Jó, szóval hallottam csomó mindent, ami miatt lehet(ne) parázni terhesség alatt/előtt/után. De az a kifejezés, hogy "kiforduló köldök", ez az egyik legszőrborzolóbb dolog, amit hallottam. Eleve elég mély köldököm van, és olyan, mintha belülről néznénk egy elkötött lufi-szájat. Még én sem szeretek belenyúlni, érzékeny, nem fáj, de nagyon nem jó érzés. És ahogy elképzeltem, hogy mondjuk a vége kifelé áll, és ahhoz fog minden ruha dörzsölődni... Brrrr.
Amikor látványosan elkezdett nőni a hasam, folyton azt néztem, még mennyi van belőle, ki fog-e fordulni, szét fog-e húzódni. A köldököm környékén a bőr kicsit más színű, és ez viszketett a legjobban, de szerencsére ez utóbbit a napi egyszeri körömvirágkrémes kenegetés elmulasztotta. A köldököm még mindig megvan. Most kicsit széthúzódóbb, nyilván nem olyan mély, és belenyúlkálni továbbra sem fogok, de nem vészesen érzékeny, sokkal rosszabbra számítottam. Talán már erre a két (?) hétre így is marad.
(Csütörtökön a CTG-n a másik lánynak, aki ott volt velem egy időben, tökéletesen ki volt lapulva a köldöke, úgy széthúzódott a bőr rajta, hogy csak az eltérő bőrszín miatt látszott, hogy hol van/volt neki. Na, ez sem volt semmi látvány. :D)
Monday, February 16, 2015
Sunday, February 15, 2015
Dokik, 36. és 37. hét
36. héten először diabetológia. A 35. heti rutin labor eredményeivel elégedettek, bár picit paráztam, mert ketont (acetont) találtak a vizeletemben, ami elvileg az éhező szervezet jele... Csak legyintettek, hogy hát éhgyomri volt, nem? Hát ja. Főleg, hogy fél 9-re mentem a nőgyógyászhoz, aki akkor adott beutalót a laborba, és 9-kor vették le a vért, nekem meg elvileg nyolcig meg kéne reggeliznem. Szóval kopogott a szemem.
A vizeletet vinni kellett, ami elvileg azért vicces, mert nyilván tele lesz baktériumokkal a szállításra használt üveg miatt, szóval a 3+-es eredmény nem jelent semmit.
Szerdán jött a védőnő, gyorstalpaló szülésből és szoptatásból. Szerencsére túl sok újdonságot nem mondott, kivéve talán azt, hogy a hazaérés utáni első két napban jön ő is meg a gyerekdoki is.
37. hét elején megint diabetológia. A vérnyomásom továbbra is tankönyvi (gondolom utána visszaállok a 90/60-ra), a súlyom 87,3 (ezzel elégedettek), viszont valami vese értékem magasabb, mint a normál, de még határon belül, egyelőre nem kell aggódni, mindenesetre megismétlik a vizsgálatot. Ez elvileg attól lehet, hogy sok fehérjét eszem. Szóval bármit eszek, az valamit felborít. :D
Rákérdeztem a málnalevélteára, amit a védőnő javasolt volna, ha nem vagyok cukros. Kiröhögtek, hogy az már megint mi, és hagyjuk már a védőnők marhaságait. Na, mindegy, utánaolvastam, tényleg nem javasolják cukorbetegeknek.
Szülés alatt ihatok gyümölcslevet, meg ehetek szőlőcukrot, ha hagyják, mivel ez komoly fizikai megterhelés, szóval nem baj, ha több CH-t veszek magamhoz. Szülés után másnap reggelizzek rendesen, majd mérjek vércukrot. Terhelés hat héttel később, otthon kell meginni a löttyöt, és csak bemenni két órával későbbre, hogy akkor vegyenek vért.
Szerdán ultrahang. A hasam a mászkálástól jó keményre szokott váltani, és így volt ez odafelé menet is. Szegény kölöknek egy pici mozgástere sem volt, szóval most nem tudott tiltakozni az abúzálás ellen. Minden értéke remek, a lepény fiatalos, a köldökzsinórban jó a flow (:D), őkisasszonysága meg saccperkábé 2900 gramm. Cuki ufóka, kezei a feje előtt, továbbra is fejjel lefelé. És tök vicces, hogy alig pár hete (na jó, hónapja) még csak a köldököm alatt húzgálták a műszer fejét, most meg nagy ívben az egészen, az aljától a tetejéig.
Megdicsértek, hogy ügyesen diétázom, mert tökéletesen átlagos a magzatvíz és a kölök súlya is. Ezt nagyon jó volt hallani, egész nap vigyorogtam tőle.
Csütörtökön mentem CTG-re. Mivel az Auróra utcai épületet épp szétverik, így valami ideiglenes helységben üldögéltem több mint fél órát a két gumiszalaggal meg érzékelővel a hasamon. A kölök pulzusa úgy 140, kivéve, mikor mozog, mert akkor 170-ig is felmegy. Már ha hajlandó megmoccanni. Nem nagyon akart, így az asszisztens nyomkodta-rázogatta a hasam. Előtte kérdezte, mi lenne, ha ennék egy kis csokit. :D Amikor mozog, akkor egyébként nyomkodni kell egy gombot, így látszik, hogy a pulzusemelkedése oké, meg hogy a méhösszehúzódás az nem fájás, hanem a rugdosás....
A korábbi vizeletvizsgálatos 3+ mellé ott helyben is csináltak egy gyorstesztet, ez negatív. A streptococcus és egyéb mindenfélék is negatívak, sőt, ellenanyagot sem termelek, szóval azonos rh-jú a vérünk.
A doki szerint: lassan pakoljak össze, de rohanni még nem kell, a gyerek jön lejjebb, az már látszik, de egyelőre ennyi. Ja, és még "szögezzük le, hogy a gyerek jól van, maga meg egészséges". Egyébként érezzem jól magam, a vérvételes lilafoltom pedig gyönyörű, ő is megmutatta a magáét. Köv. CTG szerdán.
A vizeletet vinni kellett, ami elvileg azért vicces, mert nyilván tele lesz baktériumokkal a szállításra használt üveg miatt, szóval a 3+-es eredmény nem jelent semmit.
Szerdán jött a védőnő, gyorstalpaló szülésből és szoptatásból. Szerencsére túl sok újdonságot nem mondott, kivéve talán azt, hogy a hazaérés utáni első két napban jön ő is meg a gyerekdoki is.
37. hét elején megint diabetológia. A vérnyomásom továbbra is tankönyvi (gondolom utána visszaállok a 90/60-ra), a súlyom 87,3 (ezzel elégedettek), viszont valami vese értékem magasabb, mint a normál, de még határon belül, egyelőre nem kell aggódni, mindenesetre megismétlik a vizsgálatot. Ez elvileg attól lehet, hogy sok fehérjét eszem. Szóval bármit eszek, az valamit felborít. :D
Rákérdeztem a málnalevélteára, amit a védőnő javasolt volna, ha nem vagyok cukros. Kiröhögtek, hogy az már megint mi, és hagyjuk már a védőnők marhaságait. Na, mindegy, utánaolvastam, tényleg nem javasolják cukorbetegeknek.
Szülés alatt ihatok gyümölcslevet, meg ehetek szőlőcukrot, ha hagyják, mivel ez komoly fizikai megterhelés, szóval nem baj, ha több CH-t veszek magamhoz. Szülés után másnap reggelizzek rendesen, majd mérjek vércukrot. Terhelés hat héttel később, otthon kell meginni a löttyöt, és csak bemenni két órával későbbre, hogy akkor vegyenek vért.
Szerdán ultrahang. A hasam a mászkálástól jó keményre szokott váltani, és így volt ez odafelé menet is. Szegény kölöknek egy pici mozgástere sem volt, szóval most nem tudott tiltakozni az abúzálás ellen. Minden értéke remek, a lepény fiatalos, a köldökzsinórban jó a flow (:D), őkisasszonysága meg saccperkábé 2900 gramm. Cuki ufóka, kezei a feje előtt, továbbra is fejjel lefelé. És tök vicces, hogy alig pár hete (na jó, hónapja) még csak a köldököm alatt húzgálták a műszer fejét, most meg nagy ívben az egészen, az aljától a tetejéig.
Megdicsértek, hogy ügyesen diétázom, mert tökéletesen átlagos a magzatvíz és a kölök súlya is. Ezt nagyon jó volt hallani, egész nap vigyorogtam tőle.
Csütörtökön mentem CTG-re. Mivel az Auróra utcai épületet épp szétverik, így valami ideiglenes helységben üldögéltem több mint fél órát a két gumiszalaggal meg érzékelővel a hasamon. A kölök pulzusa úgy 140, kivéve, mikor mozog, mert akkor 170-ig is felmegy. Már ha hajlandó megmoccanni. Nem nagyon akart, így az asszisztens nyomkodta-rázogatta a hasam. Előtte kérdezte, mi lenne, ha ennék egy kis csokit. :D Amikor mozog, akkor egyébként nyomkodni kell egy gombot, így látszik, hogy a pulzusemelkedése oké, meg hogy a méhösszehúzódás az nem fájás, hanem a rugdosás....
A korábbi vizeletvizsgálatos 3+ mellé ott helyben is csináltak egy gyorstesztet, ez negatív. A streptococcus és egyéb mindenfélék is negatívak, sőt, ellenanyagot sem termelek, szóval azonos rh-jú a vérünk.
A doki szerint: lassan pakoljak össze, de rohanni még nem kell, a gyerek jön lejjebb, az már látszik, de egyelőre ennyi. Ja, és még "szögezzük le, hogy a gyerek jól van, maga meg egészséges". Egyébként érezzem jól magam, a vérvételes lilafoltom pedig gyönyörű, ő is megmutatta a magáét. Köv. CTG szerdán.
Tuesday, February 10, 2015
Csak röviden.
Példaképeim a teknős és a pingvin. Lehetőleg egyszerre, vagy legalábbis keresztezve őket.
Ülni rossz. Néha feküdni is. Perpetuum mobile.
Tökre szerettem, évekig csak ágyrácson és matracon aludtam. De most nagyon örülök, hogy olyan ágyat vettünk, ami 1, ágyneműtartós, szóval sok cucc elfér benne 2, pont ülésmagas és egy jól irányzott láblendítéssel oldalfekvésből már az ágy szélén tudok ülni.
Zöldborsóleves! <3
Igen, leesett. Még délelőtt.
Az asztal messze van. Igen, leettem magam. Igen, annak ellenére, hogy kézzel eszem. És még az asztal alatt nem is láttad, mi van.
Azon, hogy mindkét kismama-melegítőnadrágom a mosásban van, nem segít, ha azt ismételgetem, hogy "Nem jön rám semmi!". A bőgés sem. Ezt a fejét fogó másik énem is megmondta.
