, amiben csupa 1-2 Ft van, meg egy pakli kártya. Nagyapinál nagy kártyapartik voltak, illetve a baráti kör minden tagjánál, mindig másvalakinél.
A képeket a bátyám találta meg a gardróbban eldugva, ennek úgy örültem, hogy még a szomszédok is megkérdezték, mit találtam. Ezeken a képeken anyukám van, illetve a nagyobb lány a nővére. Ezek a képek szintén a nagyapám házában voltak, és én meg is voltam győződve róla, hogy amikor eladtuk, ezek elvesztek. Csak fotón voltak meg, még akkorról, amikor a falon voltak. A két testvéres kép kicsiben megvan, de ez a színezett nagyítás komoly érték, legalábbis nekem. A fejjel lefelé kép is anyukám, szerintem az általános iskolai ballagós képe. A jobb alsó sarokban anyu, a bátyám és én vagyunk.
A hónapban még megyünk le, pakolunk. Lehet, hogy hozok még el egy-két dolgot, talán segít, hogy ne fájjon a szívem. Mert fáj.

Történet az Éhenkórász Zabagépről

Volt egyszer egy Kis Girnyólábú Nudli, aki élete első két hónapjában nem annyira értette ezt az egész mizériát, ami a kajálást övezte. Aztán egyszercsak jött egy okos tündérnéni, aki miatt KGN anyukája nemcsak mellből etette, hanem ugyanazt az alapélelmiszert pohárból is adta, sőt, ha még fért bele, hasonló állagú mással is etette. Itt kezdett ráérezni a kajálás ízére. Aztán jött az ügyes tündérnéni, aki segített neki, hogy nagyra nyithassa a száját, és Kis Girnyólábú Nudli egyszercsak Döbrögi Buddha lett, és életét Éhenkórász Zabagép álnéven folytatta, szülei nagy örömére és vidámságára, akik a Toka- és Hurkaszámláló biztossal 3 nap múlva fognak találkozni. Éhenkórász Zabagép kalandjai majd akkor folytatódnak.

Egy kis Dévény

Most voltunk egy dévényes gyógytornásznál, és jelentem, ez egy jó döntés volt. Egy nagyon kedves nő a gyógytornász, és nagyon megnyugtató, pozitív hozzáállású. Kicsit kikérdezett, megnyomkodta Rita arcát, míg aludt, majd mikor felébredt, akkor alaposan átnézte és átmasszírozta a száját, nyelvét, ínyét. Rita szegény persze üvöltött.
Azt mondta, hogy a nyelve és a nyelvmunkája teljesen jó, viszont az arca-pofazacskója fül felöli részén az izmok le voltak tapadva, mert azokat kb. nem is használta. Így érthető, hogy miért fáradt el pár szívás után, miért nem lett egyre hatékonyabb. Aztán belül, a felső íny és az arc száj feletti, csücsörítésre való része közt van mindkét oldalon valami kis hártya, ami szintén feszes volt, így nem tudta elég nagyra nyitni a száját. Szóval az is csoda, hogy ennyit tudott szopni, amennyit.
A masszázs végeztével megnézte, hogyan szopik, és a technikája jó, és egészen aktívan szopott is vagy húsz percig.
Aztán mondtam, hogy miket mondott a doki, de azt mondta rá, hogy Rita izmai egyáltalán nem feszesek, sőt, nagyon ügyes, mert háton fekve még nem is kéne tudnia a fejét jobbra vagy balra billenés nélkül középen tartani, valamint hogy nagyon figyelmes, és nagyon cuki. :) A dokira, védőnőre ebből a szempontból ne hallgassak, Rita hízik, és minden gyerek más, még valószínűleg 2-3 alkalom, és teljesen jók lesznek az izmai, ő meg szépen megerősíti őket az evéssel. Aztán majd hízik talán jobban is.
Most meg itt alszik rajtam és én is sokkal kisimultabb vagyok.

Anya vagy!

Megkésett anyáknapi poszt.

