...

És akkor szemrehányást tett azért, mert nem teszek több hagymát a lecsóba. Amit magamnak főzök.

(Részlet a Szüleim és generációja c. megnemírt könyvemből.)

Kajamizéria

A kajálásról egyébként is akartam már írni, de nem most fogok. Egyelőre csak a frusztrációm öntöm szavakba. Jó egy hete nem akar enni. Nem nyitja a száját a kanálnak, pedig addig kb. csak lapátolni kellett a kaját. Most meg egy centire sem nyitja ki. Ha ki is nyitja, a nyelve útban van. Darabosat hol eszik, hol nem. Fogzik, oké, de akkor is! Cici, tápszer jöhet, még a székbe is lelkesen ül be, aztán elkezd tiltakozni, üvölteni, és csak nem eszik. Én meg gyorsan kurva pipa leszek. Mi ilyenkor a megoldás? Hagyjam enni, de akkor meg csak cici? Darabosból elég korlátolt, mennyit eszik, mert a rágástechnikája hagy maga után kívánnivalót.
Tudom, olvastam az LLL oldalán a nem eszik a gyerekemet, de eddig tömte magát! Grrrrr.

Attitűd.

Elmesélek egy bankos sztorit. Mindegy, melyik banktól, lakásvásárlásra pénzt vártunk. Minden kört lefutottunk, minden el volt intézve, de kértük, hogy még ne utaljanak, majd ha szólunk. Megkérdeztem az ügyfélszolgálattól, hogy lehet olyat, hogy dátumra kérjük a kifizetést. Telefonon szóltunk, írtak levelet (hagyjuk, hogy mire ért volna ide), de telefonon is mondták, hogy írjuk meg papíron is, megírtam, beküldtem, június másodikára kértük a lóvét. Az eladók harmadikára kérték, de direkt rá akartam hagyni egy napot, biztos, ami biztos.
A levél beérkezett, az ügyintéző is mondta, hogy oké, a mi hitelügyintézőnk is ránézett, hogy oké. Szép csütörtöki nap volt másodika, de délután négykor még sehol az aznapra kért pénz. Nagy nehezen elértem a bankot, erre közlik, hogy "mára előjegyezték, holnap dél és egy között utalnak, elvileg még aznap átér, attól függ, hogy pénteken a fogadó bank meddig van nyitva." Holnap, érted, holnap. Nem aznap, amire kértem, hanem másnap. És ha nincs szerencsém, akkor hétfőre ér csak oda.
Szóval a kurva anyjukat, azt. Elég ideges voltam, de az ügyintéző lepattintott, nem tud semmi tenni. És még benyögte, hogy panaszt tehetek, de azt tudnom kell, hogy annak a kivizsgálása 30 nap, az alatt meg nem utalnak. Fasza, mi?
Péntek du. odaért a pénz, de ez az attitűd nagyon kiakasztott.

Szókincs és szövegértés

13,5 hónapos volt, mikor egyszer azt mondtam neki (csöppet sem komolyan), mikor letettem a földre, hogy "Kapaszkodj meg a székben, míg felveszem a cipőm". És megkapaszkodott. Nekem meg leesett az állam. Nagyjából az volt az a nap, amikortól mindent ért.

A szókincse: az első a papa/pápá volt, ezeket többnyire jókor (is) használta, bár persze csak úgy is karattyolt. Aztán jött a mama, azt tényleg úgy ismételte vissza a nagyanyjának, hogy látszott, tudatos erőfeszítés volt, kicsit más volt a hangja is. Aztán apa, először a fürdőszobaajtó előtt, míg az apja fürdött. Utána jött a nem, fejrázással. Aztán az ana. És egyelőre ennyi. Anázni néha percekig képes, ilyenkor mindig mondom, hogy itt vagyok, tessék, stb., nagyon vigyorog válaszul. De azt még nem érti, hogy ezzel hívhatna is. Néha visszaismétel dolgokat, többször majdnem megvoltak szavak, de csak egyszer. Pl. szombaton mondta, hogy palénta.
Ezen kívül rengeteget hablatyol, csicsereg, magyaráz, néha hosszú mondatokban. Csak egy mukkot nem értek belőle. :D
Persze azért másképp is jó ideje kommunikál, oda mutogatva, ahol a tárgyakat többnyire tartjuk. Ha inni akar, a nappali asztalra mutogat, mert oda szoktam tenni az itatóját, a konyhapultra mutogatva a zabkenyeret kéri.
Nem tárgyakra, hanem cselekvésekre most kezdett inkább utalni. Mivel már egy ideje meg van fázva, és sűrűn kiszívtuk az orrát, a porszívó a szoba egyik sarkában lakott. Többször előfordult, hogy szoptatás közben mutogatott oda, hogy szívjuk ki az orrát, mert így nem tud enni. Tegnap is kérte, pedig már jó két hete nem használtuk az orrszívót.
Tegnap előtt óta pedig mutogat a szoptatós fotelre, hogy akkor én most üljek oda, vegyem az ölembe azt a párnát és akkor ő enne. (Amikor már biztos benne, hogy kap cicit, akkor többnyire nagyon boldogan viháncolni kezd, ez elképesztően vicces és cuki.) A cipőjét már múlt héten is hozta, hogy menjünk ki. Motorra száll, a bejárati ajtóra kapaszkodik, ezek is a kimegyek másképp. Múlt héten egyszer nem mentünk, addig piszkálta az ajtót, míg ki nem nyílt, a folyosó közepén kaptuk el. Vitt magával pulcsit és állati büszke volt magára. Én szívbajt kaptam. Azóta mindig zárom az ajtót.

Identitáskérdés

Nudli vagy apa?
Megy már egy ideje, hogy ki a papa, mama, apa, anya, Rita, stb. Peti pár napja csomót mutogatott magára, hogy apa, apa, apa, meg Ritára, meg rám is. Ebből az ragadt meg, hogy Rita mutogat magára, hogy apa, apa, apa. Sírunk a röhögéstől.

Nudli, a kutya
Ha papucsot lát, akkor azt megpróbálja ránk adni. Ha a lábtámaszra raktam a lábam, akkor is kell a papucs. Esetleg az egyik párral elmegy a lakás másik felébe és ott hagyja. Ma volt egy fél lábbeli a mosogató és a kád előtt. Esetleg megrágja. (Szerencsére csak a benti szandálját rágta meg.)
Hétvégén vidéken voltunk, ahol is Nudli elkezdett ugatni a kutyáknak. Meg a macskáknak is, de nem azért, mint egy jó kutya, hogy elzavarja, hanem mert szerintem nem nagyon látja a különbséget. És lelkes. Nagyon. Szóval hétfőn megugatott egy nála kétszer nagyobb kutyát, az meg eloldalgott a kerítés mellől hátra a kertbe.

Hol a zokni?