Az a "holnap" még csak két napja volt!
"Ezt már féllábon is!" Nem, féllábon semmiképp. A nadrágvételhez is másodpercekig egyensúlyozok. Vagy leülök.
37. hét. Hétfő óta nem lenne koraszülött, ha megszületne. :)
Ülni rossz. Néha feküdni is. Perpetuum mobile.
Tökre szerettem, évekig csak ágyrácson és matracon aludtam. De most nagyon örülök, hogy olyan ágyat vettünk, ami 1, ágyneműtartós, szóval sok cucc elfér benne 2, pont ülésmagas és egy jól irányzott láblendítéssel oldalfekvésből már az ágy szélén tudok ülni.
Zöldborsóleves! <3
Igen, leesett. Még délelőtt.
Az asztal messze van. Igen, leettem magam. Igen, annak ellenére, hogy kézzel eszem. És még az asztal alatt nem is láttad, mi van.
Azon, hogy mindkét kismama-melegítőnadrágom a mosásban van, nem segít, ha azt ismételgetem, hogy "Nem jön rám semmi!". A bőgés sem. Ezt a fejét fogó másik énem is megmondta.
Az a "holnap" még csak két napja volt!
"Ezt már féllábon is!" Nem, féllábon semmiképp. A nadrágvételhez is másodpercekig egyensúlyozok. Vagy leülök.
37. hét. Hétfő óta nem lenne koraszülött, ha megszületne. :)
Saturday, February 7, 2015
Mondatok.
Apám egyszer rosszkor kérdezte meg, mikor lesz már gyerekem. Épp még csak pasim sem volt. Bőgve-üvöltve meséltem el neki, hogy mennyire tapintatlan, hogy belegondolhatna, hogy mondjuk akarok gyereket, csak nincs kinek, nincs hová, nincs miből. Utána nem kérdezte meg többet.
Az egyik nagynéném kedvenc fordulata az xy (anyukád, püspök nagybátyád) forogna a sírjában, ha tudná, hogy... Pedig sokszor semmi köze hozzá, vagy anyukám tökre tojna rá, vagy csak elfogadná a döntésemet. A nagybácsi meg valszeg rajta is ki lenne akadva, de mindegy.
Szóval van egy csomó olyan halál tapintatlan mondat, amire gyúrni kell előre. Lista. Kérdésként megfogalmazva, hogy a kioktató, lesajnáló, én-jobban-tudom él lemaradjon.
- Miért nincs/nem volt egyházi esküvőtök/keresztelitek meg a gyereket?
- Mert nem járunk templomba, nem gyónunk, csak azért pedig nem fogunk úgy tenni, mintha gyakorló katolikusok lennénk, hogy lehessen.
- Ti jártok rendszeresen templomba, áldoztok-gyóntok? Akkor?
- Miért nincs választott orvosod?
- Mert fizetem a TB-t. 150e Ft-on sem lehet biztonságot venni. És egyébként tök elégedett vagyok a TB nyújtotta ellátással. A nyóckerben, igen.
Szinte bármire:
- Köszönjük, megoldjuk.
- Pont olyan alaposan végiggondoltuk, ahogyan valószínűleg ti is végiggondoltok minden fontos döntéseteket.
- Nagyon kedves, hogy aggódtok, de megoldjuk/minden rendben. (Pl.: szoptatás téma vadidegenekkel.)
- Ne haragudj, de ez magánügy.
- Ne haragudj, de ez az én döntésem.
- Ne haragudj, de ezt nem szeretném megvitatni.
Javaslatok jöhetnek.
Az egyik nagynéném kedvenc fordulata az xy (anyukád, püspök nagybátyád) forogna a sírjában, ha tudná, hogy... Pedig sokszor semmi köze hozzá, vagy anyukám tökre tojna rá, vagy csak elfogadná a döntésemet. A nagybácsi meg valszeg rajta is ki lenne akadva, de mindegy.
Szóval van egy csomó olyan halál tapintatlan mondat, amire gyúrni kell előre. Lista. Kérdésként megfogalmazva, hogy a kioktató, lesajnáló, én-jobban-tudom él lemaradjon.
- Miért nincs/nem volt egyházi esküvőtök/keresztelitek meg a gyereket?
- Mert nem járunk templomba, nem gyónunk, csak azért pedig nem fogunk úgy tenni, mintha gyakorló katolikusok lennénk, hogy lehessen.
- Ti jártok rendszeresen templomba, áldoztok-gyóntok? Akkor?
- Miért nincs választott orvosod?
- Mert fizetem a TB-t. 150e Ft-on sem lehet biztonságot venni. És egyébként tök elégedett vagyok a TB nyújtotta ellátással. A nyóckerben, igen.
Szinte bármire:
- Köszönjük, megoldjuk.
- Pont olyan alaposan végiggondoltuk, ahogyan valószínűleg ti is végiggondoltok minden fontos döntéseteket.
- Nagyon kedves, hogy aggódtok, de megoldjuk/minden rendben. (Pl.: szoptatás téma vadidegenekkel.)
- Ne haragudj, de ez magánügy.
- Ne haragudj, de ez az én döntésem.
- Ne haragudj, de ezt nem szeretném megvitatni.
Javaslatok jöhetnek.
Thursday, February 5, 2015
Szalad és mégis áll.
Szaladnak a napok, de valahogy mégis áll az idő. Eszem, akár napközben is alszom 2-3 órákat, napi kb. egy programpontot próbálok bevállalni, olvasok, pihenek. Olyan, mintha fel lennék függesztve az időben. A hasam hatalmas. Most, hogy már csak kicsit több mint 3 hét van (elvileg) hátra, olyan, mintha 1, mindig is terhes lettem volna, 2, sose lenne vége. Ami persze marhaság, de ilyen érzés.
Sunday, February 1, 2015
Az alvásról, megint
Karácsony táján kezdődött, a megfázással, meg az újfenti pisilni rohangászást kiegészítő, az éhesség miatt rugdaló kölökkel: többször keltem éjjel. Néha enni is kellett, néha csak elbotorkálni a fürdőig, meg inni, néha forró zuhanyozni, hogy meg ne fulladjak.
Aztán többet/mást ettem vacsira, az éhséglázadás elmúlt, a náthám is elmúlt, a felébredés maradt. 2,5-3 óránként ébredek. Pisilek, iszom, visszavackolok, elalszom, kelek újra. Majd kelek fél nyolckor, reggelizni. Aztán vagy van lehetőségem egy ráadás etapra napközben, vagy nincs. De egyébként is jóval felületesebben alszom, tegnap meg is lepődtem, mert kb. kiájultam este 9 után olvasás közben, és olyan mélyen aludtam, hogy még arra is csak épp, hogy kinyitottam a szemem, hogy Peti megmérte a vércukrom (mielőtt leragadt a szemem, mondtam, hogy szóljon fél óra múlva, mert mérnem kéne), aztán még egy órát aludtam ugyanígy. Az ágyba kapott pótvacsira felébredtem, szó se róla. :D
Úgy két hete nem megy már az odabújok a hátához c. manőver, a bal oldalamon alszom, magas párnával a fejem alatt, közepes kitömöttel a hasam-mellkasom alatt/mellett támasztékul, nagy kitömöttel a felhúzott térdeim között. Két kelés közben ritkán váltok pózt, bár néha a hátamon ébredek.
Elvileg háton nem annyira jó feküdni, mert valami ért elnyom így a kölök. Lehet benne valami, mert néha ha a hátamon fekszem, látszik, hogy erőlködik a keringésem, a hasamon látszik! a pulzusom... Szóval ezt nem csinálom inkább.
Aztán többet/mást ettem vacsira, az éhséglázadás elmúlt, a náthám is elmúlt, a felébredés maradt. 2,5-3 óránként ébredek. Pisilek, iszom, visszavackolok, elalszom, kelek újra. Majd kelek fél nyolckor, reggelizni. Aztán vagy van lehetőségem egy ráadás etapra napközben, vagy nincs. De egyébként is jóval felületesebben alszom, tegnap meg is lepődtem, mert kb. kiájultam este 9 után olvasás közben, és olyan mélyen aludtam, hogy még arra is csak épp, hogy kinyitottam a szemem, hogy Peti megmérte a vércukrom (mielőtt leragadt a szemem, mondtam, hogy szóljon fél óra múlva, mert mérnem kéne), aztán még egy órát aludtam ugyanígy. Az ágyba kapott pótvacsira felébredtem, szó se róla. :D
Úgy két hete nem megy már az odabújok a hátához c. manőver, a bal oldalamon alszom, magas párnával a fejem alatt, közepes kitömöttel a hasam-mellkasom alatt/mellett támasztékul, nagy kitömöttel a felhúzott térdeim között. Két kelés közben ritkán váltok pózt, bár néha a hátamon ébredek.
Elvileg háton nem annyira jó feküdni, mert valami ért elnyom így a kölök. Lehet benne valami, mert néha ha a hátamon fekszem, látszik, hogy erőlködik a keringésem, a hasamon látszik! a pulzusom... Szóval ezt nem csinálom inkább.
Tuesday, January 27, 2015
Csuklik és fáj.
Csuklik. Elég sokat, szegénykém. Nagyon vicces érzés. Elseje óta kb. minden nap legalább egyszer csuklott úgy 2-5 percig, de volt, hogy háromszor is. Ez kívülről hol látványosabb, hol nem annyira, és elvileg teljesen oké, de néha nekem sem annyira remek érzés.
Egyébként meg az elmúlt két hét nem volt annyira jó. Nyom a kölök. Hol jobban, hol kevésbé, de nyom. [Innen kicsit T(oo)M(uch)I(nfo), szóval akit nem érdekel/bírja, ne olvassa.] Nem vagyok egy doki, de briliánsan levontam a következtetést, hogy 1, ez nem aranyér, 2, a kölök nyomja a szöveteimet és ereimet a medencémben, és egyszerűen ez fáj. Néha annyira, hogy kb. nem bírok elindulni felállás után. Az első pár napi közepes pánik után (bakker, ezt így még hat hétig??) elkezdtem kísérletezni, és most már egészen oké a dolog. Az alábbi dolgok egyike, másika vagy mindegyike segített:
- Kriston-féle intimtorna (különös tekintettel a bemelegítés háton fekszik felhúzott lábakkal és nyit-zár a térdekkel részére)
- hideg-meleg váltózuhany
- csak és kizárólag szétvetett lábakkal ülni
- ha lehet, hátradőlve ülni
- gyakran felkelni ülésből
- alváskor oldalt, keményre tömött párnával a térdeim között feküdni (plusz még az a 3 másik párna, amivel kitámasztom magam)
- napi többször fél perc négykézláb, de könyökön, szóval a medence van a legmagasabban. Ez gyakorlatilag a Kriston-féle khmmm.... öblögetés, aminek nagyon hülye neve van, és annyi a lényege, hogy a vérkeringés meglóduljon.