6-7 éve lehetett, épp az unokahúgaimra vigyáztam, mikor a nagyobb kijelentette, hogy "te anya vagy"! Először köpni nyelni nem tudtam, de aztán elmagyaráztam, hogy nem vagyok az, hiába gondoskodom néha róluk egy pár órát én, én nem vagyok még anya, még nem volt a pocakomban baba. Majd egyszer. (Kicsit később ugyanez a kiskorú doktornéni meghallgatta a hasam, és közölte, hogy a baba jól van.)

Tegnap ezek motoszkáltak a fejemben. Mostanság - a kórház óta, ahol folyton anyának is hívtak - nap mint nap szembesítenek ezzel: anya vagyok. Igen, anya vagyok. Hihetetlen még mindig, és nagyon jó érzés. Életem első anyáknapja. Kicsit frontos, elég hisztis, pöttyet pánikolós (nem akart szopni az istenadta), de ez mind benne van. <3 kislányom.

Kéthónapos orvosi vizit.

Csütörtökön voltunk a kéthónapos oltáson. Rita szegény vigyorgott mindenkire, még amikor megszúrták, akkor is, pár másodperccel később kezdett el szívszaggatóan üvölteni és üvöltött addig, míg magamra nem kötöttem. A doki olyanokat mondott nekem, hogy ihaj. A súlya még mindig kicsi (3500 g), az, hogy mozgékony, csak azt jelenti, hogy feszült, mert keveset eszik. Azt persze döbbenetemben nem mondtam, hogy a mozgékonyság közben vigyorog és gőgicsél, szóval nem épp feszült. Szerencsére az is bennem maradt, hogy a kurva anyád, az. A védőnő korábban azt mondta, oké, hogy 5-6x egy órát szoptatok, most leszúrtak, hogy az túl hosszú, és túl kevés az alkalom. Jól kiakasztottak, valahogy mindig azt érzem, hogy azt sugározzák, hogy inkompetens vagyok. Miután kibőgtem magam, Peti rádumált, hogy hívjak egy szoptatási tanácsadót. Eleve gondolkoztam rajta, hogy kéne, és hétfőn jött is. Hozott egy WHO-s súlygörbét, arra rajzoltuk be az adatokat, ez jó ötlet volt. Szerinte a technikám oké, mutatott egy-két dolgot azért (a bimbóvédő helyes felrakását, kis rásegítést, hogy könnyebben egyen, próbáltunk volna más pózokat, de Rita nem akarta). Szerinte van elég tejem, de fejjek szaporítót minden szoptatás után, hogy hátha ha van némi túlkínálat, akkor nem fárad el annyira az evésben. (Béreltem egy ipari kórházi gépet, az sokkal kevésbé megterhelő, mint amit kölcsön kaptam.)
Jelzem, szerintem továbbra is van, hogy egyszerűen nem éhes, és ezért cseszik enni, csak nyammog, már ha egyáltalán hajlandó nem üvölteni és úgy csinálni, mintha. Továbbá egyszer kelek éjjel, hogy vagy fejjek vagy etessek, ahogy sikerül. 5 óra a max, ami eltelhet a kettő közt. Aztán ne altassam hason, mert így túl mélyen alszik, és nem ébred fel arra, hogy éhes. Háton viszont úgy 10 percet alszik, ha előtte kézben elaltattam… Szóval hason altatok, és zajongok, ha fel kell kelnie. :D Valamint próbáljam meg leszoktatni a cumiról, de szerintem ez sem eszik olyan forrón. Mmint amikor nem muszáj, nem adok neki, de nem hiszem, hogy kész vagyok a folytonos üvöltésre, ha egyszerűen megvonnám. Azt meg úgyis látom, hogy mikor marad éhes. Ja, és persze csakúgy mellre tenni sem tudom, mert csak védővel eszik újabban. (Erre még a tanácsadó sem tudott mit mondani.)
És keresnem kéne egy Dévényest, aki rá is ér fogadni mostanában.
Bonyolult az élet. /legyint