Ma például az összecsomagolt pelenkából került elő az egyik, miután körbetúrtuk az egész pelenkázót. A gyerek ugyanis vetkőzik. Zoknit, szandált, sima nadrágot simán levesz, hurrá.
Ezért meggyőződésem, hogy aki a gyerekruhákat tervezi, gyereket nem sokat látott... lábfej nélküli kezeslábas, főleg olyan, ami bár pantentos alul, a lábszár alján a szűkítés az egybe van varrva, szóval ahhoz le kell venni a szandált, és kibújtatni mindkét lábát, hogy tisztába lehessen rakni... Tépőzáros szandál: 3 másodperc. Szűkebb zokni: 5. Tágabb: 1.
A járókában általában csak az egyik lábát csupaszítja le, pelenkázás közben mindent leszed, amit ér. A szandált előtte néha megpróbálja meg is rágni.
Mikor 74-es méretre váltottunk, vettem nagy nehezen pár kezeslábast, de kevés volt, mondták is, hogy ekkora méretben már nem nagyon szokott lenni, ami meg volt, az rózsaszín volt... De végül a 3-4. helyen sikerült. Azokat nehezen veszi le. :D
És ha már színek. Mivel 95%-ban kölcsön kapjuk a ruhákat, szavam nem lehet a színösszeállításra, de azért ha tehetem, a rózsaszínt kerülöm, vagy legalábbis igyekszem mellé mást is ráadni. Nehéz ügy. Anyósom mesélte, hogy vidéken a bababoltban nem tudott nemrózsaszínt venni. És engem is hülyének néztek, mikor az említett 74-es kezeslábasból nem vittem el a rózsaszínt. Pedig annyi jó szín van! Arról nem is beszélve, hogy mondjuk a fűben, sárban, homokozóban inkább játsszon valami sötétebb színűben. Szerencsére van sok semleges (fiú) ruhánk, azokat adom rá sokszor. Meg persze néha a ruhákat is, de mondjuk kék harisnyával, csakazértis.
Van egy irtó cuki sötétkék kapucnis pulcsija, a kapucni belül piros-fehér csíkos. Erre megkérdezte valaki, hogy lány vagy fiú-e Nudli. Mondtam, hogy lány. "De sötétkékben van!" /o\ Szőke, kék szemű, tök jól áll neki. És van sötétkék nacija és body-ja is, utóbbi fehér pöttyös és szuper. Grrrr.

Nudlit egyébként érdekli az öltözködés, rég óta segít: dugja a kezét, lábát, segít vetkőzésnél is. Pár napja pedig a szandálját is megpróbálta egyedül felvenni. Az első keresztpántig jutott a lábbedugással.

Szoptatni nem lehet szandálban, ez is tuti. Terpeszben ül az ölemben velem szemben és miközben eszik, szépen leoperálja a lábáról a szandált. És nagy büszkén mutatja, hogy na, íme. :D
A szoptatós topjaimat is folyton macerálja: az akasztó kapcsok bármeddig érdekesek. Az alsókat néha meg is rágja. És nekem is segít vetkőzni, csak az a baj, hogy főleg a pólókivágásaimat húzkodja.

Apróságok 12-13 hónapos kora körül

- hat foga van. 3-3, ebből 1-1 még nagyon pici, a maradékot csikorgatni is tudja.
- imád fogat mosni. Kaptunk ujjra húzható szilikonos fogkefét, azzal.
- nagyon bírja az embereket.
- a tolóajtós szekrényt folyton ki akarja nyitni, hogy pakolhassa a ruhákat. Néha az ajtót maga felé húzza, ilyenkor kap anya szívrohamot.
- egyfolytában magyaráz, néha stimmel a hangsúly (hoppá!), főleg tetete, hátsúúú (bólintással) és egyéb halandzsa. Az első olyan, ami másképp hangzott, az a mama volt, a nagyanyjára. Más hangon mondta, látszott, hogy koncentrál.
- van copfja a feje tetején, nagyon látványosan nő a haja
- szeret a szoptatósfotel mögé bebújni

Dolgok, amiket ért
- Kérsz cicit?
- Kérsz enni?
- Várjál, anya hoz neked enni.
- Hol a(z)... lámpa, ajtó, kilincs
- Megyünk fürdeni/pancsolni
- Gyere!
- Hinta
- Kapcsold föl!

Játékok
- dupló
- csipeszek. Először a ruháját aggattam tele velük, most már pakoljuk a tárolójába. Éljen az IKEA, hogy normális, nem széteső csipeszeket gyárt. Egyszer már odacsípte az ujját, azóta óvatosabban nyomkodja

Hülye kérdések

- Lány vagy fiú?
- Lány.
- Ó. Lány? Pedig olyan mozgékony.

- Kisfiú?
- Nem. Kislány.
- Pedig sötétkékben van.

- Már szandálban van?
- Igen, már jár. 13 hónapos.
- De még csak április van.
(Kint 22 fok, napsütés.)

Célzott leülés.

Tán két hete volt, hogy Ráckevén kinézett magának egy kissámlit, hogy ő arra leül. Megközelítette, lehajolt, megfogta, majd leült. És meglepődött, hogy nem sikerült ráülni. Másodszor, harmadszor már közelítette a hátsóját hozzá, szóval rájött.

Azóta megvan a megközelít, megfordul, tolat kicsit, feneket kidug, lehuppan sorozat. Ha leülök a földre nagyterpeszbe, akkor az ölembe ül. Ilyenkor lehet fél percig mesélni, cipőt ráadni. Hasznos és cuki is.

Ha lefekszem a szőnyegre, akkor vigyorogva a fejemre ül.

Egyébként már kevésbé pingvinesen megy, guggolni is képes (meg guggolva vörös fejjel betojni), támasz nélkül feláll és a motorozás is haladósabb lett, bár azért még nincs meg a sétatempónk. :D Nagyon élvezi, hogy egyre mozgékonyabb, a közeli játszótérig simán lemegyünk gyalog, bár egy negyed óra, mert mindent megnéz, minden autót megmutogat. A játszótéren nagyon szeret csúszdázni. Fekve, bár ülve is egyre kevésbé kell tartani.

És nagyon odavagyok ezért a szakaszért, annyira jó nézni a mozgásfejlődését. <3

A mérleg a legjobb barátom, megint

(2015. december elején írtam)
3 hete úgy döntöttem, hogy a mérleg a legjobb barátom. Mármint a konyhai. Mivel a kilók nem nagyon mozdulnak rólam, meg az inzulinrezisztens FB-csoportban is azt mondták, hogy akinek GDM-e volt (terhességi cukor), az jó eséllyel inzulinrezisztens, csak nem tudta. Persze tesztelni nem lehet csak ha már nem terhes vagy szoptat az ember, mert ez a kettő elvileg alapból IR-állapot. (Mondjuk akkor nem értem, hogy miért nem kell mindkettő alatt mindenkinek diétáznia...)
A terhesség alatti 150g CH helyett szoptatás alatt 200-at lehet enni, hat étkezésre elosztva. Az első pár nap azt gondoltam, hogy bakker, én nem bírok _ennyit_ enni! Mármint ilyen sokat. Reggel és pótvacsira ugyanis csak lassú CH-t ehetünk, ami pl. a teljes kiőrlésű kenyér. És ki a tököm akar este 10-kor megenni két szelet kenyeret?

Az első két nap még meg is jegyeztem, hogy jéé, a sok, jól elosztott, jó CH-tól mennyi tejem lett! Lett is tőle mellgyulladásom, fene egye meg. Az első időkben megúsztam, ilyenkor kellett belefutni. Szerencsére csak egy délelőtt tartott a java. [innen horror a bekezdés végéig] Elzáródott az egyik tejcsatornám, később látszott, hogy bleb-em volt, ami egy kis bőrhógyagocska a bimbón, ami el tudja zárni az utat. Szóval egész délelőtt a forró zuhany, fejés és (sikertelen) szoptatás háromszögében telt. Végül annyira sikerült masszázzsal megindítani a tejet, hogy Nudli végre hajlandó volt félálomban egy fél órát mellen lenni. Én közben épp hogy nem bőgtem. Doboltam a lábammal, csillagokat láttam. Rohadt egy dolog ez. És persze mondanom sem kell, hogy kb. mára nem fáj kurvára, csak úgy elviselhetően. Sokat segített, hogy még aznap délután sikerült megint sima sárga lanolint is szerezni, mert ami volt, azt már továbbadtam...