Hát, kb. ennyi. A diéta óta ez az első komolyabban teher rész.
Egyébként meg az elmúlt két hét nem volt annyira jó. Nyom a kölök. Hol jobban, hol kevésbé, de nyom. [Innen kicsit T(oo)M(uch)I(nfo), szóval akit nem érdekel/bírja, ne olvassa.] Nem vagyok egy doki, de briliánsan levontam a következtetést, hogy 1, ez nem aranyér, 2, a kölök nyomja a szöveteimet és ereimet a medencémben, és egyszerűen ez fáj. Néha annyira, hogy kb. nem bírok elindulni felállás után. Az első pár napi közepes pánik után (bakker, ezt így még hat hétig??) elkezdtem kísérletezni, és most már egészen oké a dolog. Az alábbi dolgok egyike, másika vagy mindegyike segített:
- Kriston-féle intimtorna (különös tekintettel a bemelegítés háton fekszik felhúzott lábakkal és nyit-zár a térdekkel részére)
- hideg-meleg váltózuhany
- csak és kizárólag szétvetett lábakkal ülni
- ha lehet, hátradőlve ülni
- gyakran felkelni ülésből
- alváskor oldalt, keményre tömött párnával a térdeim között feküdni (plusz még az a 3 másik párna, amivel kitámasztom magam)
- napi többször fél perc négykézláb, de könyökön, szóval a medence van a legmagasabban. Ez gyakorlatilag a Kriston-féle khmmm.... öblögetés, aminek nagyon hülye neve van, és annyi a lényege, hogy a vérkeringés meglóduljon.
Hát, kb. ennyi. A diéta óta ez az első komolyabban teher rész.
Némi terhelés.
Szegény kölök alaposan megkapta múlt héten az ívet.
Szerdán moziban voltam, Big Hero 6, hát, hangos volt, alienezett. Meg végigülni sem volt annyira kényelmes.
Csütörtökön a karácsonyra kapott színházjegyeinkkel voltunk a Karinthy Színházban a Nők c. darabon. A szünetben leült mögénk Karinthy Márton, ez elég vicces volt. A darab a második vh. alatt játszódott, igaz, hogy egy bérházban és a pincéjében, de időnként lövöldöztek, meg repülők bombáztak. Remek volt. A közönség nagy része nyugdíjas volt, egy néni oda is jött hozzám, míg Peti a kabátokat hozta, hogy mikorra várom és hogy kislány vagy kisfiú. Meg hogy hogy bírtam a hangoskodást, és képzeljem, ő ezt személyesen is átélte, és üdvözli a gyermeket, ha megszületik.
Pénteken délelőtt voltunk ultrahangon. A gyermek szépen nő, kb. 2,3 kg, és továbbra is gyűlöli az ultrahangot. Háton feküdtem, a hasam jobbra-balra rengett, ugrált. Aztán a kölök nekiállt csuklani, így fel-le is remegett a hasam, szép szabályos ütemben. A képen is jól látszott, ahogy szegénykémnek rándul össze a kicsi hasa minden csuklásnál. Aztán a lábát felhúzta a fejéig, ami nem annyira jó stratégia a csuklás elmulasztására, és nem elég, hogy a csuklás miatt a szívverését képtelenség volt rendesen mérni, a köldökzsinórt is rugdosta. Mi - empatikus szülőkként - röhögtünk. Végül kb. mindent lemértek, minden jó. Este mentem vezetni, majd Petiék céges partijára egy kaszinóba. Nem is tudom, hogy gondoltam. Először is, svédasztal volt. Volt saláta meg hús, meg lelegeltem a gyümölcsdíszeket, viszont álló asztalok voltak. Kac-kac. Találtam egy fedett radiátort, oda letelepedtem, és három villa elhasználásával sikerült megvacsoráznom. Egyszerűen kiestek a kezemből... Aztán nem maradtunk sokáig, mert a mélynyomótól rengett a mindenem, nemcsak a tüdőm vibrált, hanem a hasamban a víz is, a kölök is nekiállt ugrálni, szóval végül is vacsiztunk egy jót és ennyi.
Szombaton pedig megint színházban voltunk, a Tótékon. Igen, rettentő humoros vagyok, ez az én karácsonyi ajándék ötletem volt. Nemzeti Színház. Míg eljutottunk Peti tesójához, az sem volt semmi, metrópótlás, séta, stb, keményedett a hasam, fájt, szenvedtem. Ott feküdtem kicsit, attól jobb lett. A színházban persze megint volt lövöldözés, meg kihangosítás (rádió), meg nagyon hangos zene, meg őrjöngés. (Meg rántotthús-szag. Konkrétan a színpadon sütötték...) Már az egész család engem nézett, hogy élek-e még. :D
Vasárnapra megmondtam, hogy sehová. Végül csak ebédelni mentünk, ott meg majd 45 percet vártunk a kajára, azt hittem, éhen halok, mert eleve csúsztak a kajaidőpontok...
Szerdán moziban voltam, Big Hero 6, hát, hangos volt, alienezett. Meg végigülni sem volt annyira kényelmes.
Csütörtökön a karácsonyra kapott színházjegyeinkkel voltunk a Karinthy Színházban a Nők c. darabon. A szünetben leült mögénk Karinthy Márton, ez elég vicces volt. A darab a második vh. alatt játszódott, igaz, hogy egy bérházban és a pincéjében, de időnként lövöldöztek, meg repülők bombáztak. Remek volt. A közönség nagy része nyugdíjas volt, egy néni oda is jött hozzám, míg Peti a kabátokat hozta, hogy mikorra várom és hogy kislány vagy kisfiú. Meg hogy hogy bírtam a hangoskodást, és képzeljem, ő ezt személyesen is átélte, és üdvözli a gyermeket, ha megszületik.
Pénteken délelőtt voltunk ultrahangon. A gyermek szépen nő, kb. 2,3 kg, és továbbra is gyűlöli az ultrahangot. Háton feküdtem, a hasam jobbra-balra rengett, ugrált. Aztán a kölök nekiállt csuklani, így fel-le is remegett a hasam, szép szabályos ütemben. A képen is jól látszott, ahogy szegénykémnek rándul össze a kicsi hasa minden csuklásnál. Aztán a lábát felhúzta a fejéig, ami nem annyira jó stratégia a csuklás elmulasztására, és nem elég, hogy a csuklás miatt a szívverését képtelenség volt rendesen mérni, a köldökzsinórt is rugdosta. Mi - empatikus szülőkként - röhögtünk. Végül kb. mindent lemértek, minden jó. Este mentem vezetni, majd Petiék céges partijára egy kaszinóba. Nem is tudom, hogy gondoltam. Először is, svédasztal volt. Volt saláta meg hús, meg lelegeltem a gyümölcsdíszeket, viszont álló asztalok voltak. Kac-kac. Találtam egy fedett radiátort, oda letelepedtem, és három villa elhasználásával sikerült megvacsoráznom. Egyszerűen kiestek a kezemből... Aztán nem maradtunk sokáig, mert a mélynyomótól rengett a mindenem, nemcsak a tüdőm vibrált, hanem a hasamban a víz is, a kölök is nekiállt ugrálni, szóval végül is vacsiztunk egy jót és ennyi.
Szombaton pedig megint színházban voltunk, a Tótékon. Igen, rettentő humoros vagyok, ez az én karácsonyi ajándék ötletem volt. Nemzeti Színház. Míg eljutottunk Peti tesójához, az sem volt semmi, metrópótlás, séta, stb, keményedett a hasam, fájt, szenvedtem. Ott feküdtem kicsit, attól jobb lett. A színházban persze megint volt lövöldözés, meg kihangosítás (rádió), meg nagyon hangos zene, meg őrjöngés. (Meg rántotthús-szag. Konkrétan a színpadon sütötték...) Már az egész család engem nézett, hogy élek-e még. :D
Vasárnapra megmondtam, hogy sehová. Végül csak ebédelni mentünk, ott meg majd 45 percet vártunk a kajára, azt hittem, éhen halok, mert eleve csúsztak a kajaidőpontok...
Thursday, January 22, 2015
Tuesday, January 20, 2015
Pótlás - új év
Az új évet megint rögtön a dokikkal kezdtem. Védőnő, diabetológia hétfőn, csütörtökön nőgyógyász.
A védőnőnek mondtam, hogy fáj ez-az, de nem nagyon tudott rá mit mondani. A diabetológiás NASA mérleg szerint híztam 30 dekát, büszkék voltak rám. Az értékeim továbbra is jók, úgyhogy hurrá. A nőgyógyász már a 35. heti vérvétellel foglalkozott, ez már elég komolyan hangzik. Meg van már időpontom a szívhang és fájástevékenység mérős vizsgálatra is, anyám, borogass. :D
Továbbra is járok vezetni, elvileg 3-4 hét és mehetek vizsgázni.
Peti a szombati munkanap után vasárnap kiutazott Németországba, csütörtökig. Ez azért elég parás volt nekem, nem nagyon akartam egyedül maradni, meg reméltem, hogy a kisasszony nem az apja nélkül akar megérkezni. Attól azért elég rendesen bedühödtem volna. De szerencsére semmi ilyesmi nem történt. :)
A védőnőnek mondtam, hogy fáj ez-az, de nem nagyon tudott rá mit mondani. A diabetológiás NASA mérleg szerint híztam 30 dekát, büszkék voltak rám. Az értékeim továbbra is jók, úgyhogy hurrá. A nőgyógyász már a 35. heti vérvétellel foglalkozott, ez már elég komolyan hangzik. Meg van már időpontom a szívhang és fájástevékenység mérős vizsgálatra is, anyám, borogass. :D
Továbbra is járok vezetni, elvileg 3-4 hét és mehetek vizsgázni.
Peti a szombati munkanap után vasárnap kiutazott Németországba, csütörtökig. Ez azért elég parás volt nekem, nem nagyon akartam egyedül maradni, meg reméltem, hogy a kisasszony nem az apja nélkül akar megérkezni. Attól azért elég rendesen bedühödtem volna. De szerencsére semmi ilyesmi nem történt. :)
Monday, January 19, 2015
Pótlás - karácsony
Sikerült a nagy csattanással járó viharban szépen eláznunk, és még akkor nem is volt gond. Csak a combomon volt vizes a farmerem, hazaérve bebugyoláltam magam, de ez kevésnek bizonyult, forró fürdő kellett volna...
Másnap (vasárnap) lementünk Ráckevére. Ott már náthásodtam. Odafelé nem volt gond a HÉV-vel, de visszafelé egy állat volt a vezető, mivel nem voltunk sokan a HÉV-en, nyomta neki, mint a meszes. Ülésen pattogni 30 hetes terhesen pedig nem vicces, picit sem. Úgyhogy álltam. És próbáltam rúgózni. Szólni kellett volna, hogy ezt most miért? Ment mint az ökör, majd állt a megállókban percekig. Vágóhídról már taxival mentünk, annyira nem voltam jól.