A BKV-bérletem históriája

Mindig is volt bérletem, de február közepén lejárt az utolsó teljes áru, és gondoltam, majd akkor veszek legközelebb, amikor a kisgyerekes bérletet ki tudom váltani. A szülés után nyilván nem volt sürgős, de néha azért jól jött volna. Azt mondták, hogy a gyes/gyed/csed (régen tgyás) igénylésekor kell kérni egy igazolást, és azzal lehet kiváltani. Apukám ment intézni, ő kért igazolást is, azt mondták, majd postán küldik. Remek. Újabb x hét. Aztán múlt hét közepén jött a határozat a családi pótlékról, és apukám bebaktatott az Akácfa utcába, megkérdezte, jó az is. Ezért elhozta nekem, én meg múlt hét csütörtökön megpróbáltam kiváltani a bérletigazolványt. Persze fotó nem volt nálam, csak a határozat, a személyi és a lakcímkártya (csak budapesti címmel lehet ugyanis kisgyerekes BP-bérletet venni, ha pl. a környéken laksz, akkor így jártál). Mondtam a csajnak a Móriczon, hogy oké, akkor majd nyomtatok egy fotót otthon, és visszajövök. A csaj a lelkemre kötötte, hogy egyszínű hátterű legyen, pl. ne legyen rajta fa. Ooooké. Mert akkor aztán nem vagyok felismerhető, nem? Hazajöttem, nyomtattam, majd tegnap a dokim felé tartva bekocogtam a Móriczra, gyerekestől. Nézegette a csaj, majd közölte, hogy az igazolás nem jó, családi pótlékra nem jár. Eléggé elpattant az agyam. Két hónapos a gyerek, és még mindig nem kapok bérletet. Ott a gyerek, egy igazolás egy kifizetőhelyről (erre emlékeztem, bár a kulcsmomentumot, hogy az Akácfa utcában mondták, hogy ez elég, nem mondtam), van lakcímem, fotóm, kapják már be. Mondtam azt is, hogy ha csütörtökön van nálam fotó, ugyanitt kaptam volna igazolványt. Hogy akkor megbüntetnek. Kit? Engem? Mert mindig vinnem kell magammal a határozatot is a bérletigazolvány mellé? Nem. Őket büntetik meg, ha úgy állítják ki a bérletigazolványt, hogy nem vagyok rá jogosult. (NEM VAGYOK RÁ JOGOSULT??)
Vettem jegyet végül, elmentem a dokihoz, majd gondoltam egyet, és ha már úgyis ott voltam a környéken, bementem a Keletiben az ügyfélközpontba. Ahol kb. 5 perc alatt kiállították nekem az igazolványt ugyanazon papírok alapján. Az egyetlen problémája az volt az ügyintézőnek, hogy le kellett vágni a képem szélét, mert ott volt valami a háttérben. Ja, és persze az igazolvány hat hónapig érvényes. A GYES viszont alapesetben 3 évre jár, szóval ennek is mi értelme van a mi szivatásunkon kívül?

Mozgáskövetés

Már húsvét után feltűnt, hogy a másfél méterre integető Zsófit nagyon figyelte. Aztán kaptunk kölcsön egy járókára szerelhető zenélő-forgó izét, aminek többször is vigyorgott-nevetgélt. A kedvence a fekete-fehér zebra volt, meg a barna majom.
Gizus a fotelem mögé állt, és amikor a vállamon pihent a gyerek, akkor jobbra-balra bújócskázott vele a fejem mögött, és akkor is követte végig.
Most Peti egy zsinóron lógó elefánttal próbálta hipnotizálni, a gyerek követte is a mozgást, de aztán kiderült, hogy a kezét nézte, nem az elefántot. Szóval elég a szórakoztatásához, ha a kezét mozgatja az ember 20 centire a szeme előtt. (A hülye szülők szórakoz(tat)nak c. leckesorozatunkat olvashatták.)

Déjà vu

Azért az előbb elkapott a déjà vu érzése, mikor leültem vacsizni az előre kötött gyerekkel. Pont ennyire nem fértem oda az asztalhoz a 9. hónapban. :))

A gyermekágy vége

(Fizikai összegzés.)

A cukor elmúlt! \o/

A diéta végeztével egy pár kiló visszajött rám, van egy olyan tippem, hogy a kezdősúlyomhoz fogok visszatérni.