(2016. április)
A karácsonyt kicsit nehéz volt túlélni, megint mézeskalácshegyek nélkül. Már kicsit homályos, de azt hiszem minden nap egyetlen darabot megettem. Aztán az újévet megint egy fél mellgyulladással kezdődött, hasonló eredménnyel, mint a múltkor, csak gyorsabban túllettem rajta, már volt rutinom...

Az elmúlt időszak legnagyobb kihívása az, hogy az ember hajlamos a legkönnyebb utat választani pl. kisétkezésekre, meg ch-pótlásra nagyétkezésekkor: diétás édességeket enni.

Kilóügyileg meg szépen lassan haladok: 82-vel kezdem a terhességet, 88 körül szültem, utána 75-76 lehettem, majd hat hetesen 80, utána, mire sikerült a szoptatásmizériát normalizálni, szépen visszahíztam. Kényelmesebb is volt "rendesen" enni, meg ettől is vártam, hogy több tejem legyen, bár nem rajtam múlt, hanem Nudli izmain. Novemberben 86 voltam, most 81 vagyok. Most kezdem megint egész jól érezni magam a bőrömben, bár hasból még mehetne lejjebb. Meg hát láttam, hogy a 75 működhet. Csak lehet, hogy nem 200 g-mal, vagy azzal is, csak lassabban. Meglátjuk.

Elindult

Az első lépések után egy hónap kellett, hogy csak úgy magától, nem hívásra odamenjen valamihez. Ezalatt az egy hónap alatt csomószor nem kapaszkodott állva, főleg, ha valami volt is a kezében. Abba kapaszkodott, nem a tereptárgyakba. Aztán letottyant.
A nappali jól tele van bútorokkal, így a tereptárgyak mentén sokat mászkált eddig is. A bútorok közötti egy-két lépést egyre nagyobb önbizalommal tette meg kapaszkodás nélkül. Kézenfogva, vezetve nem mászkált sokat, jobban élvezte, ha egyedül közlekedett a bútorokba kapaszkodva. (Ennek a derekam nagyon örült.)
Haladni persze a leggyorsabban négykézláb tud. És mivel nem tudta így magával hurcibálni a játékait, rájött, hogy a köztes megoldás a nyerő: térden járni. Mi szétröhögtük az agyunkat rajta. Mindkét keze tele és térden egyik szobából a másikba... őőőő... térdelget... lépeget.
Aztán pont 13 hónaposan nekiindult, csak úgy, nem anya karjába érkezve, hanem a maga céljához és büszkeségére. Mert persze úgy vigyorgott, mint a tejbetök. Egy hét alatt oda jutottunk, hogy a teljes szobát képes végiglépdelni. Mint egy pingvin, billeg is, de képes irányt változtatni, megfordulni maga körül, cuccokat vinni magával, szőnyegre fel-le lépni (úgy fele-fele arányban sikerül neki). És persze mindehhez irgalmatlan cukiiiiii. :D

Amikor elkezdett lépegetni, akkor bőr tutyit adtam rá, mert az jóval kevésbé csúszik, plusz esélyesebb, hogy nem veszi le. Ma volt rajta először rendes bokafogós szandál. 19-es, zoknival, persze még így is kicsit nagy, meg nehezebben is megy benne, mert kemény a talpa, de ügyesen megszokta pár óra alatt.

Az első lépések.

Ma volt az első születésnapi bulija Nudlinak. Remekül sikerült, az egész közelicsalád itt volt, délre jöttek, míg Nudli aludt, mi megebédeltünk. Utána ajándékozás, torta, tortatüzijáték, remegés, pici sírás. Talán majd jövőre. :)
Kapott egy nagy babát, evőeszközt, tányért, fürdősjátékokat és Duplót. A babának iszonyúan örült, meg a Duplós zacskónak, meg egy csomag papírzsepinek...
A tortába nem akart beletenyerelni, de még belenyúlni is alig, kénytelen voltam én ujjal etetni. Aztán a nagy izgalomban a délutáni alvás kimaradt, de nagyon jól elvolt este is. Leültünk autót tologatni, Petivel egymással szemben nagyterpeszben, Rita az én terpeszemben, majd felállt a kanapéhoz és egy-két lépés után a karomba vetődött. Többször egymás után. :)) Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen, hogy még csak egy éve, hogy megszületett! (De ömlengős összefoglaló posztot írok még majd külön.)

Játékok

December
- továbbra is imádja, ha a nagypárnákba és paplanokba hajigáljuk
- van egy hengere, amiben sok kis golyó zörögve közlekedik, az nagyon érdekli
- egy hónapja megvettem neki a másféléveseknek ajánlott IKEA-s kedvenc játékom, mert hamarosan kivonják. ez az, amikor egy téglalap alapú keretben van három vastag drót, amikre fa formák vannak felfűzve és azokat lehet a dróton ide-oda tologatni. Nagyon hamar belejött az egyszerűbb vonalú rész használatába
- 9 egymásba rakható színes edényke, amiből persze tornyot is lehet építeni, meg lerombolni
- az a nyomorult Formás sütik a dobozban, háromszög, kör és szív..., ami angolul is énekel. Nekem az agyamra megy, de szereti, hogy zenél
- kapott egy montessori bohócot, de egyelőre elkoboztam, mert mint egy boxoló a fogvédőt, a szájába tuszkolja az elemeit
- könyv: állatkölykök, varrott mintákból. szép, színes, kemény lapos

Január
- bejönnek neki a horgolt játékok, szeretettel rágcsálja őket
- van egy csörgős labdája, azzal néha kicsit labdázunk
- apai nagyanyjától kapott egy szalagos játékot, ami egy vitaminos doboz, amin áthúzgált vékony szalagokat. A végükön csomó van. Sok szalag, instant kedvenc. Most kezd rájönni, hogy ha egyik oldalon húzza, a másikon bemegy a szalag.
- matatótábla. Karácsonyra kapta, szintén az apai nagyszülőktől.

- a fürdős játékok: kacsák és tengeri mindenfélék, kishajó és fürdőskrémestubusok
- házassági évfordulónkra Peti hozott héliumos lufikat, azokat sokat püfölte
- hónap vége: teljesen odavan a falakon lévő képekért. Süsü, pillangók, pár állatos képeslap. Sokszor meg kell nézni őket, mutogat, magyaráz, odaviteti magát.

Február
- kukucs! lett légyen az zuhanyfüggöny, míg anya zuhanyozna vagy a sima, amit reméljük nem tép le, mert nincs akkora létránk, ez a menő. Valamelyik nap a kanapén oldalt ültem, a lábaim közt Nudli épp matatott valamit (cipzár, madzag, anyagdarab), és a Kindle alól felvigyorgott rám
- vettem neki egy kisautót, egyből tudta, mit kell vele csinálni
- a kádban azt játssza, hogy a nagykádba (amibe melegítő célzattal engedünk némi melegvizet) kidobálja egyesével a játékait, majd utána kihajol és berámol
- nem annyira játék, de minden szart szöszt összeszed, bármilyen kicsi is az. jó esetben odaadja nekem, rosszban egyből a szájába tömi.
- két Süsü leporelló és egy Gryllus kötet (a mókusos) elég jól bírják a strapát
- azt mondtam már, hogy pakol?? az ad okot némi bizalomra, hogy az asztalom egyik fakkjából csak annyit pakol ki, amennyit megengedtem neki (6 db bookdepós borítékot), ami alatta van, azokat nem. Ezen kívül már csak 890 egyéb dologról kéne ledumálnom.