Hétfőre aztán kidőltem. Köhögés, takonykór, ami kell. Éjszaka alig bírtam aludni, mert egy idő után a szájon át légzéstől kiszáradt a torkom, fuldokoltam. 3 felé ébredtem, enni is kellett, 3-4 óránként álltam be a zuhany alá. hogy a gőztől kicsit jobb legyen.
Szegény családom is így járt emiatt. A bátyám jött fel karácsonyra és a szüleimnél lett volna a kései vacsora, de így aztán kénytelenek voltak összepakolni az egész karácsonyi menüt, és átcuccolni hozzánk. Nekem volt káposzta, a többire csorgathattam a nyálam. Egyébként kb. ezerszer ettem káposztát, mert az egyszerűség kedvéért mindenkinek az t mondtam, hogy azt ehetek. :D
25-én Peti nővéréék mentek Ajkára, így velük mentünk, majd Ajkára lejöttek értünk a szülei. Többnyire ott is házon belül voltam, lassan javultam. Hétvégén disznóvágás is volt, abból sem sikerült kivennem a részemet. A hazatérést követően is főleg pihentem, a köhögés nehezen múlt. A szilvesztert otthon töltöttük, micsoda meglepetés. :) Utána még volt egy utolsó gofriparti, és vége is volt a két hetes (beteg)szabinak.
Megfázásra cukormentes és kismamakompatibilis gyógyszerek:
- Tantum Verde
- Nózi orrstift
- Wick vaporub
- izlandi zuzmó szopogatótabletta, köhögésre
- Unguentum nasale orrkrém
- tea, sós víz
Másnap (vasárnap) lementünk Ráckevére. Ott már náthásodtam. Odafelé nem volt gond a HÉV-vel, de visszafelé egy állat volt a vezető, mivel nem voltunk sokan a HÉV-en, nyomta neki, mint a meszes. Ülésen pattogni 30 hetes terhesen pedig nem vicces, picit sem. Úgyhogy álltam. És próbáltam rúgózni. Szólni kellett volna, hogy ezt most miért? Ment mint az ökör, majd állt a megállókban percekig. Vágóhídról már taxival mentünk, annyira nem voltam jól.
Hétfőre aztán kidőltem. Köhögés, takonykór, ami kell. Éjszaka alig bírtam aludni, mert egy idő után a szájon át légzéstől kiszáradt a torkom, fuldokoltam. 3 felé ébredtem, enni is kellett, 3-4 óránként álltam be a zuhany alá. hogy a gőztől kicsit jobb legyen.
Szegény családom is így járt emiatt. A bátyám jött fel karácsonyra és a szüleimnél lett volna a kései vacsora, de így aztán kénytelenek voltak összepakolni az egész karácsonyi menüt, és átcuccolni hozzánk. Nekem volt káposzta, a többire csorgathattam a nyálam. Egyébként kb. ezerszer ettem káposztát, mert az egyszerűség kedvéért mindenkinek az t mondtam, hogy azt ehetek. :D
25-én Peti nővéréék mentek Ajkára, így velük mentünk, majd Ajkára lejöttek értünk a szülei. Többnyire ott is házon belül voltam, lassan javultam. Hétvégén disznóvágás is volt, abból sem sikerült kivennem a részemet. A hazatérést követően is főleg pihentem, a köhögés nehezen múlt. A szilvesztert otthon töltöttük, micsoda meglepetés. :) Utána még volt egy utolsó gofriparti, és vége is volt a két hetes (beteg)szabinak.
Megfázásra cukormentes és kismamakompatibilis gyógyszerek:
- Tantum Verde
- Nózi orrstift
- Wick vaporub
- izlandi zuzmó szopogatótabletta, köhögésre
- Unguentum nasale orrkrém
- tea, sós víz
Wednesday, January 14, 2015
Sunday, January 11, 2015
Karácsony előtti dokik.
Dec. 19-re várt mindenki magához: nőgyógyász, ultrahangos és diabetológus.
A nőgyógyász streptococcusra szűrt (hálistennek negatív), majd közölte, hogy Boldog karácsonyt, aztán bejglit ne egyen!
Az UH-ra még BuBival érkeztem, mert nem értem volna oda a melóból. :D A kölök nő, már másfél kilós kb., azt mondták, egy héttel nagyobbnak néz ki, mint amit számolgattak, és február 25-öt tippelték dátumnak. Az igazán fura az volt, hogy egy képernyőre már nem fér rá, eddig azért a fejétől a fenekéig látszott egyben, most meg már vagy csak a fejét, vagy csak a testét látjuk egyszerre. Az UH-s nő egyébként nagyon jófej volt, ránkvigyorgott, közölte, hogy Boldog karácsonyt, és átállt egy fél percre 4Ds képre. :)
De a legsokkolóbb a diabetológia volt. A terhességet 82 kilóval kezdtem. Mikorra kiderült, hogy cukros vagyok, 85 voltam, 11. 10-én 86,5 voltam, majd december elején 86,3. Aztán most 85,2. Nem voltak boldogok a fogyástól. Meg attól sem, hogy mondtam, hogy hajnali 3-kor ébredtem, és addig dörömbölt a gyerek, míg rohadt éhség nem tört rám, és kénytelen voltam enni valamit 4 körül. Aztán sikerült visszaaludni. Szóval kevés a kaja, amit megeszek, illetve a kalória, azaz szó szerinti idézetben: túl jól diétázom, szóval a karácsonyi szünet alatt legyek kedves dőzsölni. Ilyet persze általában nem mondanak a kismamáknak, de... szóval zsírosabb húsok, szalonna, kolbász, tejszínhab a gyümölcsökhöz, este pedig pótvacsorára pl. Macisajt, mondjuk egy almával. Hízókúra van. Nem pont így képzeltem a terhességemet. :D
A nőgyógyász streptococcusra szűrt (hálistennek negatív), majd közölte, hogy Boldog karácsonyt, aztán bejglit ne egyen!
Az UH-ra még BuBival érkeztem, mert nem értem volna oda a melóból. :D A kölök nő, már másfél kilós kb., azt mondták, egy héttel nagyobbnak néz ki, mint amit számolgattak, és február 25-öt tippelték dátumnak. Az igazán fura az volt, hogy egy képernyőre már nem fér rá, eddig azért a fejétől a fenekéig látszott egyben, most meg már vagy csak a fejét, vagy csak a testét látjuk egyszerre. Az UH-s nő egyébként nagyon jófej volt, ránkvigyorgott, közölte, hogy Boldog karácsonyt, és átállt egy fél percre 4Ds képre. :)
De a legsokkolóbb a diabetológia volt. A terhességet 82 kilóval kezdtem. Mikorra kiderült, hogy cukros vagyok, 85 voltam, 11. 10-én 86,5 voltam, majd december elején 86,3. Aztán most 85,2. Nem voltak boldogok a fogyástól. Meg attól sem, hogy mondtam, hogy hajnali 3-kor ébredtem, és addig dörömbölt a gyerek, míg rohadt éhség nem tört rám, és kénytelen voltam enni valamit 4 körül. Aztán sikerült visszaaludni. Szóval kevés a kaja, amit megeszek, illetve a kalória, azaz szó szerinti idézetben: túl jól diétázom, szóval a karácsonyi szünet alatt legyek kedves dőzsölni. Ilyet persze általában nem mondanak a kismamáknak, de... szóval zsírosabb húsok, szalonna, kolbász, tejszínhab a gyümölcsökhöz, este pedig pótvacsorára pl. Macisajt, mondjuk egy almával. Hízókúra van. Nem pont így képzeltem a terhességemet. :D
Saturday, January 10, 2015
Thursday, January 8, 2015
32.
Szaladnak a hetek. Nehezedem elfelé, lassulok, nem látom a lépcsőfokokat előttem és fáj ez-az. Nyom a gyerek, mmint a csípőmet. Ha a hátamon ébredek, teknősnek érzem magam, csak kalimpálok, mire sikerül az oldalamra fordulni. A gyerek rengeteget hancúrozik, lehetőleg este 11 és hajnali egy között. Ha Petihez bújok, őt rugdalja fenékbe. Én alszom és nyöszörgök. Aztán felébredek, többnyire háromkor. Aztán vagy sikerül rendesen visszaaludni, vagy nem.
A hasam mozog, ha épp olyanja van a kisasszonynak, látványosan. Egyébként fejvégű, szóval fejjel lefelé van, ami jó. Először elsején éreztem, hogy csuklik, azóta tán még kétszer. Elég vicces, ahogy piciket, ütemre rezdül a hasam.
Bögrét megtámasztani tökéletes a hasam teteje. Az ágyban tálcáról evés viszont felejtős, mintegy 20 centivel van arrébb a tálca, így viszont leeszem magam. :D
Mindenki azt kérdezgeti, hogy mennyi van hátra vagy hogy mikor szülök, nem azt, hogy hogy vagyok. Meg hogy van-e nevünk. (Nincs.)
A hasam mozog, ha épp olyanja van a kisasszonynak, látványosan. Egyébként fejvégű, szóval fejjel lefelé van, ami jó. Először elsején éreztem, hogy csuklik, azóta tán még kétszer. Elég vicces, ahogy piciket, ütemre rezdül a hasam.
Bögrét megtámasztani tökéletes a hasam teteje. Az ágyban tálcáról evés viszont felejtős, mintegy 20 centivel van arrébb a tálca, így viszont leeszem magam. :D
Mindenki azt kérdezgeti, hogy mennyi van hátra vagy hogy mikor szülök, nem azt, hogy hogy vagyok. Meg hogy van-e nevünk. (Nincs.)
Wednesday, December 31, 2014
Egység sugarú kör
Egység sugarú kört foglalok el a térben. Ahol korábban oldalazva elfértem, nos, ott már nem férek el. Felesleges is próbálkozni. (Egyébként remekül szórakozom, de tényleg.)
Friday, December 26, 2014
Idén életemben először (2014)
- volt lánybúcsúm
- volt saját sztriptíztáncosom, méghozzá irodalmi
- volt államvizsgám, helyből 3 is
- lettem diplomás, volt diplomaosztóm
- mentem férjhez, voltam nászúton
- vezettem autót
- jártam KRESZ-re, buktam meg és mentem át
- mászkáltam egyedül Londonban
- láttam rókát városban szabadon
- lett ekönyv olvasóm
- lett kész értelmes kötött munkám
- lettem terhes
- hallottam a hasamból egy másik szív dobogását, éreztem a randalírozását
- lettem Molbubi tesztelő
- biciklizem nagyvárosi forgalomban
- rendeltem netről ruhát
- voltam jógán
- bicsaklott ki a bokám
- utaztam mentőben
- tartottam komolyan diétát (terhességi cukor miatt)
- vezettem városi forgalomban
- fordult meg komolyan az "és ha most frankón megszülök" gondolat a fejemben
- vágtam centit
És ti mit csináltatok idén életetekben először?
