Még gimis koromban voltam egy prózamondó versenyen, a Ratkó József prózamondón. Nagyon szerettem a szöveget, amit mondtam, még most is kb. fejből tudom. Van egy pár mondat, ami különösen hatásos kép
"Ha egy mozdulatba akarnám fogni az egész eddigi életemet, hát jobban, szemléletesebben nem is tudnám, csak így: Egy magas, sovány gyerek ül egy sámlin a félhomályban, felső-testével kicsit hátrahúzódva, jobb karját kifele fordított tenyérrel magasan a feje elé emelve…" (Ratkó József: Félkenyér csillag)
Ha most magamat akarnám egy ilyen képpel leírni, ez lenne:
Egy szőke, félmeztelen fiatal nő ül egy ringó fotelban, karjában egy félig alvó, félig szopó csecsemővel, kettejük egy pokrócba bugyolálva. A nő arcán révedező mosoly, egyik pillanatban a gyermeket nézi, a másikban az ekönyv olvasót. Ringatja magukat a félhomályban. A nő férje a közelben motoszkál, rájuk-rájuk pillant. Finom illatok szállnak, készül a vacsora. (Bátki Anna Izolda: Boldogság)
No comments:
Post a Comment