3. fog apropóján kis helyzetjelentés

Tegnap reggelre kibújt a - várakozásainkkal ellentétben nem a bal felső második hanem - a bal felső első. Ezzel együtt már előző, valamint arra virradó éjszaka is csak 2x kelt, és mára is csak kétszer, így talán mégsem halok bele a kialvatlanságba. Írni is részben azért nem írok, mert az elmúlt másfél hónapot vagy betegen (január) vagy kialvatlanságtól kóvályogva töltöttem. Mert persze megvolt az x óra, amit alvásra delegáltam, de a 2,5-3 óra ritkán. Sokszor az 1-1 óra sem nagyon. Persze jó kiscserkész ott és akkor alszik, amikor tud, így néha napközben én is aludtam, már ha hagytak.

Amikor épp nem, akkor próbáltam behozni a lemaradásaimat, olvastam. Meg lakást is keresünk. De erről később. Igyekszem blogot is pótolni, vannak félig megírt posztok a fejemben dögivel. :)

Kollegina

Tegnap az IKEÁ-ban voltunk este. Rita aludt egyet a hátamon, nagyon virgoncul ébredt, ült a bevásárlókocsiban, a mei-tai-jal rögzítve. Magyarázott, mutogatott, elemében volt. Egyszercsak meghallottuk, hogy egy kollegina kicsit hátrébb szintén nagyon mondja a magáét, Rita vissza-visszakurjantott. Mondtam is Petinek, hogy lassítsunk, várjuk meg őket, lássuk, mi lesz. Elkezdtek magyarázni egymásnak, mi is szóba elegyedtünk a szülőkkel. Kérdezték, milyen idős Nudli, mondtuk, hogy mindjárt egy éves. Mikor? Február 23. Rámutattak a kislányukra: ő is.
Az lett volna még nagyon vicces, ha egy kórházban is szültünk volna, de Sári a SOTE I-esen született.

Van már története is.

Ma ültem a hintaszékemben. Nudli állt a kanapé előtt. Elérte a fehér puha pokrócot, azon volt a szürke melegítőnacija. Lerángatta a pokróccal a nadrágot, aztán odamászott hozzám, felállt, majd egyik kezével kapaszkodva, másikkal mutogatva, viszonylag sok szótaggal kísérve először a nadrágja eredeti helyére, majd a földre mutogatott. Elmagyarázta, mit csinált.

A mutogatás már konstans. Emellett két kézen fogva sétál is, baromi büszke magára. És nagyon lelkes is néha: két kézzel csapkod. Ha mééég lelkesebb, akkor beül a két lába közé (W-alak), és fel-le rugózik. Szó szerint a földhöz csapkodja a seggét örömében. :D

Néha áll, puszit ad, mutogat

Egy hete ültem mellette a földön és a térdemre támaszkodva állt. Cuppogtam és harapdálást imitálva közelítettem felé az arcommal, ekkor hátrafelé dőlt, majd fenékre huppant. Tetszett neki, rötyögött. Ezt eljátszottuk párszor, és egyszercsak a fenékrehuppanás előtt úgy maradt állva, kapaszkodás nélkül. Nem annyira meglepő, mert a bútorok és a falak mentén már magabiztosan közlekedik, akár csak támaszkodva, nem is kapaszkodva. Meg Peti szokott vele a kádban olyat játszani, hogy a csípőjénél megtartja, mikor feláll, 1-2 másodpercet úgy van, elengedi, csobban, kacagás. De még nem jött rá, hogy az, amikor úgy ácsorog, az majdnem ugyanaz.

Mutogatni is kábé egy hete kezdett. Nyújtott karra, mutatóujjal. Néha csücsörített szájjal mondja hozzá, hogy uh. Kutya szeme, anya orra, tévé, lufi, apa, anya, ilyenek.

És a legújabb, anyaszívetolvasztó trükk a puszi. Hétfőn próbáltam, hogy összepuszilgattam, majd odanyomtam az arcom közel az övéhez, meg is bökdöstem, hogy puszit kérek, ide. Én lepődtem meg a legjobban, hogy működött. Először csak odanyomta az arcát, azóta félig nyitott szájjal nyálas köröket hagy az arcomon. (Egyelőre csak az enyémen.) Ma reggel én még félálomban fetrengtem, Peti tisztába tette, majd berakta mellém az ágyba. Nagyon örült, mikor megmozdultam (térdelve rugózás, két kézzel csapkodás), majd odamászott hozzám és összenyálazta az orrom és az arcom két puszit kapott. Mielőtt nagyon meghatódtam volna, ráült a fejemre, biztos, ami biztos.

Idén életemben először (2015)

- vezettem autópályán
- éreztem, hogy csuklik a hasamban a kölök
- volt házassági évfordulóm
- mentem szülési szabadságra
- folyt el magzatvizem
- vajúdtam
- kaptam branült, szedtem ki magamból branült, láttam folyni a vérem
- kaptam infúziót
- szültem és lettem anya
- szoptattam és fejtem tejet
- csattogott a fogam kontrollálhatatlanul
- indítottam utazókönyvet
- lett jogsim
- horgoltam, lett kész horgolt munkám
- vezettem egyedül forgalomban
- nyújtottam elsősegélyt
- mentettem meg valaki életét (valószínűleg)
- olvastam graphic novelt
- hordoztam
- varrattam magamnak / vettem valami igazán nagyonpiros ruhát (hordozókabát)
- fizettem valami olyanért, amiért nem kellett volna
- repültem kis repülőgéppel
- láttam a szülővárosomat felülről

És ti mit csináltatok idén életetekben először?

Ül, áll, rohanva mászik

Mióta áll:
- rámol. Mindent. Kanapéról ruhát, főleg, ha madzagja is van. Kábeleket. Bármit, amit elér. Feláll a gardróbszekrény rácsos fiókjainál és próbálkozik.
- a járókában is igyekszik. Felnyúl a rács felső részéhez. A rácson keresztül megpróbálja elérni a könyvespolcot.
- üti a dohányzó asztalt, nyújtott kézzel, tenyérrel.
- mindent megcsócsál, ami megfelelő magasságban van.

A járóka melletti játékosdobozból a rácson keresztül is átrámol dolgokat. Ügyesen elforgatja vagy ha lehet, átszuszakolja.

Mióta ül:
- kapott a kádba játékokat. Ül és pancsol. Két kézzel pacsál.
- hintázik. Kipróbáltuk, egy órán át is elvolt a hintában, időnként meglöktük, egyébként ő is lóbálta a lábát meg ficergett, így hintáztatta is magát kicsit. Iszonyú cuki, ahogy kapaszkodik. Először csak nézett, hogy mi ez, aztán hamar sikoltozva kacagott. :)

Van haja. Hét hónapos kora körül hónapja benőtt a kopaszfoltja.

Alvás a hidegben.

Reggel fél 9-kor kelt, én aludtam az etetés után tovább, Petivel volt. Fél 12-kor, újabb etetés után persze, felöltöztettem, bezsákoltam, beraktam a babakocsiba, ráhúztam a babakocsi zsákját, és mire felvettem a cipőm, már el is aludt. Mentem vele pár kört a gangon, mert Peti porszívózott bent, nem akartam az ajtó előtt hagyni, nehogy felébredjen. Ráraktam a babafigyelőt a hasára. Takarítottunk, ebédeltünk, még mindig alszik, még mindig. 2-2,5 órát szokott egyben aludni, 3 óra elteltével azért már kinéztem. Mozgott. 3,5 óra után behoztam, arra felébredt. Éjjel is alhatna egyben ennyit...