- volt saját sztriptíztáncosom, méghozzá irodalmi
- volt államvizsgám, helyből 3 is
- lettem diplomás, volt diplomaosztóm
- mentem férjhez, voltam nászúton
- vezettem autót
- jártam KRESZ-re, buktam meg és mentem át
- mászkáltam egyedül Londonban
- láttam rókát városban szabadon
- lett ekönyv olvasóm
- lett kész értelmes kötött munkám
- lettem terhes
- hallottam a hasamból egy másik szív dobogását, éreztem a randalírozását
- lettem Molbubi tesztelő
- biciklizem nagyvárosi forgalomban
- rendeltem netről ruhát
- voltam jógán
- bicsaklott ki a bokám
- utaztam mentőben
- tartottam komolyan diétát (terhességi cukor miatt)
- vezettem városi forgalomban
- fordult meg komolyan az "és ha most frankón megszülök" gondolat a fejemben
- vágtam centit
És ti mit csináltatok idén életetekben először?
Wednesday, December 24, 2014
Elengedni vagy mégsem.
Itt a karácsony. Az idei karácsonyhoz elég sok mindent el kellett engedni. Pl. nem sütöttem idén mézest a cukor miatt. A szaloncukorra csak legyintettem. A kaják többségére is. Bécsbe sem mentünk, mert már nincs kedvem annyit gyalogolni. Aztán úgy volt, hogy sütök diabetikus diós sütit, de mivel a nagy szombati viharban eláztam, mint a fene, most épp inkább csak fekszem. Köhögök, náthás vagyok. Nem alszom jól. Szegény gyereket is alaposan összerázom vele, ő meg rugdal cserében.
A 24-i ebéd úgy lesz, hogy idejön a családom, szépen felpakolják az összes kaját, hogy ne nekem kelljen kimennem. Dióssüti nincs, de van szaloncukor, diabetikus. Lesz káposzta, a többire legyintek. A férjem meg vásárol, takarít, istápol, mert rendes.
Boldog karácsonyt!
A 24-i ebéd úgy lesz, hogy idejön a családom, szépen felpakolják az összes kaját, hogy ne nekem kelljen kimennem. Dióssüti nincs, de van szaloncukor, diabetikus. Lesz káposzta, a többire legyintek. A férjem meg vásárol, takarít, istápol, mert rendes.
Boldog karácsonyt!
Thursday, December 18, 2014
Kabát és ülőhelyek.
Így, pont így érzem magam.
Van egy jó nagy kabátom, sídzseki, pár számmal nagyobb, mint kéne, krémszínű, majdnem a térdemig ér, és a lényeg: összeér a hasamon és nem fázom benne. Aztán van hozzá egy fehér sapkám is. Szóval így nézek ki, mint szegény Baymax.
Az első héten, amikor hordtam, azon agyaltam, hogy hát nem vagyok egy túl nőies látvány így. De a praktikum most fontosabb, meg hát ez már megvolt, és kész. Aztán az is felmerült, hogy ebben bizony nem látszik, hogy terhes vagyok, szóval a kutya nem fogja átadni a helyét, ha kell. Többnyire végállomástól utazom, vagy olyankor szállok fel, amikor még nincs tömeg, szóval viszonylag ritkán kell számítanom az emberekre. A metrón többnyire már a megállóban lehúzom a kabátom cipzárját, így látszik a hasam, és így már többször átadták a helyet kedves emberek. És most volt 3 olyan eset is, amikor bizony a nagykabátban voltam, és ezek szerint látszik. Mert azonnal átadták a helyet.
(Egyébként megfordult a fejemben az is, hogy ha kellően fáradt vagyok, akkor a felmatricázott elsőbbségi helyekről bizony fel fogom állítani az embereket, de eddig még nem volt rá szükség.)
Wednesday, December 17, 2014
Az alvásról.
A kismamakönyvem szerint minél hamarabb át kell szokni arra, hogy a bal oldalamon alszom, magas fejpárnával, has/mellkas előtt egy másik párnával, valamint egy harmadikkal a felhúzott térdeim között. Mióta nem kényelmes a hasamon aludni (jóideje) és a hát sem az igazi, nagyjából így alszom, és elég jól működik.
Korábban főleg nagykifliként Petihez bújva aludtam, gondolom mondanom sem kell, hogy ez sem megy már, viszont azért valamennyire még mindig odaférek, max. a gyermek rugdalja kicsit az apját. Rövid időre kényelmes, ha Peti is alkalmazkodik kicsit. :D
Az első trimeszterben brutál álmos voltam már este nyolckor, aztán 3-4x keltem pisilni egy éjjel. A második trimeszter elejére ez elmúlt, aludni azért jól aludtam, de kicsit kevesebbet. Mostanában az a menő, hogy ha nagyon fáradt vagyok, akkor egyben alszom reggelig, viszont egészen megszoktam a 7.20-as kelést. Ha nem vagyok annyira kimerült, akkor felébredek 3-4 körül, felkelek pisilni, viszont utána már sokkal felszínesebben sikerül csak aludnom, na, ilyenkor álmodok össze-vissza jóóóó nagy baromságokat. Pl. hogy hasizomgyakorlatokat végzek. Képzelem, mit működött a kisasszony a hasamban éjjel, ha ez így jött át. :D
Korábban főleg nagykifliként Petihez bújva aludtam, gondolom mondanom sem kell, hogy ez sem megy már, viszont azért valamennyire még mindig odaférek, max. a gyermek rugdalja kicsit az apját. Rövid időre kényelmes, ha Peti is alkalmazkodik kicsit. :D
Az első trimeszterben brutál álmos voltam már este nyolckor, aztán 3-4x keltem pisilni egy éjjel. A második trimeszter elejére ez elmúlt, aludni azért jól aludtam, de kicsit kevesebbet. Mostanában az a menő, hogy ha nagyon fáradt vagyok, akkor egyben alszom reggelig, viszont egészen megszoktam a 7.20-as kelést. Ha nem vagyok annyira kimerült, akkor felébredek 3-4 körül, felkelek pisilni, viszont utána már sokkal felszínesebben sikerül csak aludnom, na, ilyenkor álmodok össze-vissza jóóóó nagy baromságokat. Pl. hogy hasizomgyakorlatokat végzek. Képzelem, mit működött a kisasszony a hasamban éjjel, ha ez így jött át. :D
Saturday, December 13, 2014
Lakásfelújítási kalandok
Tegnap apukám vigyázott a lakásra, míg a munkások ott dolgoztak. Én otthagytam a kulcsom, elég jól látható helyen, hogy majd azzal zárjon be, ezt elvileg így is beszéltük meg, de volt valami zavar az erőben, így Peti odaadta neki a sajátját, mert azt hitte, hogy én elvittem a sajátom. Este voltam vezetni, utána mindketten találkoztunk valakivel, aztán 10 felé értünk haza. A lift előtt mondtam, hogy jó is, hogy egyszerre jövünk, mert nekem ugye nincs kulcsom. Nekem se - mondta ő. Szóval negyed 11-kor még átcaplattunk a Blahára apukámékhoz. Éjfél előtt értünk vissza. Ágybarogyás.
Ma reggel még olvastam egy kicsit a Bradbury kihívásra a tegnapi adagból, aztán épp indulni akartam már úgy 8.45-kor dolgozni, amikor is mozgást láttam az ajtónk előtt. Kinyitom az ajtót. Hozzánk? Kérdezem az ismeretlen munkásokat. (A szomszédban is felújítanak, és azt hittem elsőre, hogy eltévedtek.) Persze, ez a 14-es, nem? - mondta az egyikük. Álltam, mint Bálám szamara. Jó, és ki marad itthon? - kérdeztem. - Munkanap van. Ja, tényleg. - mondták ők. Felhívtam a főnénit, aki szintén nem tudta, hogy jönnek, ő is dolgozik, a főbácsi épp elment otthonról. Felhívtam hát szegény apukámat, hogy villámsebességgel öltözzön és jöjjön át, mert valakinek itthon kell maradnia.
És így is csak 20 percet késtem a melóból... De most már igazán elkészülhetnének.
Ma reggel még olvastam egy kicsit a Bradbury kihívásra a tegnapi adagból, aztán épp indulni akartam már úgy 8.45-kor dolgozni, amikor is mozgást láttam az ajtónk előtt. Kinyitom az ajtót. Hozzánk? Kérdezem az ismeretlen munkásokat. (A szomszédban is felújítanak, és azt hittem elsőre, hogy eltévedtek.) Persze, ez a 14-es, nem? - mondta az egyikük. Álltam, mint Bálám szamara. Jó, és ki marad itthon? - kérdeztem. - Munkanap van. Ja, tényleg. - mondták ők. Felhívtam a főnénit, aki szintén nem tudta, hogy jönnek, ő is dolgozik, a főbácsi épp elment otthonról. Felhívtam hát szegény apukámat, hogy villámsebességgel öltözzön és jöjjön át, mert valakinek itthon kell maradnia.
És így is csak 20 percet késtem a melóból... De most már igazán elkészülhetnének.
Friday, December 12, 2014
Újabb kör dokik.
Múlt héten voltam a nőgyógyásznál, de ezt már írtam. Kaptam beutalót UH-ra, 19-én megyünk, megnézni, nem nagyobb-e a gyerek, mint kéne a cukor miatt. A babamozisok szerint ugye az átlag felső határát súrolja, de nem vagyok hajlandó ezen parázni.
Aztán hétfőn voltam a diabetológián. Az ő NASA-s mérlegük szerint még mindig 86,3 vagyok (11. 10-én 86,5 voltam), de azóta nem őszi cipőben járok, hanem hótaposóban. De legalább nem fogytam sokat, csak nem híztam egy kicsit sem. Ami persze így is fogyás, mert a kölök nő, na, értitek.
A dietetikus megdicsért: szépek az értékeim és ügyesen diétázom. Legközelebb akkor kell mennem, ha úgyis oda megyek UH-ra.
(Ja, és ha már Péterfy, akkor a nőgyógyászom szerint oda tartozom, szóval gondolom ott fogok szülni is.)
Aztán hétfőn voltam a háziorvosomnál, aki egyrészt meglepődött, hogy még nem voltam nála, mióta terhes vagyok. Nem akartam betegek közé menni, ennyi. :D Aláírt valami sajtpapírt, állítólag azzal minden kötelező beutalós vizsgálatra mehetek, nem kell mindenre külön kérni. Micsoda fejlődés! :D Aztán kicsit csodálkozott, hogy nem akarok orvost választani, kérdezte, hogy bábát se? Hát fogalmam sincs, hogy a Péterfy-ben lehet-e. Lassan asszem el kéne kezdeni utánajárni ezeknek...