A csípőm valszeg kicsit szélesebb lett, pontos adatokat nem tudok, mert nincs "előtte" méret, de a régi nadrágjaim most nem jók rám. Az első pár héten jó voltak, de akkor még kevesebb kiló voltam, most meg még mindig nem vagyok talán annyi, mint voltam, de mégis szorítanak. Szóval most kénytelen vagyok szoknyában járni, mert a kismamanadrágjaim meg túl nagyok. Éljen.

A hasam nem lett csíkos, de a hasizmaim nagyon gyengék, attól függ, mekkora a hasam, hogy mennyit eszem, de sokkal durvábban, mint a terhesség előtt. A köldököm visszakaptam.

A további izomzatom: a hátam és derekam most kezd fájogatni, nincs mese, tornáznom kell, a mozgásszegény időszak és a kölök emelgetése nem tesz jót.

A melleim - úgy tűnik - hozzászoktak a szoptatáshoz. Már nem fáj a bőröm, mondjuk kenem sűrűn lanolinnal meg tejjel, meg mostanában bimbóvédővel szoptatok csak. Összességében (eddig) sikerült megóvni magam a komoly sérülésektől (lanolin és tej) és a mellgyulladástól (fejés).

Az egészen elképesztő mértékű izzadás kb. két hétig tartott és elmúlt. (Ezt valahogy nem mondta senki korábban, hogy egy csomó víz távozik a szervezetből szülés után, így is. A dolgok, amit senki nem mondott listáján ez az első helyezett.)

Az allergiás rohamokra inkább nem is akarok emlékezni.

Örömhír, hogy elérem a lábujjaimat, és végre magamnak vágom a körmöm. Valamint tudok összegömbölyödve aludni.

További örömhír, hogy a ciklusom még nem állt vissza, ez nagyon profán dolog, de az egyik, amit legjobban élveztem a terhességben az az, hogy nem kell menstruálni. :D

Sokkal kevésbé örömhír, hogy bár marha gyorsan regenerálódtam méhösszehúzódásilag és vérzésileg, meg varratkiesésileg, a gátsebem nem forrt össze rendesen. De ennek a sztorinak még messze nincs vége és nem is tudom, hogy mennyit akarok erről mesélni, ezt majd még megálmodom.

Az első hat héten példás magaviseletű voltam, sokat pihentem, üldögéltem, nem kezdtem el idejekorán tornázni, csak sétáltam, azt is csak fokozatosan. És a háztartást is főleg szegény Peti vitte. Mert az tény, hogy minél többet pihen az ember lánya a gyermekágy alatt, annál jobb lesz utána.

(Lelki összegzés)
Azt hiszem, elég jól vagyok lelkileg. Az itthonlét nem mindig annyira könnyű, bár remekül elfoglalom magam a gyerekkel meg olvasással.
Oké, talán egy kicsit érzékenyebb vagyok mint voltam és kevésbé veszem a poénokat.
Igyekszem társaságot szervezni magamnak és minden nap kimozdulni, de erről írok még külön posztot.

Szoptatás, tápszer, küzdés.