December első hetében eléggé beteg voltam, egész héten itthon ültem, jól megfázva, torokfájósan. Hogy ne kelljen egyfolytában kézben altatnom, kitaláltam, hogy jól beöltöztetem és berakom a babakocsiba, és a gangon körözve elaltatom. Így sem úszom meg, hogy kimenjek, de legalább emberek közé nem kell menni, meg ha gyorsan elalszik, én be tudok jönni. Közben olvashatok a kindle-n (orral lehet lapozni, tudtátok?), ha elaludt, az ajtó ablakán kirakom a babafigyelőt, és kész.
Ez alatt az egy hét alatt tök jól kialakult egy rendszer, ami most épp kényelmes neki, így könnyű volt megfigyelni, hogy alakul a bioritmusa: ha 8-9 közt kelt, akkor 11.30-12 között kirakom, 14-14.30 között ébredt, 17 körül megint kiraktam 30-50 percre, 21.30 fürdetés, szoptatás, tápszer, 22.30 alvás. Első ébredés 1-1.30, utána változó, hajnalban akad egy 3-3,5 órás alvás, egyébként gyakran ébred. (Megint dagad az ínye, több helyen is.)

Egy ideje egyébként bevezettük a boldogra aludta magát kifejezést. Legalább két óra alvás után összehasonlíthatatlanul vidámabb, mosolygósabb, boldogabb.

Mozgásfejlődés - 9. hónap eleje

Már 9 hónapos múlt. Azon a héten kezdett a kanapé mentén lépegetni oldalirányba. Pár nappal később elkezdett teljes felsőtesttel és fejjel bólogatni. Ez irgalmatlan cuki.
Egy héttel később megtanult integetni. Többször csinálta szándékosan, válaszul arra, hogy mi integetünk neki, néha mondja is mellé, hogy pápá. Vagy dádá.
Emellett egyre ügyesebben kombinálja, amit tud, négykézlábból leül hátrafelé, kinyújtja a lábát és ezzel egyidőben hátra is fordul.
Most pedig már a polcra merőleges székről átoldalaz és átkapaszkodik. A könyvespolcokon nagyon szeret támaszkodni. Többnyire megérti, hogy a könyvekhez nem nyúlhat.
Hurcol dolgokat. Négykézlábazva, felrámolja a kanapéra. Főleg a papucsokat.
Mindenhová bemászik: a kanapé mögé, a számítógépasztal alá és mögé.
Nagyon ritkán esik el, bár az előbb épp taknyolt egyet. Kezében volt a keféje és a másikkal elengedte a kanapét. Hogy vajon a kefébe akart kapaszkodni vagy csak elfelejtette, hogy nincs neki harmadik keze? A nem annyira stabil dolgokat is elég jól használja, ha a szék, amin támaszkodik, csúszik el lassan, nem esik kétségbe. A hintafotelom hintás lábtámaszán sokat gyakorolt előtte, amellett is remekül fel tud kapaszkodni.
És ami a legeslegmegdöbbentőbb, hogy lemászik a nekem térd fölé érő franciaágyról. Párszor megmutattuk neki, hogy hasonfekve, lábbal előre kell lejönni, ezt fejlesztette tovább: ha ott ül valaki mellette, az öléba mászik, szembe ül, térdel és lecsúszik a földre az ember lábán. Nyilván kézzel lekövettük, de nem fogtuk és nem segítettük. Többször is megcsinálta, nem csak szerencséje volt. :)

Alapértelmezettből ragaszkodóvá?

Anya mindig az alapértelmezett. Én mindig ott voltam, nem voltam annyira érdekes. Rám is vigyorgott, de az apja sokkal könnyebben megnevettette, rá inkább vigyorgott, ő inkább érdekes volt. Kb. 7 hónaposan kezdett el átkéredzkedni más kezéből/öléből az enyémbe. Dől, kart nyújt. Egyértelmű. De ilyenkor sem bújt, csak az én karomból nézte nagyon aktívan a világot. Persze, tudom, hogy ragaszkodik hozzám, mert én vagyok az anyja, de néha a vigyorgáson kívül is jól esett volna valami. Mert vigyorogni kb. mindenkire szokott.
Amíg a múltkor meg volt fázva, egyik éjjel félálomban a vállamra borult, de az a kimerültség és a betegség volt inkább. Ma viszont altatáskor - persze nem akart aludni, fene tudja, mi zaklatta fel vagy mije fájt - nyugágypózban hevertem a fotelban, Nudli a hasamon feküdt, kinyomta magát a karjaival és nézelődött a félhomályban. Én beszéltem hozzá, meg simogattam a hátát. A fejem félig el volt fordítva oldalra és egyszercsak az arcával odatámaszkodott az enyémnek. Szuszogott, időnként "óóh" nyögött egyet, válaszoltam rá, és csak így voltunk, percekig. Még Petit is behívtam szép halkan, hogy lássa ő is a csudát. Persze el nem aludt, de szívmelengető volt.

Mosható

Nem vagyok egy nagy fertőtlenítőmániás, de időnként fogom a kölök összes játékát, két felé osztom őket: mosógépbe és mosogatóba valók, majd kimosom őket. Kimostam hát a macskaoroszlánt is, amiben bár volt valami kemény izé, már nem adott ki semmilyen hangot. Amíg ki nem mostam. Akkor kaptam először frászt, mikor pakoltam ki a mosógépet, mert elkezdett hangosan nyávogni. Háromszor. Nagyon hangosan. Jó, oké, konstatáltam, hogy ez nyávog. Azonban innentől átlag hárompercenként nekiállt nyávogni. Miután kiröhögtem magam, kiraktam az erkélyre száradni (hogy ne bent nyávogjon), de a kis szeméttől konkrétan visszhangzott a szomszéd lakópark. Végül behoztam és becsavartam egy rongyba és a spájzban az egyik műanyagdobozba ástam be. A spájzajtó előtt így is hallatszott. Mégis milyen játéktervező tervez ilyen hangos játékot?

Éjszakák, szoptatás, erre kell emlékezni

Múlt hét előtt két hónapig nagyon szarul aludtunk. Volt, hogy kb. óránként kelt, hol evett, hol nem. De jobbára azért üvöltött egy kört. Hol maradt lelki erőm, hol nem. Hol ringattam, hol elaludtam a fotelban a kezemben a gyerekkel, hol nem. (Lábtámaszom van, nem esik le, meg a cumiját a számban szoktam tartani, ha elbóbiskolok, kiejtem, arra felébredek.) Rosszabb hajnalaimon félálomban már érveltem és vitatkoztam Nudlival (nem, nem működik), legrosszabbkor még veszekedtem is. Ilyenkor Peti felébredt, elringatta (kb. két perc alatt, én meg előtte órákat szenvedtem) én meg próbáltam az idegtől szabadulni és gyorsan elaludni. Meg aludni amikor lehet, pedig mostanában napközben már ritkán aludtam. Meg az egyik anyaegyedülestém is úgy telt, hogy ők mentek látogatóba máshoz, hogy aludjak egyben három órát végre. Mert ha a másik szobában gőgicsél vagy felsír, arra is felkelek...