Ja, és ebben a látogatásban az volt a legviccesebb, hogy a kiskönyvembe beírta, hogy sem a várandósságnak sem a szülésnek nincsen akadálya. Végülis épp a héten léptem be a harmadik trimeszterbe, szóval jó ezt tudni. /o\
Aztán hétfőn voltam a diabetológián. Az ő NASA-s mérlegük szerint még mindig 86,3 vagyok (11. 10-én 86,5 voltam), de azóta nem őszi cipőben járok, hanem hótaposóban. De legalább nem fogytam sokat, csak nem híztam egy kicsit sem. Ami persze így is fogyás, mert a kölök nő, na, értitek.
A dietetikus megdicsért: szépek az értékeim és ügyesen diétázom. Legközelebb akkor kell mennem, ha úgyis oda megyek UH-ra.
(Ja, és ha már Péterfy, akkor a nőgyógyászom szerint oda tartozom, szóval gondolom ott fogok szülni is.)
Aztán hétfőn voltam a háziorvosomnál, aki egyrészt meglepődött, hogy még nem voltam nála, mióta terhes vagyok. Nem akartam betegek közé menni, ennyi. :D Aláírt valami sajtpapírt, állítólag azzal minden kötelező beutalós vizsgálatra mehetek, nem kell mindenre külön kérni. Micsoda fejlődés! :D Aztán kicsit csodálkozott, hogy nem akarok orvost választani, kérdezte, hogy bábát se? Hát fogalmam sincs, hogy a Péterfy-ben lehet-e. Lassan asszem el kéne kezdeni utánajárni ezeknek...
Ja, és ebben a látogatásban az volt a legviccesebb, hogy a kiskönyvembe beírta, hogy sem a várandósságnak sem a szülésnek nincsen akadálya. Végülis épp a héten léptem be a harmadik trimeszterbe, szóval jó ezt tudni. /o\
Thursday, December 11, 2014
Erkélyesedünk.
Még jó, hogy nyár végén, mikor bejelentettem a főnéninknek, hogy jön a gyerek, akkor mondtam, hogy a majdegyszer terasz-prozsét ha lehet, ne tavaszra időzítsék. Most már lassan 4 hete járnak hozzánk a munkások, por van, dobozokat kerülgetünk, viszont van már ajtó helyett ablak meg korlát a volt lichthofon, szóval alakul. Egyszercsak kész lesz, a babakocsi kifér rá, szóval menő lesz. Csak még ne legyen hó.
A méret megtévesztő: az ajtó jobb oldalán már kb. fal van, a terasz pedig trapéz alakú. A szép park, amire néz, az a szomszéd házé, még valami kötélhágcsó kéne...
A méret megtévesztő: az ajtó jobb oldalán már kb. fal van, a terasz pedig trapéz alakú. A szép park, amire néz, az a szomszéd házé, még valami kötélhágcsó kéne...
Wednesday, December 10, 2014
Szórakozunk.
Ma voltam a védőnőnél, aki tapogatással nézte meg, szerinte hogy fekszik a kisasszony. "Itt üresebb a has, itt meg tömöttebb, szóval erre van a feje és erre a teste." És tényleg, ott volt a szívhang, ahol mutatta.
Na, lehet, hogy ez is ilyen Don't try this at home! jellegű izé, mert most megnyomkodtam itt meg ott, de annál többet nem sikerült megállapítani, hogy ez most olyan, mint egy vízzel töltött lufi, ha itt megnyomom, ott kidudorodik.
Egyébként a hasam mozog, most már nemcsak érzem, hanem látom is. Tegnap este irgalmatlan műsort nyomott a kölök, többször is 3-4 másodpercig rezgett a hasam. (Ha valaki akar ilyen jellegű horrort látni, akkor íme egy videó, nem én vagyok, nem is ikreim vannak, és remélem, ez csak ikreknél van ennyire így, bár Peti szeme felcsillant, hogy csinál ő is time lapse videót.)
Ja, igen, és úgy tűnik, hogy hallja tényleg, mi van kint: az apja szokott neki cuppogni*, akkor mindig nekiáll rugdalni. Igen, olcsó játék hülye leendő szülőknek.
* Először csak puszit adott, de a reakciók óta direkt kifejezetten cuppog.
Na, lehet, hogy ez is ilyen Don't try this at home! jellegű izé, mert most megnyomkodtam itt meg ott, de annál többet nem sikerült megállapítani, hogy ez most olyan, mint egy vízzel töltött lufi, ha itt megnyomom, ott kidudorodik.
Egyébként a hasam mozog, most már nemcsak érzem, hanem látom is. Tegnap este irgalmatlan műsort nyomott a kölök, többször is 3-4 másodpercig rezgett a hasam. (Ha valaki akar ilyen jellegű horrort látni, akkor íme egy videó, nem én vagyok, nem is ikreim vannak, és remélem, ez csak ikreknél van ennyire így, bár Peti szeme felcsillant, hogy csinál ő is time lapse videót.)
Ja, igen, és úgy tűnik, hogy hallja tényleg, mi van kint: az apja szokott neki cuppogni*, akkor mindig nekiáll rugdalni. Igen, olcsó játék hülye leendő szülőknek.
* Először csak puszit adott, de a reakciók óta direkt kifejezetten cuppog.
 |
| Helló, harmadik trimeszter |
Saturday, December 6, 2014
Melókérdés.
Jelenleg úgy néz ki, hogy mégsem január 30-ig fogok dolgozni, hanem január 23-ig. Utána jön 11 nap szabi, aztán van még 6 nap betegszabim, utána meg, ha tényleg kivárja az idejét a kisasszony, akkor 2 hét (?) táppénz. Ez így 28 munkanap. :D
Egyébként meg az van, hogy most elsejével még hosszabbítottak egy fél évet, és aztán ennyi. Eddig volt az a macera, hogy minden félévben hosszabbítottak egyet, lehetőleg az utolsó pillanatban. Ezt öt évig lehet csinálni. Nekem még az elején azt mondták, hogy az első félév után mindenki állandó szerződést szokott kapni, de ez esetemben nem történt meg. Mindig "majd tavasszal" meg "a köv. pénzügyi évben", szóval ment az időhúzás. Tavaly őszig, amikor megmondták, hogy ne is álmodjak róla, hogy az ötödik év előtt kapok állandó szerződést, mivel kevés a headcount, és Londonban is vannak sokan, akik erre várnak... És hát nehéz lenne megindokolni, hogy miért pont egy budapesti sima producer kapna állandó szerződést. Szóval vártam a jövő novembert, hogy kiderüljön, mi lesz. Aztán egyre csak késett az épp aktuális szerződésem is, 6 nappal lejárat előttig nem lehetett tudni, mi lesz, még szóban sem. Jó volt a megérzésem: ennyi volt. Mivel terhes vagyok, gondolom azt nem merték megtenni, hogy azonnallal nem hosszabbítanak, így kaptam még egy féléves szerződést, hogy jan. végéig dolgozhassak, de utána nem hosszabbítanak, így jövő novemberben nem kell a headcountokkal sem szarakodni, mert már nem leszek állományban.
Ez az egész kb. 10 napja derült ki, azóta kb. lenyugodtam, de k. ideges voltam, az tény. Nem örülök, hogy esély sincs rá, hogy a szülési szabi után visszajöjjek.
(Ja, és nem csak nekem nem hosszabbítottak, hanem egy olyan srácnak is, akit elvileg két évre vettek fel valaki helyett. Ő sem boldog.)
Egyébként meg az van, hogy most elsejével még hosszabbítottak egy fél évet, és aztán ennyi. Eddig volt az a macera, hogy minden félévben hosszabbítottak egyet, lehetőleg az utolsó pillanatban. Ezt öt évig lehet csinálni. Nekem még az elején azt mondták, hogy az első félév után mindenki állandó szerződést szokott kapni, de ez esetemben nem történt meg. Mindig "majd tavasszal" meg "a köv. pénzügyi évben", szóval ment az időhúzás. Tavaly őszig, amikor megmondták, hogy ne is álmodjak róla, hogy az ötödik év előtt kapok állandó szerződést, mivel kevés a headcount, és Londonban is vannak sokan, akik erre várnak... És hát nehéz lenne megindokolni, hogy miért pont egy budapesti sima producer kapna állandó szerződést. Szóval vártam a jövő novembert, hogy kiderüljön, mi lesz. Aztán egyre csak késett az épp aktuális szerződésem is, 6 nappal lejárat előttig nem lehetett tudni, mi lesz, még szóban sem. Jó volt a megérzésem: ennyi volt. Mivel terhes vagyok, gondolom azt nem merték megtenni, hogy azonnallal nem hosszabbítanak, így kaptam még egy féléves szerződést, hogy jan. végéig dolgozhassak, de utána nem hosszabbítanak, így jövő novemberben nem kell a headcountokkal sem szarakodni, mert már nem leszek állományban.
Ez az egész kb. 10 napja derült ki, azóta kb. lenyugodtam, de k. ideges voltam, az tény. Nem örülök, hogy esély sincs rá, hogy a szülési szabi után visszajöjjek.
(Ja, és nem csak nekem nem hosszabbítottak, hanem egy olyan srácnak is, akit elvileg két évre vettek fel valaki helyett. Ő sem boldog.)
Thursday, December 4, 2014
In memoriam.
Vannak döntések, amiket - azt hiszem - sosem fogunk megérteni mi, a maradók. 15 évig naponta láttalak, 5 éve egyáltalán nem. A szemedbe is csak ezt mondanám: baszd meg, N, baszd meg! És látom a csúfondáros mosolyod, a félig felhúzott egyik vállad, kifele forduló tenyered. Bár látnám.
Egy kis matematika.
Ha 82 kilóval kezdtem a terhességet május végén, október 16-án 85 kiló voltam, a gyerek a tegnapi mérések szerint 1300 g, én meg ma reggel 83 kiló voltam, akkor igaza van-e a dokinak, ha azt mondja vigyorogva, hogy akkor maga tényleg éhezik?
Jó, hétfőn megyek a diabetológiára, ahol sokkal NASA-sabb mérleg van, de most már nagyon kíváncsi vagyok, az mit fog mutatni.
A nődoki egyébként elküldött UH-ra, még karácsony előttre, hogy megnézzük, hogy a gyerek nem sokkal nagyobb-e a cukor miatt. A tegnapi szerint kicsit nagyobb az átlagnál, remélem nem akarnak ezzel paráztatni.
Jó, hétfőn megyek a diabetológiára, ahol sokkal NASA-sabb mérleg van, de most már nagyon kíváncsi vagyok, az mit fog mutatni.
A nődoki egyébként elküldött UH-ra, még karácsony előttre, hogy megnézzük, hogy a gyerek nem sokkal nagyobb-e a cukor miatt. A tegnapi szerint kicsit nagyobb az átlagnál, remélem nem akarnak ezzel paráztatni.