Most ár meg tudom rendesen fogalmazni, miért akadtam ki, mikor azt mondta a védőnő, hogy tápszerezzek. Mert ha tényleg csak 20-30 grammokat evett a lány és ki kell pótolni tápszerrel, akkor alkalmanként 60-70 g-t kellett volna adni neki, és az arányok nem jók.
4,5 hetesen kezdtem el méregetni, meg fejni minden áldott szoptatás után. A fejések egyike szaporítófejés volt (7-7-5-5-3-3-1-1 perc). Háromóránként (jó, napi hatszor) etetni, először szoptatni, majd az előző körben lefejt tejet megetetni vele. Ettől többnyire jóllakottnak tűnt. Egy hét alatt eljutottunk oda, hogy napi 220 g helyett mondjuk 300 g-t evett. Ekkor (húsvét előtti csütörtökön) mentem a gyerekorvoshoz, ő írt fel tápszert, a védőnő is ott volt, ő is ajánlott még valami tejszaporítót. A doki szerint azért nem volt jó az igény szerinti szoptatás az esetünkben, mert a diétám alatt "a gyerek hozzászokott az éhezéshez". Szóval most addig nem szabad rábízni az evés gyakoriságát és mennyiségét, míg ki nem tágul a gyomra egy kicsit és meg nem szokja, hogy van mit enni.
Ugyanezen a napon kezdtem el Urtica Urens (csalán) homeopátiás bogyókat szedni, meg csalánteát inni, meg igyekezni, hogy a napi 3,5-4 liter folyadék meglegyen. Nagypénteken reggel már 90 g-t szopott. Hétvégén nem voltunk itthon, mérleg nélkül mentünk, találomra tápláltam hozzá. Ekkortájt kezdte el azt, hogy nem hajlandó csak bimbóvédővel szopni, pár perc után egyszerűen kiköpi a mellem és csak küzd vele, nem képes/hajlandó rácuppanni. Az okát csak tippelni tudom, de jelpill nem érdekel, nekem jó így is.
Húsvét utáni héten már majdnem mindig lusta voltam fejni, és a napi 6 étkezés is csak egy hiú ábránd volt. Egyrészt mászkáltunk is, másrészt napi 2-3x úgy aludt el, hogy 10-15 percen belül ébresztenem kellett volna etetni, ebből meg jó nem sül ki, mert ha sikerül is felébreszteni, akkor a mellemen alszik tovább.
Éjfél körültől hét körülig alszunk többnyire továbbra is. Ez mindkettőnknek kell. Reggel többnyire megvan a szükséges 80 g környéke, meg a második kelésnél is (10-11 körül). A hét elején kicsit többet kellett hozzátáplálnom a 3-5. alkalommal, mint most hétvégén. De úgy nézem, hogy most az a tendencia, hogy 5x etetéssel és este némi pótlással jók vagyunk.
Nem tudom, hogy mi működik: a többszöri etetés, a sok ivás, a fejés, a szaporítás,a Laktoherb, a csalántea vagy a csalánbogyó, de akár több is lehet placebó. De ez mindegy is. Ezen a héten még szaporítok párszor, és aztán remélem beállunk erre a kajamennyiségre, a gyerek, én és a melleim is.
Húsvét hétfőn 3150 g volt, vasárnap 3280 g. Én roppant elégedett vagyok. (Csak maradjon is így.)

A cukor vége

Ééééés vége! Hálistennek.

Szóval az úgy volt (erről már írtam egy korábbi posztban), hogy a kórházban kb. le lettem szúrva, hogy de szülés után is diétázni kell ám, aztán csupa olyan kaját kaptam, amit nem is ehettem volna... Szóval továbbra is rendeltem/ettem a BéresAlexandra féle CH-számolós kaját, meg ettem gyümölcsöt, mert egyszerűen azt kívántam, de nagyon. Meg a gullón csokis kekszet, szintén hozzáadott cukor nélküli, diétás.
Itthon az elején főleg diétás kajákat ettem, csak többet, meg nem számolgattam. Szép lassan ettem fehérlisztes és fehrécukros dolgokat is, de egyszerre mindig keveset. Néha méregettem, de nem vittem túlzásba, azt mondták, hogy másfél órával kajálás után nem mehet 8 fölé. Főleg azért nem mértem egyébként, mert ritkán voltam ébren egy-egy rendes étkezés után másfél órával... :D
Az ötödik héten voltam a diabetológián, terhelésesen. Itthon kellett meginni a 75 g cukrot (továbbra is blőőőe), nem esett valami jól, még ablakot is kellett rám nyitni, hogy ne hányjam ki... Szerencsére bennem maradt, de szoptattam is, és rohadt éhes voltam. Apukámmal találkoztam a Keletinél, ő jött tologatni a babakocsit, míg bemegyek. Háromnegyed 9-kor értünk oda, pont akkor nézett ki a diabetológiás nővér, aki eddig is gondozott, integettem neki, hogy itt a kölök, nézze meg, egyből levágta, hogy terhelésesre jöttem, behívott, levette a vért, majd kikunyeráltam, hogy ráállhassak a jobb mérlegükre is. 80 kg, azaz kettővel kevesebb, mint amit meztelenül a terhességem előtt mértünk... És az a szép, hogy eddigre már tuti hogy híztam 2-4 kilót... Most nyilván felszedek párat, 4 hónap féléhezés után. De nem érdekel, vagy legalábbis ezt állítom. :)