Na, de most már egy hete jobb. Az altatásról írok még majd külön, az is jobb, de itt most szerintem a Normaflore-nak köszönhetjük a dolgot. A napirendünkről is akarok írni, de amit most muszáj megörökíteni, az az, hogy van egy etetés fél egy és fél kettő között valamikor, és újabban ez a kedvencem. Nudli félig alszik. Mikor felsír, többnyire még fent vagyok, gyorsan kiveszem, suttogok neki valami megnyugtatót, beülök a fotelomba, ő nagyon jól eszik, továbbra is félálomban. Nem nyüsszög, hogy melyik mellem, nem nézelődik tíz másodpercenként leválva a háta mögé, nem vadássza a pulcsimadzagjaimat, csak eszik. Szuszog, eszik. Cuki. Az utolsó egy-két percben már csak jobbára alszik, néha szív egyet-kettőt, majd beremeg az alsó állkapcsa, közben az egyik kezével kicsit átölel(i a mellem), totál béke és nyugalom. Mielőtt végleg bealszik, nagy lendülettel kiköpi a mellem, kicsit hátralendül, kézzel együtt, majd visszadöccen és alszik a karomban. Szuszog, alszik, k.o. Felállok, beviszem, hasra leteszem, alszik tovább. Ez a legjobb, az az utolsó pár perc.

Odavan a babákért

Mikor hátrakötözni tanultam, már akkor teljes extázisban mozdult rá a (jóga)oktató(m) hatalmas gyakorlóbabájára, de az igazi babák még jobbak! Botibaba 3 hetes volt, mikor az apja a földön fekve a felhúzott térdére támasztotta böfizni, nos, amíg Nudli teljes gőzzel el nem kezdett négykézláb teperni felé. Azt a huncut vigyort, ami az arcán ült! Inkább nem hagytuk, hogy megközelítse. :D
A következő baba a nála 7 hónappal idősebb Julcsi volt, neki a haját vizsgálta meg közelről, jól meg is húzta szegénynek.
A hétvégén pedig Emiliával találkozott, aki úgy hat héttel fiatalabb nála, őt is közelről meg akarta nézni, főleg a haja és a szeme érdekelte. Jól néznek ki együtt: Nudli szőke, hófehér bőrű és kék szemű, Emilia pedig barna őzikeszemű, dús barna hajú és nála sötétebb bőrű.

Pótlás: Apróságok

(Hat hónapos kora körül.)

Peti a vállára vette, hogy repülőzzön vele, és elkezdett az öklével a szájában brümmögni. Nyilván véletlen, de vicces.

Az anya haja van mindenholt leváltotta a Rita nyála van mindenhol.
A padlót is lehet nyalogatni.
A rácson először megpróbálta a fejét kidugni, nem ment. Azóta kilógatja a lábait, valamint mint egy elbaltázott börtönszökevény, a rácsot megpróbálja elszopogatni.
Ha éhes, azt mondja, hogy hö-höhö-höhöhö-höhö
Alváshoz dúdol magának. Vagy inkább nyöszörög. Jóóóó idegesítő.

Játékok:
Kacagtatni némi oldal-hónaljharapdálással mindig lehet.
Játszószőnyeggel együtt húzgálni fel-alá: kapaszkodik és vigyorog.
A franciaágyon rugóztatni imádja magát, valamint élvezi a takaró és a párna süppedősségét is.
A címkék. A címkék azok a legjobbak.

Pótlás: Mozgásfejlődés (5. és 6. hónap)

(Ezt úgy hat hónap 2 hetesen írtam.)

Előrebocsátom, hogy dunsztom sincs, mit kéne csinálnia egy ekkora gyereknek, nem az a célom, hogy bezzeggyerekem legyen, hanem hogy dokumentáljam a dolgokat.

5 hónapos kora előtt egy nappal tornázta fel magát először négykézlábra. Addig is próbálkozott, de a fejét nem tudta felemelni. Az elmúlt hónapot a technika tökeletesítésére fordította, már szinte bármennyit képes négykézlábazni. Az elején elég sokat rugózott.
Két hete kétszer-háromszor hátraült négykézlábból, kéztámasszal, de ezt azóta nem csinálta.

Helyetváltoztatni a következő módokon szokott:
- gördül, egyre gyorsabban, szinte akadály nélkül, tereptárgyakon is keresztül
- háton fekve a fejét hátraszegi, gerincét C-be hajlítja majd vissza, így a feje irányába kukacol
- háton fekve felhúzza a lábát talpra, majd a lábaival oldalt lépeget, feneket emel, arrébb tesz
- négykézláb - hasonfekvés - négykézláb - hasonfekvés: a kukacolás hátra és előre is megy
- fordított V-alakba nyomja magát (jógás kutyapóz), majd vagy eldől oldalra vagy visszafekszik, de ezzel is halad
- hason fekve kinyomja magát fókába, és ha épp nem ér el valamit, visszafekve pár centit halad előre

A kutyapózt csinálja már egy ideje, először lógó fejjel, mostanában emelt fejjel. Néha megemeli az egyik lábát is hozzá, ebből többnyire eldől. Pár napja a leszegett feje totál tudatos volt, a maga alatt lévő csörgőt és a lábát nézte.

Két ujja közé csippent dolgokat. egyik kezéből a másikba átvesz dolgokat.

A cumit kb. a hathónapos forduló óta elég jó hibaszázalékkal visszatömi a szájába. Korábban is sikerült neki néha, meg most is van, hogy fordítva sikerül és a fogantyú kerül a szájába, de ez a ritkább.

Fél év + 5. napon kezdte emelni négykézlábból a kezét. Egyelőre mindig a balt. A lábaival is próbálkozik, mármint hogy mozgassa őket. Van, hogy lendületből mindkettőt előrébb húzza pár centit.
Most nem rugózik, inkább lendületet vesz és ugrik.

Tegnap óta a pólómat húzza, ha enne. Egyébként bármit betöm a szájába.

Megtáltosodott.

Ma reggelre kibújt az alsó középső két foga. Recés.
Aztán a járókában egyszercsak megült a két térde között úgy, hogy nem kapaszkodott.
Aztán felállt, és addig nyújtózott, hogy a járóka tetejében kapaszkodott meg. Aztán úgy térdelt vissza, hogy a kezeit egyre lejjebb csúsztatta a rácson.
Aztán leült. Nagyterpesz. Két kézzel matatott valamit.

És ezeket eddig nem csinálta. :)

(Még mindig el vagyok maradva egy rakás bejegyzéssel... Igyekszem egyszercsak.)

Humans of...

Egy röpke poszt erejéig Brandon Stanton Magyarországon is volt a napokban. Ezer éve agyalok azon, hogy mit mondanék neki, ha - tudom, hogy ez tökéletesen esélytelen de - megállítana az utcán.

My mother died when I was 8. She was 37. I'm 30 now. So in 7 years I'll be older than the image of my mother in my head.

Nem szabad!

Jaj, tökre tudja, hogy mit nem szabad! Rászólok, mert valamit rág, abbahagyja, rámnéz, rámvigyorog. Látszik, hogy huncut. Látszik, hogy érti. Persze 10 mp múlva újra azt rágja. Az előszobaküszöbön megáll. Néz hátra. rám. Tudja, hogy nem mehet arra tovább. A nappaliból a hálószobába menet is félméterenként megállt, nézett hátra, hogy akkor most tényleg mehet?
És az a fej! Az a huncut! Behalás. :D

Bréking

[Van már pár félbehagyott/átolvasandó hosszabb posztom, de ezt muszáj kiírnom.]

Rita mászik! Már múlt héten szerdán is haladt valahogy négykézláb, de akkor még nem emelte a jobb kezét. Most viszont már rendesen mászik, lassan, keveset, de mászik. Fő motiválóereje bármilyen kábel, a hátizsákok szalagjai és bármilyen elektronikus eszköz.