Wednesday, December 3, 2014
Babamozi.
Ma voltunk babamozizni. Mmint 3D ultrahangon. Az utolsó UH a 19. héten volt, a következő állami meg a 32. héten lesz, én meg szerettem volna, ha a kettő között is látjuk, mizujs. Főleg, hogy diétázom is. Röviden: minden rendben van.
Őkisasszonysága 1300 g, és bár elvileg 27 hetes, méreteit tekintve inkább 28. Kb. fejjel lefelé feküdt, arccal jórészt a placentának, szóval nem volt annyira egyszerű értelmes képet csinálni róla, de azért sikerült. Szegény doki kínjában a rendes UH-s vizsgálatokból is csinált párat, mondjuk picit sem bántam, mert ez is érdekelt.
A gyermek nyammogott, meg ásított is, ez UH-n különösen viccesen néz ki: a fejét hátravetve, nyelvét lefelé szorítva, tátott szájjal. Töpszliorrú, és most még remek alvókája van, pillanatok alatt visszaaludt, hiába ébresztette fel a dokinéni nem is túl finomat. (Most bezzeg rúgkapál!)
Én továbbra is jól vagyok, kicsit náthásan, de jól. Diétázom, gyorsan telnek a napok. Kerekedem. És mindjárt itt a harmadik trimeszter eleje, hivatalosan még 4 nap.
Őkisasszonysága 1300 g, és bár elvileg 27 hetes, méreteit tekintve inkább 28. Kb. fejjel lefelé feküdt, arccal jórészt a placentának, szóval nem volt annyira egyszerű értelmes képet csinálni róla, de azért sikerült. Szegény doki kínjában a rendes UH-s vizsgálatokból is csinált párat, mondjuk picit sem bántam, mert ez is érdekelt.
A gyermek nyammogott, meg ásított is, ez UH-n különösen viccesen néz ki: a fejét hátravetve, nyelvét lefelé szorítva, tátott szájjal. Töpszliorrú, és most még remek alvókája van, pillanatok alatt visszaaludt, hiába ébresztette fel a dokinéni nem is túl finomat. (Most bezzeg rúgkapál!)
Én továbbra is jól vagyok, kicsit náthásan, de jól. Diétázom, gyorsan telnek a napok. Kerekedem. És mindjárt itt a harmadik trimeszter eleje, hivatalosan még 4 nap.
Friday, November 21, 2014
Kismamapóló 3.
Pöttyet morbid, de kellett egy alienes póló. Peti szerint ez a legkevésbé morbid xenomorph, úgyhogy ez nyert. Az eredeti kép a DeviantArtról van, kicsit átgyúrtam, meg csináltam hozzá feliratot.
Thursday, November 20, 2014
Wednesday, November 19, 2014
Kismamapóló 1.
Pólókat gyártatni nem olcsó, de legalább a saját hülyeségemet viselem. Most is csináltattam hármat, íme az első:
Az ötletet köszönöm Csigás úrnak. :)
Tuesday, November 18, 2014
Álmok.
Továbbra is álmodok össze minden baromságot, egy kis bestof.
Valahogy az Astorián voltam a gimimben (közel van az angolszak, szóval sulinak suli... :D). Az emeleten összefutottam az egyik volt tanárommal, aki azóta már igazgató is volt a gimimben. Beszéltünk valamennyit, majd mondtam neki, hogy jó az időzítés, márciusban szülök, májusban érettségi.
Mára virradóra jógázni akartam menni, kint elkezdett esni a hó. Aztán bementem a terembe, és valaki arrébb rakta a jógaszőnyegemet, tetejében összehajtogatva. Jól kiakadtam, hogy de én így nem fogok elférn, és egy sapkával meg akartam legyinteni a fejét, de lefogtak, és egyszerűen nem értették, mi a bajom.
Az egyik kollégám a munkahelyemmel szemben egy kiülős helyen volt (ahol egy öregekotthona van egyébként), és light kóla helyett whiskey kólát adtak neki. Igen vidáman jött vissza.
Az álom egyik részében egy néptáncos bemutatón voltam, nagyon szép ruhákban volt mindenki, én meg irigykedtem, és mondtam, hogy ezekhez már túl pocakos vagyok. Egy volt táncostársam is ott volt, ő pedig megjegyezte, hogy persze, szépek ezek a ruhák, de nem kéne ilyen színeseknek lenniük...
Az álom másik részében Debrecenbe autóztunk Chris Hadfielddel valamilyen előadásra. Kértem és kaptam némi vezetési instrukciót tőle. (Agyamra megy már a jogsi, úgy látszik...)
Valahogy az Astorián voltam a gimimben (közel van az angolszak, szóval sulinak suli... :D). Az emeleten összefutottam az egyik volt tanárommal, aki azóta már igazgató is volt a gimimben. Beszéltünk valamennyit, majd mondtam neki, hogy jó az időzítés, márciusban szülök, májusban érettségi.
Mára virradóra jógázni akartam menni, kint elkezdett esni a hó. Aztán bementem a terembe, és valaki arrébb rakta a jógaszőnyegemet, tetejében összehajtogatva. Jól kiakadtam, hogy de én így nem fogok elférn, és egy sapkával meg akartam legyinteni a fejét, de lefogtak, és egyszerűen nem értették, mi a bajom.
Az egyik kollégám a munkahelyemmel szemben egy kiülős helyen volt (ahol egy öregekotthona van egyébként), és light kóla helyett whiskey kólát adtak neki. Igen vidáman jött vissza.
Az álom egyik részében egy néptáncos bemutatón voltam, nagyon szép ruhákban volt mindenki, én meg irigykedtem, és mondtam, hogy ezekhez már túl pocakos vagyok. Egy volt táncostársam is ott volt, ő pedig megjegyezte, hogy persze, szépek ezek a ruhák, de nem kéne ilyen színeseknek lenniük...
Az álom másik részében Debrecenbe autóztunk Chris Hadfielddel valamilyen előadásra. Kértem és kaptam némi vezetési instrukciót tőle. (Agyamra megy már a jogsi, úgy látszik...)
Monday, November 17, 2014
25. hét: változnak a dolgok
Eddig mindig úgy néztem körülbelüli állapotfotókat a gyermekről, hogy beírtam a Google-ba, hogy "n week fetus". Eddig mindig jöttek a cuki UH-képek, meg az illusztrációk pocak és bébi témában. Na, és akkor most jött el a pillanat, amikor tele lett a találati oldal nagyon pici babákkal, kórházban, lélegeztetőgépen, meg túlélési esélyek, meg ilyenek. Szóval kereshetek valami más kulcsszót, amikre ezek nem jönnek, csak a cuki hasbéli bébik. (Már elvileg 34 cm és 660 gramm.)
Sunday, November 16, 2014
Saturday, November 15, 2014
Bevásároltam.
Tegnapelőtt este leültem a Tesco házhozzszállítás oldalával, és bevásároltam. Így legalább nem kell cipekedni. Az árakat meg majd még azért hasonlítgatom, ha kisebb tételben kell ez-az.
Vettem:
- Norbi update és Activia ivójoghurtot
- kókusztejet
- kókuszlisztet
- zabpelyhet
- zabpehelylisztet
- diétás cappuccinót
- Abonettet
- xillites kockacukrot (nem ezt akartam, de póttermék volt)
- Canderel kakaóport
- Canderel csokit
Meg ma a piacon egy csomó zöldséget. :)
A boltban láttam mandulalisztet is, az árán pöttyet meglepődtem. 300g volt 1380. Meg összehasonlítottam a Tesco-val, és a Tesco jóval drágább... Kókuszliszt: 699 vs 429. Tescóból tényleg csak azt, ami cipekedős.
Ja, és ma reggel az is kiderült, hogy a liptóis kakaóscsiga mégsem annyira jó ötlet, azt ettem regglire, és magas volt tőle a cukrom. :(
Holnap sütök valamit a friss alapanyagokból. :)
Vettem:
- Norbi update és Activia ivójoghurtot
- kókusztejet
- kókuszlisztet
- zabpelyhet
- zabpehelylisztet
- diétás cappuccinót
- Abonettet
- xillites kockacukrot (nem ezt akartam, de póttermék volt)
- Canderel kakaóport
- Canderel csokit
Meg ma a piacon egy csomó zöldséget. :)
A boltban láttam mandulalisztet is, az árán pöttyet meglepődtem. 300g volt 1380. Meg összehasonlítottam a Tesco-val, és a Tesco jóval drágább... Kókuszliszt: 699 vs 429. Tescóból tényleg csak azt, ami cipekedős.
Ja, és ma reggel az is kiderült, hogy a liptóis kakaóscsiga mégsem annyira jó ötlet, azt ettem regglire, és magas volt tőle a cukrom. :(
Holnap sütök valamit a friss alapanyagokból. :)
Friday, November 14, 2014
A cukros élet apró örömei
Ebéd közben rájöttem, hogy maradt 20 g CH keretem! Vagy 10 percig azon agyaltam, hogy mit egyek: joghurtot vagy almát, vagy narancslevet igyak vagy...? Édes tervezgetés. :D
Thursday, November 13, 2014
Számolgatok.
Kezdem már nem annyira megoldhatatlannak látni ezt az egész diétás számolgatást. A kiírásom szerint reggeli (8-ig bezárólag...), tízórai, uzsi és vacsi 25-25 g CH, ebéd 50.
A reggeli az tönkölykenyér, sajt, sonka, zöldség és tojás (főtt vagy ránotta). Lehet, hogy majd melegszendvics, hogy ne legyen uncsi.
Tízórai és uzsi: variálhatók pl.: egy 0%-os hozzáadott cukros Activia joghurtital (11,8), egy alma (7-10?), Abonett (3/szelet), natúr joghurt, túró.
A Lipótiban van Dia-Wellness kakaóscsiga (26,7, de néha kell ennyi, ez a kedvencem), fahéjas croissant (16,6), túrós batyu (9,5), túrós barackos levél (26,5, de akkor inkább már a kakaóscsiga)
Ebédre most rendelek, egyelőre elégedett vagyok a Béres Alexandra féle menüvel, mivel nem rossz a kaja, a környékbeli kajáldák áránál még talán olcsóbb is, és mindenhez oda van írva, mennyi szénhidrát van benne.
Szóval akkor már csak a vacsi marad, amit komolyabban át kell gondolni.
Elég jó, hogy most már tényleg mindenen rajta van, hogy mi és mennyi van benne. Pl. a Lipótiban is van egy nyomtatott lista az adatokkal, és persze az előrecsomagolt dolgokra is rá van írva. Tanulságos böngészni. Főleg, amikor ilyenekbe fut az ember: a joghurt 330 ml, de a tápanyagok 100 grammra vannak megadva...
A reggeli az tönkölykenyér, sajt, sonka, zöldség és tojás (főtt vagy ránotta). Lehet, hogy majd melegszendvics, hogy ne legyen uncsi.
Tízórai és uzsi: variálhatók pl.: egy 0%-os hozzáadott cukros Activia joghurtital (11,8), egy alma (7-10?), Abonett (3/szelet), natúr joghurt, túró.
A Lipótiban van Dia-Wellness kakaóscsiga (26,7, de néha kell ennyi, ez a kedvencem), fahéjas croissant (16,6), túrós batyu (9,5), túrós barackos levél (26,5, de akkor inkább már a kakaóscsiga)
Ebédre most rendelek, egyelőre elégedett vagyok a Béres Alexandra féle menüvel, mivel nem rossz a kaja, a környékbeli kajáldák áránál még talán olcsóbb is, és mindenhez oda van írva, mennyi szénhidrát van benne.
Szóval akkor már csak a vacsi marad, amit komolyabban át kell gondolni.
Elég jó, hogy most már tényleg mindenen rajta van, hogy mi és mennyi van benne. Pl. a Lipótiban is van egy nyomtatott lista az adatokkal, és persze az előrecsomagolt dolgokra is rá van írva. Tanulságos böngészni. Főleg, amikor ilyenekbe fut az ember: a joghurt 330 ml, de a tápanyagok 100 grammra vannak megadva...
Ha esetleg valakit érdekelne, a Norbi Update 1 epres joghurt 315-320g.
Monday, November 10, 2014
Czukker.
Na, szóval ez most az így jártam.
Múlt csütörtökön voltam terheléses cukorvizsgálaton. Eleve féltem tőle egy kicsit, 10 óra koplalás után becaplatni, vérvétel, utána meginni 75 g glükózt, majd két óra dekkolás után megint vérvétel.
Ahhoz képest elég jól bírtam az éhséget, kicsit elgyengültem úgy fél 9 felé, de hősiesen túléltem. A cukros lötty rossz volt, mert a másfél deci vízben a cukor egy része nem oldótott fel, viszont a citrom, amit vittem magammal, határozottan sokat javított a lötty ízén.
Ami meglepő volt, hogy ki volt írva a betegfelvételnél, hogy emailben is lehet kérni a leletet, amit meg is tettem. Este 8-kor meg is érkezett a jelszóval védett zip(!!) az emailfiókomba, helló, 21. század! Terhelés előtt 4,6, utána 8,7. Előbbi jó, utóbbi 0,9-el több, mint a határérték. Volt még néhány csillagos értékem, de azok - mint azóta kiderült - szimplán azért vannak, mert terhes vagyok, azok meg a sima határértékektől eltérnek. Kibőgtem magam, majd némi lelki támogatást követően (köszi, Algernon, újfent), gondoltam, ezt akkor rövidre zárom.
Másnap felhívtam reggel a nőgyógyászom, mert a köv. gondozási dátum 3 hét múlva lenne. Két óra múlva már ott voltam, adtak egy telefonszámot meg beutalót a Péterfy diabetológiára, amit rögtön fel is hívtam, így hétfő reggelre már mehettem is. Meg is dicsértek, hogy milyen gyorsan ideértem, mert még látták az előző vérvétel helyét, és sokszor hetek telnek el potyára a terheléses után, mire dietetikus lát a kismama.
Vettek vért is már megint, megnézik 6 hétre visszamenőleg belőle, milyen volt a cukrom (ami kicsit sci-fisen hangzik). Meg állítólag magas a pulzusom, úgyhogy valami pajzsmirigyes vizsgálatot is megcsinálnak. Ma a reggeli után elég jó volt a cukrom: 6,3. Szóval most egyelőre elég a diéta, meg méregetni kell reggeli után egy órával a cukorszintemet, ami pöttyet problémás, mert amikor vezetni megyek reggel, akkor nem tudok bemenni a patikába méretni... Ja, és a reggelinek reggel nyolc előtt kell lennie. Szóval byebye cukor, fehérliszt és délig alvás...
Jövő hétfőre vinnem kell 24 órás vizeletgyűjtős mintát (well, blőeee), gondolom mérnek akkor is helyben. Mától egy füzetbe írnom kell, hogy miket eszem, kaptam diétás tájékoztatókat, jövő pénteken meg randi a diatetikussal, akivel átnézzük, mit nem ettem jól. A tájékoztatók mellett a Kalóriabázis oldala nagyon hasznos.
Múlt csütörtökön voltam terheléses cukorvizsgálaton. Eleve féltem tőle egy kicsit, 10 óra koplalás után becaplatni, vérvétel, utána meginni 75 g glükózt, majd két óra dekkolás után megint vérvétel.
Ahhoz képest elég jól bírtam az éhséget, kicsit elgyengültem úgy fél 9 felé, de hősiesen túléltem. A cukros lötty rossz volt, mert a másfél deci vízben a cukor egy része nem oldótott fel, viszont a citrom, amit vittem magammal, határozottan sokat javított a lötty ízén.
Ami meglepő volt, hogy ki volt írva a betegfelvételnél, hogy emailben is lehet kérni a leletet, amit meg is tettem. Este 8-kor meg is érkezett a jelszóval védett zip(!!) az emailfiókomba, helló, 21. század! Terhelés előtt 4,6, utána 8,7. Előbbi jó, utóbbi 0,9-el több, mint a határérték. Volt még néhány csillagos értékem, de azok - mint azóta kiderült - szimplán azért vannak, mert terhes vagyok, azok meg a sima határértékektől eltérnek. Kibőgtem magam, majd némi lelki támogatást követően (köszi, Algernon, újfent), gondoltam, ezt akkor rövidre zárom.
Másnap felhívtam reggel a nőgyógyászom, mert a köv. gondozási dátum 3 hét múlva lenne. Két óra múlva már ott voltam, adtak egy telefonszámot meg beutalót a Péterfy diabetológiára, amit rögtön fel is hívtam, így hétfő reggelre már mehettem is. Meg is dicsértek, hogy milyen gyorsan ideértem, mert még látták az előző vérvétel helyét, és sokszor hetek telnek el potyára a terheléses után, mire dietetikus lát a kismama.
Vettek vért is már megint, megnézik 6 hétre visszamenőleg belőle, milyen volt a cukrom (ami kicsit sci-fisen hangzik). Meg állítólag magas a pulzusom, úgyhogy valami pajzsmirigyes vizsgálatot is megcsinálnak. Ma a reggeli után elég jó volt a cukrom: 6,3. Szóval most egyelőre elég a diéta, meg méregetni kell reggeli után egy órával a cukorszintemet, ami pöttyet problémás, mert amikor vezetni megyek reggel, akkor nem tudok bemenni a patikába méretni... Ja, és a reggelinek reggel nyolc előtt kell lennie. Szóval byebye cukor, fehérliszt és délig alvás...
Jövő hétfőre vinnem kell 24 órás vizeletgyűjtős mintát (well, blőeee), gondolom mérnek akkor is helyben. Mától egy füzetbe írnom kell, hogy miket eszem, kaptam diétás tájékoztatókat, jövő pénteken meg randi a diatetikussal, akivel átnézzük, mit nem ettem jól. A tájékoztatók mellett a Kalóriabázis oldala nagyon hasznos.
Saturday, November 8, 2014
Meh.
Megfáztam. Illetve Peti már beteg egy ideje, és most már nekem is fáj időnként a torkom. Ma beugrottunk a Móriczon az egyik patikába (ami a 6-os felé van). Minden patikus elég savanyú fejet vágott, értem én, szombaton délben nem túl jó dolgozni, de... A patikus, akihez kerültem, szintén láthatóan terhes volt és extra savanyú.
Kértem egy doboz Strepsilst, azt elvileg terhesen is lehet. Kérdezem, hogy Neocitran vagy valami hasonló van-e olyan, ami kismamáknak is oké.
Erre a patikus:
- Minek az? Az csak tüneti kezelés.
- Hát, én szoktam ilyet inni, jó meleg, jobb tőle.
- Teljesen felesleges. Én sem szoktam ilyeneket inni. Menjen haza és feküdjön le, vagy igyon teát. Ha komolyabb panasza van, menjen el orvoshoz.
Hát, köpni-nyelni nem tudtam sajnos, pedig mondhattam volna, hogy pl. egyszerűen válaszolhatna a kérdésre, elvileg én vagyok a vásárló, meg én fizetek, meg egyáltalán milyen jogon olt le? Vagy mondja, hogy azt egyszerűen nem javasolja, és kész. Mindenesetre oda sem megyek többet...
Az Alléeban viszont hamarabb kiszolgáltak volna, mert látták, hogy eléggé készen voltam péntek este nyolckor, szóval nekik jár a pluszpont. Viszont épp én jöttem volna amúgy is.
Kértem egy doboz Strepsilst, azt elvileg terhesen is lehet. Kérdezem, hogy Neocitran vagy valami hasonló van-e olyan, ami kismamáknak is oké.
Erre a patikus:
- Minek az? Az csak tüneti kezelés.
- Hát, én szoktam ilyet inni, jó meleg, jobb tőle.
- Teljesen felesleges. Én sem szoktam ilyeneket inni. Menjen haza és feküdjön le, vagy igyon teát. Ha komolyabb panasza van, menjen el orvoshoz.
Hát, köpni-nyelni nem tudtam sajnos, pedig mondhattam volna, hogy pl. egyszerűen válaszolhatna a kérdésre, elvileg én vagyok a vásárló, meg én fizetek, meg egyáltalán milyen jogon olt le? Vagy mondja, hogy azt egyszerűen nem javasolja, és kész. Mindenesetre oda sem megyek többet...
Az Alléeban viszont hamarabb kiszolgáltak volna, mert látták, hogy eléggé készen voltam péntek este nyolckor, szóval nekik jár a pluszpont. Viszont épp én jöttem volna amúgy is.
Monday, November 3, 2014
Nevek.
Nem, még nincs neve. A munkaneve Kalimpa volt a kisasszonynak, de mostanában inkább csak kisasszony.
Fiúnevünk persze van, de lány az nincs...
Ami biztos:
- két keresztneve lesz, mert Petiből csak a saját cégénél 4-en vannak. Ezt talán kiküszöböli, ha van két keresztneve
- nem akarunk semmi vicceset, nem akarunk kiszúrni vele
- normális, egyszerű neveket akarunk, semmi dzs, meg x, meg y.
És ilyen neve sem lesz:
Fiúnevünk persze van, de lány az nincs...
Ami biztos:
- két keresztneve lesz, mert Petiből csak a saját cégénél 4-en vannak. Ezt talán kiküszöböli, ha van két keresztneve
- nem akarunk semmi vicceset, nem akarunk kiszúrni vele
- normális, egyszerű neveket akarunk, semmi dzs, meg x, meg y.
És ilyen neve sem lesz:
Subscribe to:
Posts (Atom)