Plusz még: megtalálta a mássalhangzókat. Eddig főleg azok nélkül dumált, vagy max. egy párat használt, most viszont igen változatos lett a halandzsaszó(tag)kincs.

Hidegfront

A tegnapi nap elég rosszul sikerült alvásügyileg. Dél körül aludt 40 percet, kettő körül 10-et (fél óra ringatás után), hat körül 45 perc nyűglődés és altatás után konkrétan 3-at. Nyolckor sétáltunk egyet, de végigsikoltozta, nagyon élvezte és nyilván nem aludt. Aztán kilenckor elaludt mellen, agyaltunk, hogy keltsük-e fürdetni és enni, de felébredt, éber volt, és jött is a dörgés-villámlás-szakadó eső. Kivittük az erkélyre. viháncolt a hűvösben. Átszellőztettük a lakást, ideiglenesen hűvösebb lett, reggelre ez elmúlt... Éjfél felé elaludt, ahogy szokásos. (Majd lesz egy napirendes poszt is.)
Hajnalban négykor evett, majd nyolc után is felébredt. Mire Peti elment dolgozni, végeztünk, leraktam a járókába, mire visszaértem a kávémmal a konyhából, elaludt, majd a nyikorgó parkettára felébredt, de felvettem és az ágyába raktam, ahol újabb negyven percet aludt. Apukám jött, én indultam volna, ekkor ébredt. Gyorsan etettem még egy kicsit, ez tízkor volt. Apu adott neki enni tápot negyed 12-kor, délben kidőlt. Kettő körül már nagyon etetnem kellett*, így járkáltam kicsit a szobában, de semmi. A fülébe szuszogtam. Semmi. Megcirógattam a hátát, viccesen kukacolt, de semmi. Felvettem, átpelenkáztam, még mindig aludt. Lemértem, mert kíváncsi voltam, hogy mennyit eszik, és mostanában eddig mindig csak esti utolsót mértem. Kihoztam, fotelba ültem, mellre tettem. Még mindig alszik. Evett, hosszasan a nempreferált mellemből. Váltottunk. Evett a másikból. Megmértem. Visszaraktam az ágyába. 14:40-kor nyögött és felemelte a fejét, de bevittem a cumiját, visszahajtottam a fejét, asszem visszaaludt. Itt tartunk most.

* iszsz: igény szerint szoptatott. de hogy kinek az igénye? hát most az enyém. :D

Játékok

Van egy csomó csörgő meg zörgő meg szopogatnivaló meg lapozgatnivaló játéka. Természetesen az allstar bigyó a cumifogója, ami egy korong, egy hózentrógercsipesz és 8-10 műanyag láncszem. Kb. bármennyit elvan vele.
A nyulat, amit horgoltam, lelkesen tömködi a szájába.
Szuper új közös játékaink vannak, úgymint a pelenkalebegtetés nyolcvan formája. Legyezni, lebegtetni, rázogatni, hullámoztatni. Mindegy, mert vigyorog, néha kacag is. Aztán elkezdtem holaRitát játszani. Letakarom a pelenkával amikor a hátán fekszik. Az első pár alkalommal többnyire kb. mozdulatlanul megvárja, míg elmondom, hogy holaRita, aztán mikor lehúzom az arcáról a pelenkát, akkor nagyon vigyorog és nagyon huncut. Aztán van, hogy egyből lekapja a fejéről és csak vigyorog, hogy nem sikerül eltüntetnem. Néha meg a kilógó combját kezdem el hétfogásozni, hogy nahát, szerintem itt lesz a Rita, ezen hangosan rötyörészik.
A hasondudálás és cuppogós puszik is mennek már egy ideje, de tuti kacagást a hammammmamamamammmm megeszlekkel lehet kiváltani. Főleg ha a megrágcsált felület az oldala a hónalja felé.
Szuper játék még a pelenkázón a fülpiszkálósdoboz, de csak akkor, ha C-be feszítheti a hátát, és nyúlkálhat érte. Ha a hasára teszem a dobozt, hogy ne oldalt kelljen pelenkáznom, úgy nem érdekes. Hasonló a helyzet a zörgős popsitörlős csomaggal is.
Többnyire elég jól elszórakoztatja magát, 10-15-20 percekre is, a járókában vagy a szőnyegen a takaróján. Erről folyton legurul, ha közben én internetezem, akkor a hovámész és holvagymármegint c. játékot játsszuk, ami némi csiklandozás, sok csintalan mosoly és a takaró közepére való visszahelyezésben merül ki.
Ezen kívül meglehetősen sokat dögönyözzük, húzzuk-vonjuk, lóbáljuk szerencsétlen gyereket. A hátán fekve nagyon szereti, ha a két lábát megfogom és arrébbhúzom. Peti ezt a takarójával együtt szokta, a szobában fel-alá. Kapaszkodik, kacarászik. Úgy tűnik, élvezi, hogy nem bánunk vele porcelánbabaként és mi is jól szórakozunk.

Altatás, már megint

Mióta elkezdett négykézlábazni, nem is olyan egyszerű elaltatni. eddig max. a fejét emelgette, és vissza-visszarogyott, most meg már kb. le kell fogni. Karban természetesen elalszik, de ezt az én hátam sem bírja, meg nem is akarom. Szóval igyekszem lerakni és mivel még magasan van az ágya, föléhajolok, szuszogok a fülébe, meg mondom, hogy minden rendben, itt vagyok, aludjál szépen. Mivel közel hajolok hozzá, így nem kezd el négykézlábazni, és előbb-utóbb elalszik.
Egyik nap aztán még kínomban elkezdtem neki elmesélni az aznapunkat, sikerült is úgy a délután hármas történésekkel álomba untatni a gyereket. Pár nap gondolkodás után megszületett Ligeti Kis Tündér (még lehet, hogy Nudli lesz a vége), ő Rita alteregója. Az ötletet azt hiszem worsitól hallottam először, és egyelőre úgy tűnik, működik.

Cuccnyilvántartás

Szerencsére nagyon kevés dolgot kellett vennünk Nudlinak. A nagyobb bútorokat a FB-os felhívásomra egy nap alatt dobták össze az ismerősök: az ágyat és a pelenkázót ajándékba kaptuk, a járókát kölcsön. Kaptunk kölcsön hurcikendőt is, bár azt a pont most adtam vissza, mert szeptemberben jön a következő baba náluk. A vicces az, hogy ugyanaznap kaptam mástól egy másikat, amit visszaadok, ha jön esetleg egy negyedik gyerek.
Ezen kívül rengeteg ruhát kaptunk szerencsére, több forrásból is. Ezek többnyire monogrammozva vannak, de azért ebben nem bíztam. Szóval azt a módszert találtam ki, hogy a cuccokat lefotózom egy-egy névtáblával együtt és van egy mappájuk a számítógépen.
Aztán a saját kapott cuccokat is ugyanígy lefotóztam, meg persze fel is monogrammoztam a címkéket, de ez a tuti. Főleg úgy, hogy kaptunk egy nagy doboz játékot is, meg van már valamennyi saját is.
A múlt héten szortíroztam a kinőtt 56-os ruhákat, azt pedig úgy, hogy a képeken egy képszerkesztővel áthúzgáltam amit bedobozoltam vagy bezacskóztam. Emellett pedig az összekészített motyókat felnévcímkézett zacskókba raktam és várják, hogy találkozzak a gazdájukkal. :)

Kölcsöncuccok nyilvántartása

Minden nap valami új.

A járókában háton fekve haladt körbe-körbe. A feje középen, és mint a birkózók és egy óra keveréke, megtett három kört.
Folyik a nyála. Nem is kicsit. Főleg ha az öklét tömi a szájába, de ha kinyomja magát hasonfekvésből, akkor is.
Ha kinyomja magát hasonfekvésből, iszonyúan koncentrál. Ha valaki közben rávigyorog, visszavigyorog. Viszont a multitasking nem megy, úgyhogy a vigyor megjelenésének pillanatában lefejeli a padlót.
A hangrepertoárja döbbenetesen fejlődik. Megtanult sikoltozni. A korábbi egy-egy hangzós (óóóó, áááá, úúúú) válaszolgatós játék már nem működik, most már simán dumál.
Két fő célja van: az egyik öklét a szájába, a másik kezével meg fogja a lábujjait.
Imádja az anyagokat, bármit teszek a járóka rácsára, az előbb-utóbb bent végzi, lehetőleg a fején vagy a szájában.
Kapott egy színes játszószőnyeget, azon is nagyon szeret hason nézelődni.
[innen kb. július]
Nagyon szépen fog. A cumiját három ujjal távolítja el a szájából, visszatenni néha sikerül úgy, hogy a kezével arrébb húzza-vonja és utána rábukik fejjel.
Fog és húz. És ráz. És magyaráz neki.
Megvolt az első lábujjevés.
Szájpuki: pipa. (Fújja ki a levegőt és közben a szájával szórakozik, úgy, hogy Jajj, öcsém, nemár és legyintés.)
Legördült a játszószőnyegéről. Vagy hármat kellett hozzá fordulni.
A gyorsúszás menne: szoptatás közben a fenti karjával malomkörzött, a mellkasomon minden körben végigsimítva.
Egyébként olyan, mint egy kismacska: taperol, dagaszt, markol (jaj), karmol (mégjajjabb) evés közben. Ez ellen már próbálkoztam sok mindennel, egyelőre az anyagpelenka a legjobb, ebbe csomagolom a kezét.
Újabban megvan a négykézláb egy része: láb oké, kéz majdnem tökéletes, de a fej továbbra is a takarón. Szóval arcon csúszva halad.
Az anyagmánia továbbfejlesztése, hogy időként simán letakarom a fejét is egy pelenkával és lehet szabadulóművészest játszani. Háton már 2 mp a szintideje, hason úgy másfél perc. Emellett lehet még simán végigsimítani vele fejtől lábig, azt is imádja, kacag tőle.

És ma öt hónapos. És tegnap megvolt az első négykézláb. Kicsit kacsa, kicsit szétesős, de felemelte a fejét is.

Az alvásról

Mostanában az van, hogy zavarjuk a gyereket. Mármint kifejezetten nem kér az altatásból. Vagy egyszerűen elalszik, ott ahol épp van, pl. a járókában, vagy ha nem, akkor ott ahol van, felhúzza magát. Ekkor meg kell nyugtatni, kézben, majd letenni, és lehetőleg elhagyni a helységet, de úgy, hogy hallja, hogy ott vagyunk a közelben (berakni egy mosást, zuhanyozni, ilyenek), majd elalszik.
Ezt ki lehet cselezni úgy is, hogy fekve szoptatok a játszószőnyegén és egy jó lélektani pillanatban mell-cumi cserét hajtok végre, ekkor kerülgethetjük a szőnyegen.
Napközben a babakocsiban is jókat alszik, de ha hazaérünk, ritkán alszik tovább, mint 20 perc.
Kb. két hete nem állítok vekkert éjszakára, mert többnyire már ébred magától enni, úgy három felé. Ami van, hogy kettő, de néha négy. Általában a fejét emeli és forgatja, erre már felébredek, mivel úgy másfél méterre van a fejemtől az ágya. Így nem sír, nem ébreszti az apját.
Meg reggel is kel hét körül ébreszt. Kivéve ma, amikor 8.40-kor ébredt, ergo Peti szépen elkésett a melóból. Reggeli után van hogy azonnal visszaalszik, főleg ha nincs mozgás. Ha van, akkor megvárjuk, míg Peti elmegy dolgozni, és visszarakom aludni. Néha csatlakozom én is.

Korábban csak hason aludt, mostanában háton is, sőt, oldalt, kinyúlva, mint egy béka, teljesen szétfolyva. Keresztbe-kasul. Roppant cukin.
Ha esetleg mégis karban, szoptatás közben alszik el (nem éjjel, mert akkor aztán lerakom, alszik), felébred a hőmérsékletkülönbségre. Ezért negyven fokban is kell egy pelust a hátához fogni, majd azzal lerakni, akár a hátára. Ha mégis nyíg, két kör Tentebabára és odahajolásra megnyugszik. (Vagy nem. Olyankor felesleges próbálkozni, vissza a járókába és később újra.)

Ja, és a legjobb, amikor ébred. Úgy 90%-ban nem sír, hanem csak mocorog, forog, a fejét emelgeti. És amikor meglát, úgy vigyorog, mint a tejbetök. Olyan szívolvasztósan.

Én gyártottam: csipkés füzet

Ezen lett volna még mit kísérletezni, hogy jobb legyen a végeredmény, mert nem mindegy, hogy milyen a füzet, a festék, a csipke...

A neten talált tutorial:

És az én végeredményem. Streccs csipkét sikerült csak szerezni, azzal borítottam be a keménykötésű füzetet. A festéksprayt hobbiboltban vettem. Gondolom másra is lehetne használni ezt a technikát, de ez azóta sem történt meg. :D

Én gyártottam: ki nevet a végén társas

Oké, ez nem szigorúan vett kézimunka, de egyszerű és örültek neki a lányok, mert az ő nevető fotóik vannak rajta (most cenzúrázva). Ki nevet a végén társas. Azóta már rájöttem, hogy a kezdőnégyzet nem jó helyen van, de majd a következő jó lesz. :D
A bábuk egy kreatív boltból vannak, a tok is. A mappa egy papírírószerből. Kinyomtattam, lamináltattam, ennyi.

Egyébként csináltam olyat is, szintén az unokahúgaimnak ajándékba, hogy összeállítottam egy-egy foglalkoztatókönyvet nekik. Az melósabb volt, mert össze kellett válogatni, volt amit magyarítani kellett, nyomtatás, spiráloztatás. A címlapra a nevük és az óvodai jelük került.

Járhatnék győzelmi táncot is, de..

... inkább csak üzenem mindenkinek* aki szerint nem elég, nem elég zsíros és vagy biztos nagyon vizes a tejem, hogy a kölök most kakált zöldet**, ami a védőnők szerint az anyatejes túletetés jele (de ez baromság egyébként), valamint 170 g-t hízott csüt-vas, mert épp olyanja volt. Csókolom! :D

* védőnő, gyerekorvos, némely idősebb nőrokonok
** a zöld az inkább csak szürkészöld, de azért elég vicces.

(Én kérek elnézést.)

Egyébként kedden megkapta végre a négyhónapos oltását, az öthónapost meg eltoltuk a hatodikra, hogy ne kelljen egyfolytában a dokihoz járnom. A súlyával végre nem kötözködtek.

A múlt hétvégén újabb idősebb nőrokonhoz szerencsém, aki szerint nem hasonlítok anyámra, mert
- tudok szoptatni
- lassan szültem
Anyám nem tudott szoptatni, a nőrokon sem, valamint a nagyanyám sem. Ellenben mindhárman villámszülők voltak. Vagy hamar elfelejtették, hogy is volt. Mindegy, amúgy is tudjuk már, hogy anyám biztos forogna a sírjában.... én meg nem húzom fel magam rajtuk. Ámen.